Blogos terveim 2017-re

avagy hova szeretném fejleszteni az oldalt 2017-ben és tovább

Gondoltam, így, két kritika között, és még nem túlságosan eltávolodva az év elejétől, ha nincs más dolgom, megosztom veletek rövidebb és hosszabb távú blogos terveimet, valamint eltöprengek olyan kérdéseken, amikről a ti véleményeteket is szívesen hallanám.

Arról most nem szeretnék megint hosszú ódákat zengeni, hogyan változtatta meg a blogolás az életem, mindenesetre sokkal könnyebb lesz így, hogy az idei már egy teljes év lesz az oldal életében. Az elmúlt félévben, különösen az év végi olvasás-összefoglalónál nagy gondot okozott nekem, hogy volt egy blog előtti és egy utáni korszak, és még most is érzek egy kicsi bűntudatot, hátha nem tartottam fejben valamelyik tavaly olvasott könyvet.

Ebből egyenes ágon következik egy problémakör, amin sokszor elgondolkodom, vagyis hogy regisztráljak-e Molyra. A honlap létezésének természetesen nagyon örülök (még ha például a kinézetét egy kissé elavultnak is tartom, és az adatok sem mindig pontosak), rengeteg haszna van, köztük szerencsére olyan is, amihez nem szükséges a tagság. Mostanában egyre aktívabban használom arra, hogy megnézzem mások véleményét, mind olyasmikről, amiket még nem olvastam, de érdekelnek, mind olyasmikről, amiket olvastam, és foglalkoztat, hogy mások egyetértenek-e a vele kapcsolatos gondolataimmal. Regisztráláshoz viszont nem folyamodtam, mert bár megkönnyítené az olvasmányaim számontartását, elriaszt, ha belegondolok, hogy be kéne jelölgetnem minden régen elfogyasztott könyvemet, amiből nem ígérem, hogy mindent fel tudnék pontosan idézni. Másrészt, ha senki nem is foglalkozna ott velem, azért én még tartózkodom attól, hogy mindenféle bloggertársulásnak, kihívásnak, megvitatásnak részese legyek.

Annyival viszont mindenképpen próbálom jobban számon tartani az olvasmányélményeim, hogy igyekszem mindenről kritikát írni. Elenyésző számban, csak háromszor-négyszer fordult elő, hogy egy könyvet nem öntöttem szavakba, néha azért, mert féltem, hogy túlságosan dühtől fröcsögő lenne, annyira kiakasztott, máskor viszont csak nem találtam elég időt, pedig szinte fel tudtam volna mondani az egész bejegyzést, annyira ott élt a szöveg a fejemben. Az ilyen hiányosságokat szeretném pótolni, és még az is előfordulhat, mint már volt is ilyen, hogy régebben olvasott történetet idézek fel. Ja, és még egy kivétel: úgy érzem, nem nagyon tudnék olyan műről kritikát írni, ami a kötelezőnk, és a suliban kivesézzük, hiszen bár megvannak róla a benyomásaim, amiket órán meg is osztok, éppen ezekben az időkben elmegy a késztetésem, hogy ezeket még egyszer túlbeszéljem itt is, és még az is benne van, hogy sokszor csak irodalomórán értem meg a sztori igazi lényegét és jelentését, amire magamtól nem feltétlen jönnék rá. Persze, ha regényről van szó, még ezt is meghaladhatom, de talán meg lehet érteni, hogy az Antigonéról nem nagyon tudtam, mit írhatnék (és ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna), most pedig a Bibliát dolgozzuk fel, amiről végképp nem szeretnék itt állást foglalni.

Sokszor merengek el azon is, hogy nyithatnék egy filmkritikus blogot is, vagy a Süntüskét terjeszthetném ki könyves ÉS filmes bloggá. Ennek azonban az a hátulütője, hogy filmből lényegesen többet és rövidebb idő alatt nézek meg, mint ahány regényt olvasok, így ami rossz, az felejthetőbb is (kivéve persze, ha elkeserítően rossz, mert akkor sajnos sokáig megmarad). Sőt, van hogy még egy egészen jó alkotásnál is azt érzem, hogy pár mondatban össze tudnám foglalni, mi tetszett, mi nem. Egy kiváló moziról viszont hosszan tudnék áradozni, de az ilyenből kevés van, és némelyiknél azt érzem, furán venné ki magát az oldalon, bár még ezt is megléphetem. Egyelőre maradjunk az adaptációknál, hisz itt akad egy biztos táptalaj az íráshoz, mégpedig az összehasonlítás.

A dizájn úgy érzem, továbbra is tökéletes, már az első blogos próbálkozásomnál beleszerettem ebbe a sablonba, és még egyáltalán nem untam rá. Új funkciókkal, új ablakokkal és fülekkel persze időről időre gazdagítom az oldalt, például nagy mérföldkőnek tartom a kritikák és egyéb cikkek listába rendezését, amitől sokkal átláthatóbbá váltak. Amit még szeretnék kiemelni, az egy új szenvedélyem, a saját gyártású borítóképek. Már több helyen megcsodáltam, fel is használtam hasonló fotómontázsokat, de közben folyton eljátszottam a gondolattal, hogy magam is készíthetnék ilyeneket, főleg ha alapból nem túl jó képeket találtam, ehhez pedig a lehető legmegfelelőbbnek bizonyult a suliban megismert internetes Canva program. Még nem haladok túl jól a korábbi bejegyzések képeinek frissítésével, de ezen is dolgozgatok majd, és még egy érdekességet elárulok: persze jobban örülök, ha egy népszerűbb könyvhöz keresek illusztrációkat, amikhez sok rajongói alkotás készül, film is van belőle, esetleg magában a könyvben is vannak rajzok, mégis most a montázsszerkesztéseknél jobban leköt, ha magam próbálok meg hosszasan elképzelésemnek megfelelő fotókat találni.

Jó szokásomhoz híven már így év elején is kész listám van azon könyvekből, amiket szívesen beszereznék, de azért ezt rangsorolom, szortírozom magamban. Természetesen számolok azzal is, hogy egy hónapban maximum kétszer jutok el könyvesboltba, úgy, hogy kaphatok is valamit, de szerencsére ilyenkor a két testvérem is választ könyvet, amik jó eséllyel engem is érdekelnek, egyre érettebbé válok a szüleim polcán sorakozó klasszikusokhoz, a nagyszüleimtől is gyakran kölcsönzünk, telefonra letöltést is kipróbáltam, de nem volt nagyon ínyemre, akkor ott van még az iskolai könyvtár, bár ott hiánycikk a korosztályomnak és kedvemre is való mű, közkönyvtárba pedig csak dolgozni járok, nemigen van időm magamnak válogatni. Lényeg a lényeg: nem fogok olvasnivaló nélkül maradni. És ha igen, akkor is el tudom magam foglalni mással, de ebbe most nem mennék bele. Mindenek felett pedig rájöttem és megfogadtam, hogy nem kell semmilyen elvárásnak vagy trendnek megfelelnem, így egyáltalán nem célom 200 könyvet bedarálni egy évben, és továbbra sem ígérem, hogy mindig képben leszek a legaktuálisabb bestsellerek terén. Külön örülök neki, hogy tapasztalataim alapján sok olyan könyvről írtam már, amikről alig lehet belefutni kritikába a neten a felkapott bloggereknél.

Körülbelül úgy ennyit szerettem volna elmondani. Tőletek, olvasóim maroknyi csapatától pedig csak azt remélem, hogy segítetek dűlőre jutni nehezebb döntésekben, és kitartóan követtek, akármit is firkantgatok ide a magam kedvére.