Hétvégi mozi (Május 12-28.)

Péntek (05.12.)

Mission: Impossible – Titkos nemzet

Képtalálat a következőre: „mission impossible 5”

Tudom, hogy bizonyos nézőpontból ez nem a filmművészet csúcsa, de akkor sem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy mégis hogy lehet egy filmben ennyire precízen kitervelve minden? Két éve moziban láttam, és már akkor is teljesen le voltam nyűgözve.

Képtalálat a következőre: „mission impossible 5”

Kicsit hosszú és tekervényes, megdolgoztatja a figyelmet, viszont egyszerűen tökéletesen egyben van. A széria mostanra jár a csúcsán, és mikor már azt hinnéd, nem lehet nagyobb dobást kitalálni, olyan lélegzetelállító jelenetsorokat hoznak össze, mint a repülő szárnyán lógós, az operaházas, a víztározós és a motorozós. Az első három sötétebb tónusú rész után nekem jobban bejön a könnyedebb hangvétel, arról nem is beszélve, hogy csapatközpontúbb lett az egész. Tom Cruise mellett Simon Pegg, Jeremy Renner és Ving Rhames is megkapja a maga bizonyítási lehetőségét, Rebecca Ferguson pedig joggal lehet az első női tag, aki egy résznél tovább marad.

Várom a jövőre érkező folytatást (nagyon messze van az még 😦 ), ám néhány változtatásnak, pl. Renner kilépése,  nem igazán örülök. Ettől még nem kételkedem, hogy szuper lesz, csak van ok aggodalomra.

 

Szombatok (05.13-20-27.)

Egynyári kaland

2. évad 1-2-3. rész

Kapcsolódó kép

A Csak színház és más semminél jobban kedveltem a Duna másik új sorozatát, amit most már illene inkább Kétnyári kalandnak hívni. Nem biztos, hogy feltétlen össze kéne hasonlítgatni a két szériát, viszont annyit szeretnék megjegyezni, hogy ugyan előbbi profibban megírt és fordulatosabb, ez utóbbi életszerűbb és kevésbé intrikával teli.

Képtalálat a következőre: „egynyári kaland 2. évad”

Néhány elsőre nem jól hangzó változtatás itt is történt, így nem tért vissza Döbrösi Laura, akinek a szála az egyik kedvencem volt, Vecsei Miklós pedig csak futólag ugrott be, nagyjából ugyanúgy, ahogy Mókus Petiként is tette. A sztori ettől még működik, itt is elismerésre méltó, hogy nem ugyanazokat a köröket róják még egyszer, hanem új szereplőket, új szálláshelyet, új szituációkat vonultatnak fel. Annyira kellemes néznivaló, hogy azt se bánom, hogy fogadni lehetne rá, kik fognak egy párt alkotni az évad végére, valamint hogy kezd egyre inkább burkolt oktatófilmmé válni a történet nyaraló fiatalok számára. Bizonyos szinten szájbarágós, hogy az ifjak aztán nehogy leégjenek, eltévedjenek, berúgjanak, stb., ugyanakkor az olyanokban példamutató és hiteles, mint nem biztos, hogy az első szerelem az igazi, vagy a régóta tervezett karrier a befutó.

Összességében igazán bájos, retró hangulatú történet, tökéletes bemelegítés a szünidőre.

 

A múmia

A múmia visszatér

A múmia – A Sárkánycsászár sírja

 

 

Pár éve izgatottan kezdtem el nézni az első részt, ám nincs mit szépíteni, elmondhatatlanul féltem, és sokáig kísértett utána is. Így hosszú ideig felé sem mertem nézni a filmnek, de minden félelemmel szembe kell egyszer nézni, így újra belevágtam, és most már teljesen máshogy láttam a dolgokat.

Szinte nem is értem, min paráztam annyit, mikor sokkal durvább filmeket is “kihordtam lábon”! Igaz, hogy bőven akad benne olyan jelenet, ami nem szép látvány, de egyáltalán nem rettegtem, sőt, kitűnően szórakoztam. Vérbeli kalandfilm, hagyományos panelekből építkezve, mint a sármos és könnyelmű kalandor (Brendan Fraser), a gyönyörű és eszes tudósnő (Rachel Weisz), az amennyire haszontalan, annyira vicces segítő (John Hannah), és természetesen túlvilági ellenségek serege. Nem veszi magát komolyan, és ez nagyon jól áll neki.

Képtalálat a következőre: „a múmia”

A második rész is tetszett, viszont kicsit úgy éreztem, túl sok mindent akartak belezsúfolni, és ennek rovására ment az éppen csak hajnalán álló, akkor még forradalminak számító, mai szemmel azonban feltűnően kezdetleges vizuális effektekkel villogás. Ügyes újítás ellenben a kisfiú és Imhotep szerelmének szerepeltetése, valamint a részletesebb visszatekintések a múltba.

A harmadik rész elég megosztóra sikeredett, egyesek jogosan gondolhatják, hogy nem is igazi Múmia-film. Szerintem jót tett a vérfrissítés, Kínába átültetni a történetet fantáziadúsabb, mint harmadjára is előkotorni az egyiptomi szálat. Sajnálatosabb, hogy Rachel Weisz szerepét Maria Bello vette át, aki szintén szép és tehetséges színésznő, ám hiányzik belőle az a bájos lükeség, ami az előző részek Evy-jét jellemezte. A sztori ettől még kellőképp izgalmas, az akciójelenetek látványosak és a korábbiaknál kiforrottabbak, csak a varázs már megkopott.

Holnap pedig bemutatásra kerül a reboot, amit már akkor is vártam, amikor még nem láttam az eredeti trilógiát, amint tudok, sort kerítek majd rá. Ugyan bejött a könnyed hangvétel is, nem bánom, hogy az új rész már jóval sötétebb és napjainkban játszódik.

(U.i.: Milyen szép piramist alkot a három cím 😀 )

 

Vasárnap (05.21.)

Egyiptom istenei

Képtalálat a következőre: „egyiptom istenei”

Íme egy újabb Egyiptomhoz kapcsolódó film, amit cseppet sem értem, hogy jelenthetett ki nagyjából minden általam olvasott kritika a tavalyi filmtermés legrosszabb darabjának. Mikor először hallottam róla, engem sem vonzott, megnézve viszont élvezetesnek és szépen megcsináltnak találtam.

Képtalálat a következőre: „egyiptom istenei”

Lehet, hogy nem pontosan és hűen építkezik a mitológiából, de melyik ilyen témájú film igen? Lehet, hogy a nagy színészek (Gerald Butler, Geoffrey Rush, Nikolaj Coster-Waldau) is épphogy nem ripacskodva formálják meg az isteneket. Lehet, hogy nincs különösebb mélysége a sztorinak, de fontos tanulságokat azért megfogalmaz. Őszintén szerintem nemhogy semmi baj nincs ezzel a filmmel, hanem kifejezetten jó is. A látványvilág grandiózus, mint egy megelevenedő mesekönyv, a bizonyos elemekben modern felfogás jól áll, a legtöbb jelenet alatt pedig le sem lehetett törölni a mosolyt az arcomról, ami azt jelezte, hogy mindez őrületesen menő.

Ja, és miután ennyi témába vágó filmmel találkoztam, végre jutott időm elkezdeni A vörös piramist, ami hónapokig várakozott a dobogón.

 

Péntek (05.26.)

G. I. Joe – Megtorlás

Képtalálat a következőre: „g.i. joe megtorlás”

Nyilván senkinek nem okozok meglepetést, ha azt mondom, nem volt gyerekkorom része a G. I. Joe-akciófigurákat övező őrület, és ezt az újragondolást is csak azért tekintettem meg, mert éppen nem adódott jobb a kínálatban.

Kapcsolódó kép

Hátteret és előzményeket leszámítva teljesen korrekt kis akciófilm lehetne, ütős csapat, pörgős jelenetek, aki ennyivel beéri, annak nyilván nem lesz hiányérzete. Engem azonban végig bizonytalanságban tartott, hogy nem egészen tisztáztam le előtte, hogy ez most folytatás-e. Utólag utánanéztem, igen, van egy előző rész, A kobra árnyéka, ám annak nagyjából a teljes szereplőgárdája más, úgyhogy alig magyarázhat meg valamit az itteni lyukakról. Eleve az gyanús, hogy az elején kulcsfontosságú karakterként jelenlevő Channing Tatumot nagyon hamar kiiktatják (bár neki, ha jól tudom, az első részben nagyobb szerepe van), a legnagyobb húzónév, Bruce Willis pedig sokáig fel sem bukkan, és akkor is csak rövid időre. A többiek érdekesek lehetnének, ám olyan gyorsan bukkan fel egy csomó szereplő, hogy igen embert próbáló követni, hogy ki kinek az oldalán áll, mellette pedig nem jut elég idő mindenki egyéni drámájának kibontakoztatására.

Ettől még nem rossz film, csak nem is olyan jó, néhol kicsit röhejes, persze nem vártam tőle, hogy megváltsa a világot, és egyszeri szórakozásnak megteszi.

 

Hetente többször

Miraculous – Katicabogár és Fekete Macska kalandjai

1. évad

Kapcsolódó kép

Tizenegy éves húgom vett rá, hogy a kedvenc rajzfilmsorozatát nézzem vele, és én is meglepően élvezem, annak ellenére, hogy érezhetően kinőttem belőle. Minden megtalálható benne, ami egy jó meséhez kell: szép az animáció, karakteresek, bár nem mondom, hogy nem klisések a szereplők, humoros, és felépített mitológiával is rendelkezik.

Örvendetes, hogy nem lehet rácímkézni, hogy egyértelműen lányos vagy fiús, hiszen mindkét nemből középpontba állít egy erős hőst. Talán a gimis és szerelmi vívódások a lányokat jobban megérintik, de szerintem fiúknak is simán bejöhet a történet. Tetszik az is, hogy kivételesen nem amerikai, hanem francia gyártmányú, és az egészet belengi a franciás báj és a kultúra jellegzetességei. Bejön, hogy ugyan elsősorban fiatalabbak nézik, mint ahány évesekről szól, ettől még a szereplők úgy öltözködnek, olyan szlenget beszélnek, olyan technikát használnak, amit mostanában a kamaszok.

Képtalálat a következőre: „miraculous”

Persze akadnak azért negatívumok is a meglátásaim közt, például néha kicsit unalmas, hogy minden rész ugyanarra a sémára épül, az ellenségek pedig elég nehezen vehetőek komolyan (mivel gyereksorozatról van szó, ezért természetesen nem várom, hogy számukra félelmetesek legyenek, csak hát…). Még nem láttam az összes részt, és nem sorban, de azt így is észleltem, hogy közben az átívelő szálak annyira nem haladnak előre. A főgonosszal még sosem kellett szemtől szembe megküzdeni, kilétére és motivációira is csak halvány utalások adódnak. Az meg egyszerűen nonszensz és borzasztó fárasztó, hogy a két megmentőt ennyire nem ismeri fel senki, mikor annyira nem álcázzák magukat!

Mindenesetre határozottan klassz rajzfilmnek tartom, ami nem erőszakos és nem is nézi hülyének a (kicsit idősebb) gyerekeket, hanem pont megfelel. Néhány teória és belebegtetés a folytatással kapcsolatban pedig már az én kíváncsiságomat is felkeltette, szóval remélem, a következő évadokra meghaladja az eddig felállított kereteit a történet.

 

Hétvégi mozi (Május 12-28.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s