A gyermeklélek felnőtt titkai

Grecsó Krisztián: Vera

Grecsó Krisztián munkásságával, ahogy sok más magyar kortárs íróéval is, a Nők Lapja novellarovatában ismerkedtem meg. Rövid írásai általában fiktív alteregójának egyhangú vidéki életéről, csajozási kísérleteiről szóltak, és ugyan a stílusa szépségét már akkor is értékeltem, maga a tartalom nemigen tudott közel kerülni hozzám. Vera című regénye viszont mást ígért, mert egy éppen csak serdülni kezdő lányt tett meg főszereplőnek, az idei Libri irodalmi közönségdíj elnyerése pedig még inkább rávett az elolvasására.

Vera (Szili Emese) a könyvhöz készült előzetesben

Tátrai Vera 1980-ban tízéves, Szegeden él, kitűnő tanuló, ügyesen lovastornázik. A negyedikes tanév kezdete azonban váratlan változásokat hoz: az iskolába érkező új fiú, a lengyel Józef addig sosem átélt érzéseket kelt a kislány szívében. Ezzel párhuzamosan addigi legjobb barátnője, Sári, hirtelen ellenségesen kezd viselkedni vele szemben, és az osztálytársaikat is ellene fordítja. Biztonságérzetét csorbítja az alattomosan terjedő hír is, miszerint valójában örökbe fogadták.

A könyvben leginkább az érintett meg, hogy egyszerre idézte fel bennem a saját gyerekkoromat és a szüleimét. Bár a ’80-as évek jellegzetes körülményei, kellékei csak az ő elmesélésükből hangzottak ismerősen, a bemutatott helyzetek többsége nem évjáratfüggő. Az egész osztály általi kiközösítettség, az apró konfliktusokból rivalizálásba forduló barátságok, az első ártatlanul nyiladozó szerelmek, a nagylányosodás testi jeleinek elfogadása mind-mind ugyanilyen tapasztalatokkal jártak a 2010-es évek elején, amikor én voltam ennyi idős. Visszatérve a cselekmény idejére, érezhető, hogy a szerző célja nem a nosztalgiahajhászás, minél több utalás elhintése volt. 1980 teljesen természetes háttérként szolgál. Bevallom, az én szememben ezt a korszakot gyakran vonja be a kellemes retró báj, a regény azonban rávilágít, milyen kiszolgáltatott lehetett akkoriban élni: a felnőttek a rendszer által megfélemlítve éltek, így frusztrációikat a gyerekeiken vezették le, tekintélyüket az igazságtól függetlenül érvényesítve. A jelenet, mikor Vera először látja az addig higgadtnak ismert apját magából kikelve tombolni, félelmetesebb volt, mint bármilyen szörny vagy gonosztevő, pontosan a valóságossága miatt. Szerencsés, hogy ellenpólusként az anyukája mindig a bensőséges menedéket jelenti a kislány számára.

Korábbi, nappali borítóváltozat

Verával könnyen azonosultam, hiszen okos, kötelességtudó, nagy képzelőerővel megáldott, érzékeny lelkű, a helyét nehezen találó kislány. Számos kritikában hiteltelenségként rótták fel, hogy egy tízéves magát és a környezetét ilyen mélyen elemezve gondolkodik, ám számomra ez is tökéletesen átérezhetően hatott. A lánynak megtetsző fiút, Józefet is hamar megkedveltem, annak ellenére, hogy kettős személyiségével bonyolult eset: Verával szelíd és lovagias, másokkal viszont kifejezetten agresszív. Sári, az ellenféllé váló barátnő is egy fájdalmasan reális típus, akinek beképzelt modora mögött nem csupán elkényeztetettség, hanem családi problémák is állnak.

Bár meglepően megfogott a történet, mégsem voltam minden összetevőjével maradéktalanul elégedett. Hiányérzetem maradt, mivel az író túl sok titkot vet fel, ám nem mindre ad választ, köztük a legfontosabbra sem, illetve úgy állítja be, mintha egy másik titok nyitja megmagyarázná, pedig a kettő nem feltétlenül következik egymásból. Emellett rosszul viseltem azt is, ahogy a kezdeti békés Pöttyös könyvi miliőbe egyre jobban beszivárogtak a káromkodások és az obszcenitás, hiába indokolt ezekkel az eszközökkel szemléltetni a gyerekek rádöbbenését a felnőttek dolgaira. Minden durvasága ellenére a Vera mégis olyan könyv, amit Szabó Magda ifjúsági regényeivel együtt nagyon szívesen adok majd a reménybeli kiskamasz lányom kezébe.

10/9

 

Habos-babos időutazás

Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok

Amióta történelmi regényeket olvasok legszívesebben, ráébredtem, a régi korokból leginkább az érdekel, hogy élték meg a hétköznapokat. A hadjáratok és trónutódlások ugyan kitörölhetetlen részei az emberiség emlékezetének, gyakran egyhangúvá váló folyamatuk tanulása közben akkor csillan fel a szemem, mikor épületekről, használati tárgyakról, mindennapi rutinról bővíthetem a tudásom – és mivel a ruhák is ebbe a körbe tartoznak, rögtön fellelkesedtem, amint megláttam, hogy egy ilyen csodaszép divattörténeti album kerül kiadásra.

Amíg a megjelenés napjára vártam, felfedeztem és követni kezdtem az azonos című honlapot és Facebook-oldalt, amik rövidke bejegyzéseiből is kitűnt az írónő antik kosztümök és kiegészítők iránti rajongása, és rengeteg kutatómunkája. A könyv szép megkoronázása a blogolással töltött éveknek, összefoglalja és kronológiába rendezi a posztokat, átfogó betekintést adva az 1700-as és 1920-as évek közti időszak öltözködési szokásaiba.

A Rizsporos hétköznapok olyan igényes kiadvány, aminek már csupán a nézegetésében el lehet veszni: nagy alakú, fényes lapú, telis-tele gyönyörű ruhakölteményekről készült fényképekkel, korabeli grafikákkal, híres festményekkel. A szöveget hozzáolvasva pedig egyáltalán nem száraz ismertetőket kap az olvasó, hanem számtalan, olvasmányosan megfogalmazott érdekességet a divat alakítóinak céljairól, újító szándékairól, a viseletek praktikusságáról – ami azt illeti, az esetek többségében inkább impraktikusságáról.

Bizony, hiába esik jól olykor-olykor elábrándozni, milyen mesés lenne a századfordulón élni, és fodros báli szoknyákban járni-kelni, a könyv azt sem kozmetikázza el (hogy egy stílusos szófordulattal éljek), mennyi szenvedést, kényelmetlenséget voltak képesek a nők kibírni szépségük érdekében, és mennyi nevetséges hóbortot nem átallottak az arisztokraták magukra venni. A történelmi háttér is szorosabban kapcsolódik a témához, mint elsőre gondolni lehetne, a nők egyre merészebb ruházatain keresztül végig lehet követni öntudatosabbá válásukat, sőt, más meglepőbb módokon is befolyásolta egymást a kiemelt országok (elsősorban Franciaország és Anglia) sorsa és lakosainak öltözködése.

Amióta nem csak olvasni szeretem a történelmi regényeket, hanem magam is szívesen alkotok letűnt korokban játszódó történeteket, fokozottan érzem a megalkotott környezet hitelességének fontosságát. A Rizsporos hétköznapok hasznos segítség a múltbeli szereplőim ruhatárának összeállításához, de természetesen egyszerű olvasói szemmel is pompás lapozgatnivaló. Kíváncsian várom a beharangozott, ezúttal nem az előkelőkkel, hanem az alacsonyabb rétegekkel foglalkozó második kötetet – már itt is felsejlett, mennyire megdöbbentően más dimenziókban éltek egymás mellett a különböző társadalmi osztályok. És az is biztos, hogy előbb-utóbb kézbe fogom venni Budai Lotti valamelyik egzotikus tájakra (Indiába, Japánba, Kubába) kalauzoló regényét is.

10/10

 

Álmokban élve

Babits Mihály: A gólyakalifa &

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

A húgaimmal évvégi jutalomkönyvnek három Helikon zsebkönyvet kaptunk, amik markáns színvilágú, trükkösen minimalista arculatukkal már korábban is megragadták a tekintetem, magamtól azonban nehezen tudtam volna dönteni a sorozat rengeteg ígéretes darabja között. Az arany virágcserepet E. T. A. Hoffmanntól már olvastam régebben, így azt, bár kellemes élményként emlékszem rá vissza, nem ismételtem meg, viszont A nagy Gatsby-t a legújabb filmadaptáció megnézése óta szerettem volna sorra keríteni, A gólyakalifa címmel pedig egy diafilm idéződött fel gyerekkoromból, így örömmel töltött el a tanárok választása.

 

Mint kiderült, A gólyakalifának nincs sok köze a madárrá változtatott keleti uralkodó legendájához, csupán egy áthallásban: míg a kalifa fél, hogy nem lesz képes visszaalakulni emberi formájába, a regény főhőse, Tábory Elemér az elalvástól retteg. Álmában ugyanis a budai jómódú iskolásfiúk élete helyett szegény asztalossegédként tengődik, és hiába nyugtatja magát, hogy mindez csak a fejében játszódik le, ha éjjelente mindig folytatódik, és megdöbbentően valóságosnak érződik.

Papp Endre, mint Elemér a Jurányi Ház előadásában

Mivel a cím félrevezetett, eleinte sejtelmem sem volt, miről fog szólni a történet, de addig is szívesen időztem a 20. század eleji magyar nagypolgári miliőben. Elemér ugyan kezdettől fogva utalgatott rá, hogy különös jelenségeket észlel, mégis leesett az állam, amint a kellemes múltbeli barangolásba berobbant egy olyan elképesztő fordulat, amivel nem is értem, hogy nem találkoztam még hollywoodi szuperprodukcióban! Babits zseniálisan, tudományos tájékozottsággal fejtegette, hogy áll egymással kölcsönhatásban a két élet, hogy keseríti meg az álombeli (?) nyomor Elemér egyébként gondtalan valódi (?) sorsát. Bár magyarázat nem adódott a helyzet létrejöttére, igazán értékeltem, ahogy a fiú igyekezett logikus megoldást találni. Az író emellett gyönyörű nyelvezetet és hasonlatokat használt, prózában is költőiséggel fogalmazott.

A cselekményszövés kitűnő, ám a rövidségétől hiányérzetem támadt, olvastam volna kidolgozottabban, mert így gyakran éreztem, hogy az elbeszélés csak átszáguld az eseményeken. A gólyakalifa azonban így is világszínvonalú, korát meghaladó mű, egyben az idei évem egyik legmeglepőbb olvasmánya.

10/10

 

Gatsby (Leonardo DiCaprio) és Nick (Tobey Maguire) a 2013-as filmben

A nagy Gatsby-be már bővebb előismeretekkel kezdtem bele, hisz tavalyelőtt láttam a 2013-as feldolgozását, ami teljesen lenyűgözött – Baz Luhrmann rendezte, így hogy is lehetett volna másképp? A 20-as évek káprázatos megjelenítésén túl a beteljesületlen szerelem históriája is megragadott, így rögtön tervbe vettem a regény megismerését is. A frissen diplomázott Nick Carroway a New York-i Long Islanden bérel lakást, unokatestvére, Daisy és annak családja közelében. A környék szomszédjának, Jay Gatsby-nek fényűző estélyeitől hangos, annak ellenére, hogy a vendégek többsége még tisztában sincs a házigazda kilétével. A titokzatos férfi váratlanul bizalmába fogadja Nicket, és megosztja vele titkát: egész gazdagságát, rendezvényeit, mindent arra épített fel, hogy megtalálja a lányt, akit egykor szeretett.

Gatsby nem szó szerint él az álmaiban, mint A gólyakalifa Elemére, viszont egész élete egy elvesztett vágy visszaszerzése körül forog, palotája pedig az önfeledt szórakozás birodalma a szürke valóság elől menekülők számára. Idealizmusa, a kedvesével újraegyesülésbe vetett hite egyszerre megnyerően romantikus és szánnivalóan reménytelen. Fitzgerald könnyed stílusban, ironikus humorral ábrázol egy kívülről csillogó, ám belül kiüresedett világot, ahol az előkelők felszínes, se füle, se farka párbeszédeket folytatnak, az érzelmeket pedig csak megjátsszák.

A történet egyetlen hibája számomra itt is a rövidsége, illetve az aránytalansága volt. A cikkben tárgyalt másik kisregényhez hasonlóan ezúttal is úgy éreztem, mintha csupán vázlatát olvasnám egy nagyszabásúbb alkotásnak, ráadásul oldalak tömkelege ment el a partin résztvevők neveinek sorolásával és egyéb jelentéktelen információkkal. A filmben súlyosabban hatott rám a végkifejlet is, és úgy egyáltalán a színészi játékkal, a látványvilággal, a zenékkel jobban megpendítette bennem az érzelmi húrokat. Igaz, Gatsby tragédiáját csak még megrázóbbá teszi környezete közönyössége – ez a tűpontos társadalomkritika teszi a könyvet kikerülhetetlen klasszikussá.

10/10

 

Pokoli bűnök mennyei álcában

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 1-2. (Riva nővérek 1-2.)

Tavaly Az ártatlan-trilógia teljesen magával ragadott, így R. Kelényi Angelika újabb regényeinek megjelenését fokozott figyelemmel követem. A Mennyei bűnök már első beharangozásakor felkeltette az érdeklődésem, mivel az előző sorozat történelmi vonulatát viszi tovább, ugyanakkor fel kellett készítenem rá a lelkem, hogy egy sokkal sötétebb, durvább ügy áll a középpontban.

Ahogy elképzeltem: Marco (James Franco)

Az 1850-es évek Rómájában Katharina hercegnő zárdába vonul, ám döbbenten tapasztalja, hogy a Sant’Ambrogióban zajló élet mennyire különbözik az elképzelt nyugalmas mindennapoktól. A rendfőnöknő a szeánszok során parázna hajlamait éli ki az apácákon, akik szótlanul tűrnek, mert őszintén hiszik, hogy Maria Luisa Szűz Máriához kerül közelebb az aktusok segítségével. A mocskos titkok felderítése Marco Fiore, a kiugrott egyházi nyomozó feladata, aki már jó ideje szenvedélybetegen tengeti napjait. Ráadásul önmagát nem éppen hihetően tudná novíciának kiadni, így szüksége van egy vállalkozó szellemű fiatal hölgyre, aki hajlandó elvegyülni a kétes hírű kolostor tagjai között. A sors a lehető legjobbkor sodorja útjába a nehéz helyzetben lévő, testvéreit egyedül nevelő Blanca Rivát…

A figyelmeztetések nem túloztak, a Mennyei bűnök olvasása valóban erős gyomrot és idegzetet igényel. Az ártatlan sem finomkodott a kíméletlen részletek elfedésével, ám az új duológiának már az alapszituációja is jóval inkább megrökönyödésre ad okot. Felháborító, hogy a lehető legtisztább helyen is felütheti fejét a bűn, gátlástalanul egy szent cél érdekében végrehajtva olyan megalázó tetteket, amikre Isten sohasem kényszerítené a szolgálatára felesküdött szemérmes leányzókat. A cselekmény az írónőtől megszokott módon kitűnően építkező, fordulatos, feszültségteljes és érzékletesen megfogalmazott, azonban ez már nyomokban sem könnyed kalandregény, hanem húsbavágó krimi.

Ahogy elképzeltem: Blanca (Amaia Salamanca)

A két főhős az első kötet kétharmadában nem is keresztezi egymás útját, majd a második részben is csak futó alkalmaik adódnak a fejlemények megvitatására, mégsem maradnak közömbösek egymás iránt. Marco zárkózott, csípős humorú és kiábrándult az igaz szerelemből – természetesen csak addig, amíg méltó partnerére nem talál egy különleges lányban. Blanca példamutatóan alázatosan végzi feladatait, legyen az aktmodellkedés egy festőiskolában vagy kémkedés a hírhedt zárdában, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne képes a sarkára állni, ha meg kell védenie magát. Még nem lépett túl főbérlője zaklatásain, így nem könnyen nyílik meg a férfi felé, aki ezt tiszteletben is tartja, ettől még sejthető, hogy a folytatásban kapcsolatuk szorosabbá és szenvedélyesebbé válik.

Blancára árván maradva a két húgáról gondoskodás hárult, próbál talpon maradni a szerény körülmények közt, és elfogadni, hogy nem lesz esélye kitörni innen. Az érdeklődő, cserfes kis Leonára mindig számíthat, ha gyermeklelkét egyre kevésbé lehet is távol tartani a felnőtt élet küzdelmeitől. Vele szemben az idősebbik, Nella hálátlan teremtés, akinek a kényelem többet ér, mint a tisztesség, és a saját bőrén kénytelen megtapasztalni, hogy a gazdagság és a boldogság nem feltétlen jár kéz a kézben. Marco bajtársa Giorgio Valentini atya, aki pap létére hatalmas termetű és erőskezű, de a szíve aranyból van. Kettejük eltérő jelleme számtalan szórakoztató szóváltásnak ad teret, cseppet enyhítve a történet érzelmileg megviselő elemeit.

Ahogy elképzeltem: Valentini atya (Bud Spencer)

Maria Luisa kiismerhetetlen, zavarba ejtő nőszemély. Angyali szépsége férfiakat és nőket egyaránt megbabonáz, annak tudatában is, hogy bensője inkább az ördöggel rokon. Gyengédsége feledteti erőszakosságát, viszont higgadtsága olykor félelmetesebben hat dühénél. Bevallom, én szívesen ástam volna mélyebbre a lelkivilágába, felkutatva, honnan erednek torz vágyai, miért leli kedvét gyenge lányok megrontásában és kínzásában, mindezt egyházi keretbe bújtatva – így bonyolult viselkedésű, de lényegében egyszerű gonosztevő maradt. A meggyötörtek reakcióit ellenben pszichológiailag pontosan szemléltette az írónő: ki tör-zúz, ki megnémul, ki csillapíthatatlan jókedvvel igyekszik leplezni fájdalmait. Ezeknek a lányoknak olyan tortúrán kellett keresztülmenniük, ami ép ésszel szinte feldolgozhatatlan, és örökös nyomot hagy fizikai és szellemi egészségükön.

Annyit talán elárulhatok a végkifejletről, hogy ennek következtében jut arra a döntésre Blanca, hogy egy lányneveldét nyit sorstársai befogadására, hisz már tudható, hogy ez szerepel a következő epizódok címében. Kíváncsian várom, sikerül-e megkedvelnem a főszereplővé előlépő Nellát (a koncepció szerint mindhárom Riva nővér kap két kötetet), és még jobban, hogy miként alakul Marco és Blanca románca.

10/8

 

 

Sötétben a fények városa

R. Kelényi Angelika: A párizsi nő (Az ártatlan 3.)

Olvasmányok terén minden kétséget kizáróan Az ártatlan-trilógia volt a tavalyi évem felfedezettje, egyben egyike a legcsodálatosabban, legkifogástalanabbul megírt regényeknek, amik valaha a kezembe kerültek. A harmadik, befejező kötetet így a szokásosnál is nagyobb várakozás és izgalom övezte részemről, mivel éreztem, az előző részekben megismert és megszeretett hősökre minden eddiginél nehezebb próbatételek várnak, mielőtt elnyerik remélhetőleg boldog befejezésüket.

Ahogy elképzeltem: Adele (Kristin Scott Thomas)

Fabricius Flóra és Lorenzo Mariani immár házasokként érkeznek meg Párizsba, miután Velencét kénytelenek volta maguk mögött hagyni. Vendéglátójuk Adele Serra, a Mariani-család régi hölgyismerőse, aki ugyan egy márki kegyencnőjeként dúskálhat gazdagságban, leplezni sem próbálja Lorenzo iránti vonzalmát és Flórával szembeni lekicsinylését. A hajóúton töltött édeni mézeshetek ellenére az ifjú feleség szívét újból elönti a féltékenység és a kételkedés férje érzelmeiben, miközben körülötte is legyeskedni kezd a jóvágású Henri de Rouvroy gróf. A párosra hamarosan házasságuk gondjainál súlyosabb ügy megoldása vár, hisz a francia királyi udvarban kell nyomára bukkanjanak a sorra mérgezés áldozatául eső protestáns nemesek merénylőjének.

Ahogy elképzeltem: Henri (Toby Regbo)

Tanulhatnék R. Kelényi Angelikától, hogy ne csak az előző két kritikámban írt dicséreteimet újrázzam, ő ugyanis a három kötetet hasonló sémára építkezve, ám az eseményeket mindig váratlanul megcsavarintva, önismétlésbe sosem fulladva alkotta meg. Csejte borzongató vára és Velence fülledt sikátorai után Párizs bemutatása is lenyűgözött, finomkodás nélkül nyújtva betekintést a fényűzés mögött meghúzódó mocskos intrikákba és a nyomornegyedekben halványan pislákoló emberségességbe. Bár korábban egyáltalán nem tartottam magam a francia főváros rajongójának, az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy egyre több kedvenc történetem színhelyét adja, úgyhogy vágyott utazási célpontjaim listáján előkelő helyre került.

Arnaud Bedouët, mint IV. Henrik

A Bűnös örömök városában repeső szívvel figyeltem Flóra és Lorenzo kapcsolatának kibontakozását, így rosszulesett, hogy gyakorlatilag visszalökődtek a kiindulóhelyzetbe. Elszomorított, hogy annyi közös leküzdött veszély és gyönyörteli pillanat után továbbra is okot adnak egymásnak a bizalmatlanságra, különösen a férfi, akinek minden cselekedetéből süt a felesége iránti szerelem, szavaival mégis az ellenkezőjét állítja.

Mérhetetlenül sajnáltam Flórát, aki hiába edződött belevaló, rafinált nővé, majd megőrjítette a gyötrődés, hogy nyilván a hadnagy csupán biztonsági intézkedésként kötötte hozzá az életét, egyébként miben jelentene pont ő többet számtalan korábbi románcánál. Megváltásként a cselekmény közepén néhány fejezet erejéig Lorenzo vette át az elbeszélő szerepét, ami nemcsak hasznos dramaturgiai fogásként szolgált olyan történések leírására, amiknél Flóra nem, vagy öntudatlanul volt jelen, hanem végre feltárultak e bosszantóan kiismerhetetlen fiatalember gondolatai, és bizonyították, jóval érzőbb lélek, mint amilyennek hajlamos álcázni magát.

A párizsi nő tökéletes fináléja egy tökéletes sorozatnak, az eddigieket felülmúlóan feszültségteljes és szívszorító jelenetekben bővelkedve. A trilógia minden ízében méltó utódja a klasszikus történelmi kalandregényeknek, azonban összetett karakterábrázolása, gondolati és érzelmi tartalmassága nem engedik elavultnak tűnni a modern olvasói igényekhez mérten.

Értékelésem:

10/9

Kémek karneválja

R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa (Az ártatlan 2.)

Az idei év eddigi legjobb olvasmányai közt tudhatom Az ártatlan-trilógia első kötetét, A grófnő árnyékábant. Történelmi környezetével, fordulatos cselekményével és belevaló hőseivel megidézi a közkedvelt klasszikusokat, miközben feszültségteremtése és problémafelvetése a mai kor igényeihez is illeszkedik. Nem volt kérdés, hogy minél hamarabb folytatni szeretném a sorozatot, és szerencsére nem is kellett vele sokat várnom. A második részt ismételten csak dicsérő szavakkal tudom illetni, tökéletesen magába foglal mindent, ami egy igazi, hamisíthatatlan kalandregény velejárója.

Ahogy elképzeltem: Maria (Helen McCrory)

A Csejtén történt borzalmas események után Flóra és Lorenzo menekülni kényszerülnek. A férfi szülőhazájába, Itáliába utaznak, ahol édesanyja velencei otthonában lelnek szállásra. A lány reméli, biztonságban és nyugalomban próbálhat túllépni az őt ért veszteségeken, míg nem szembesül a ténnyel, hogy Maria asszony kurtizánokat pártfogol és okít a kémkedés fortélyaira. Flóra cseppet sem kíván a feslett hölgyekhez hasonlítani, ám mikor egy nemes urat meggyilkolnak, minden rafináltságát és női praktikáját latba kell vetnie, hogy a gyanúsítottak bizalmába férkőzhessen. A csatornák mentén zajlik a karnevál, és sosem lehet tudni, ki rejteget bűnös szándékokat az álarca mögött…

R. Kelényi Angelika már az első kötettel bizonyította, hogy mesterien képes fűzni a szálakat, minden mellékalak, jelentéktelennek tűnő esemény, elejtett félmondat kulcsfontosságú szerephez juthat a későbbiekben. Oldalról oldalra újabb rejtélyek merülnek fel, a történet valósággal sodor magával, mégsem kapkodva, hanem pont elég kényelmes tempóban ahhoz, hogy az olvasó teljesen belehelyezkedhessen a 17. századi Olaszország atmoszférájába. A gördülékeny, érzékletes fogalmazásmód érdemeként a hosszas eszmefuttatások sem válnak egyhangúvá, az időutazást pedig az írónő a korszakról szerzett szerteágazó ismeretei teszik teljessé.

Ahogy elképzeltem: Giulia (Adelaide Kane)

Velence szabados erkölcsei kezdetben felháborítják Flórát, a nyomozás előrehaladtával azonban egyre jobban alkalmazkodik hozzájuk. Természetesen ügyel rá, hogy megőrizze tisztességét, de kezdi levetkőzni annak a  szende, illedelmes leányzónak képét, aki Pozsonyból útnak indult. Habár már akkor sem átallotta kimutatni öntudatosságát, most  fedezi és vállalja fel a benne lakozó csábos és találékony nőt. Váratlan átalakulása Lorenzot sem hagyja hidegen, aminek köszönhetően kapcsolatuk a humoros évődéstől forróan szenvedélyes pillanatokig jut. Vonzalmukat mégsem engedhetik bátran szabadjára, hisz Lorenzo nehezen bír elszakadni ifjúkori kedvesétől, Giuliától, annak ellenére, hogy az egyébként is gőgös természetű hölgy azóta hercegné lett, míg Flórára a nőcsábász Favretti gróf veti ki a hálóját, aki hozzászokott, hogy megkaparintja, amire vágyik.

Ahogy elképzeltem: Darius (Laurence Fishburne)

 

Az első részben Báthory Erzsébet, itt Maria asszony tölti be az erős idősebb nő szerepét, aki Flórát oltalmába veszi. Lévén maga is magyar származású, pontosan át tudja érezni, milyen a lánynak egy idegen kultúrába csöppenni, és a tiltott szerelmet is első kézből ismeri. Hajlamos a lobbanékonyságra, de elfogadta a helyzetet, amiben élni kényszerül, a fiaiért pedig valóságos anyatigrisként küzd. Hamar a szívembe zártam Marianiék szerecsen inasát, Dariust is, ezt a melegszívű mackót, aki hűséges bajtársa Lorenzonak és elszánt védelmezője a házbéli lányoknak.

A bonyolódó szálak és fejlődő jellemek mellett a helyszínválasztás is nagyban hozzájárult, hogy a Bűnös örömök városát még elődjénél is élvezetesebbnek találjam. Velence az egyik kedvenc helyem a világban, rajongok az ott játszódó történetekért, és örülök, hogy már élőben is láthattam (a tömeget és a Sóhajok hídját befedő karóra-reklámot leszámítva). Így kicsit sajnálom is, hogy a befejező epizód megint másfele veszi az irányt, de bízom benne, hogy Párizs hangulata is magával ragad majd, és alig győzöm találgatni, vajon milyen lélegzetelállító izgalmak várnak ott hőseinkre.

Értékelésem:

10/9

 

Ártatlanul a bűn nyomában

R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában (Az ártatlan 1.)

Az elmúlt fél évben szinte nem telt el nap, hogy a Molyon ne futottam volna bele Az ártatlant méltató véleményekbe, így nem csoda, ha egyre és egyre nőtt az érdeklődésem iránta. Mivel nem titkoltan igyekszem betölteni az Ambrózy báró esetei befejezése után hagyott űrt a szívemben, hatalmas boldogsággal tölt el, hogy rábukkantam egy hasonlóan színvonalas, kidolgozott és izgalmakkal teli magyar történelmi krimire.

Már az alaphelyzet is igencsak rokonítható kedvencemével: egy fiatal lány számára ismeretlen környezetben keresi eltűnt nővérét. Szerencsére hamar kitűnik, hogy szó sincs holmi utánzatról, hiszen korábbi korszakban, más körülmények közt játszódik, és az események is más úton haladnak. Fabricius Flóra az 1600-as években érkezik Csejte várába, ahol nővére, Dorottya, Báthory Erzsébet mellett segédkezett, míg nyoma nem veszett. Ráadásul nem ő az egyetlen, akiért aggódni kell, hisz az udvarból sorra tünedeznek el a szolgálólányok, majd holtan, de legalábbis megkínozva kerülnek elő. Ifjú hősnőnk hamarosan egy jóval szövevényesebb és veszélyesebb nyomozásban találja magát, mint eredetileg tervezte.

Flóra a borító ablaka mögött

Számos remek könyv került mostanában a kezembe, viszont idejét sem tudom, mikor éreztem utoljára ilyen igazi olvasmányélményt, amilyet ez a páratlan kezdőkötet nyújtott. Ittam minden sorát, teljesen belehelyezkedtem a kora újkor Magyarországába, és alig vártam, milyen fordulatokra fog fény derülni a következő oldalakon. Az írónő gördülékenyen, érzékletesen, a régies nyelvezetet nem túlzásba víve fogalmaz, mesterien adagolja a feszültséget, így egy jelenet sem érződik üresjáratnak.

Flóra személyében egy ön- és céltudatos, korával szembemenően modern gondolkodású kisasszonyt ismerhettem meg, aki jövőjét nem gazdag férj kifogásával, hanem apjától tanult orvosi tudományának hasznosításával szeretné biztosítani. Bármit megtenne Dorka megtalálásáért, még ha kettejük kapcsolata némileg ellentmondásos is: a fiatalabb lány nem viseli túl jól, hogy folyamatosan háttérbe szorul, és elmondása szerint nővérét csak a férfiak foglalkoztatják. Flóra szereti hinni, hogy ő bezzeg ellenáll a másik nemnek, még azután is, hogy a kutatás során szövetséget köt a vonzó Lorenzo Marianival. Az olasz-magyar származású hadnagy épp elég titkot és sérelmet őriz, nem hiányzik neki egy makacs nőszemély védelmezése, mégis lépten-nyomon segítségére siet, csipkelődésük pedig határozottan a sztori legszórakoztatóbb eleme.

Ahogy elképzeltem: Lorenzo (Eoin Macken)

Közben természetesen ott áll mindenki felett a rettegett grófnő, Báthory Erzsébet, akiről ez a mű sem fest egyértelmű képet. Szeszélyes és kiismerhetetlen, egyik pillanatban jóságos és engedékeny, míg máskor a legapróbb hibára is tombolni kezd. Én mindenesetre sajnáltam őt a vállára rakódott rengeteg teher miatt, és amiért ellehetetleníteni próbálták azok, akik számára felfoghatatlan, hogy egy nőből is válhat erős uralkodó. Az úrhölgyről közismert pletyka, hogy vámpírként szüzek vérével tartotta magát fiatalon, amire itt is gyanakodnak a cselédek eltűnése körül, bennem azonban fel sem merült, hogy ne racionális magyarázat adódna a rejtély megoldására. Ha valódi szörnyetegek nem is, annak tekinthető emberek lapulnak a kastélyban, és elvetemült tettekre képesek. A legnagyobb csavar mélységesen megrázott és lesokkolt, nem számítottam ennyire kemény, majdhogynem pszichothrillerbe illő végkimenetelre.

Julie Delpy Báthoryként A grófnő című filmben

Mindennek fényében elmondhatom, hogy egy csaknem kifogástalanul megalkotott, tökéletes élvezetet adó regényhez volt szerencsém. Legszívesebben azonnal belevetném magam a folytatásba, különösen, hogy Velencébe, az egyik legszeretettebb városomba kalauzol.

Értékelésem:

10/9

 

 

Januári mozi 2018

Februárban lett egy éve, hogy a filmvéleményezés felé is nyitottam, még ha csak mini kritikák formájában is. Alkotói válságom idején azonban ez a rovat is csúfosan leült, pedig természetesen az év maradék részében is rengeteg mindent néztem, amiről lett volna mondanivalóm. Most viszont remélem, még nincs késő hozzá, hogy szemrevételezzük az idei első hónapban látott műveket.

Kincsem

Év: 2017

Rendező: Herendi Gábor

Főbb szereplők: Nagy Ervin, Petrik Andrea, Gáspár Tibor, Gyabronka József, Keresztes Tamás

Blaskovich Ernő mindenét elvesztette a szabadságharc után. Céltalan, kicsapongó életet él, amikor egy nap megjelenik élete nagy lehetősége, Kincsem, a csodaló, akivel sikert sikerre halmoz az európai lóversenypályákon. Ezzel a sors tálcán kínálja neki az elégtételt, hogy nemes küzdelemben győzze le apja gyilkosát, Otto von Oettingen bárót. Egyre durvuló rivalizálásukat azonban bonyolítja, hogy Ernő menthetetlenül beleszeret Klara von Oettingenbe, ősellenségének lányába. Vajon mi a fontosabb, a szerelem vagy a bosszú?

Újév fényes napján máris egy régóta megtekinteni vágyott filmet láthattam, amiben nem kellett csalódnom: valóban világszínvonalú magyar alkotás született. Olyan, ami elé az egész család leül szurkolni a csodakancának, hiába tudjuk, hogy úgyis az összes versenyét megnyerte. A feszes és pörgős cselekményhez parádés korábrázolás társul, az enyhe anakronizmusok sem lógnak ki túlzottan. Szívesen látnék az Ambrózy-regényekből is hasonlóan színvonalas adaptációt, és gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül.

Transzsvédita

Év: 2014

Rendező: Leif Lindblom

Főbb szereplők: Jonas Karlsson, Erik Johansson, Josephine Bornebusch, Frida Hallgren, Björn Bengtsson

Mikko Virtanen úgy érzi, hogy finn testében svéd lélek lakozik. Undorral viseltetik ugyanis minden finn dolog iránt, Svédországot ellenben mennyországnak látja. Egy hajókiránduláson találkozik a svéd Mikael Andersonnal, akinek pont Svédországból van elege. Élve a lehetőséggel, szerepet cserélnek.

Meglehetősen abszurd skandináv vígjáték, kifejezetten béna magyar címmel. Az alapötlet nem lenne rossz, titkon néha mindenki eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha egy másik, sajátjánál szimpatikusabbnak tűnő néphez tartozna. Eme vágy beteljesítésére/leküzdésére azonban tán nem a legpraktikusabb mód, amit a főszereplő választ: az még egy dolog, hogy más nemzetiségűnek vallja magát, az már nem annyira oké, hogy konkrétan egy másik személy életébe próbál belehelyezkedni, amit nyilvánvalóan elbénáskodik. Egyébként én a finn kultúrát jobban kedvelem, mint a svédet, talán ezért sem tudtam igazán azonosulni vele.

Paddington 2

Év: 2017

Rendező: Paul King

Főbb szereplők: Ben Whishaw (hang), Hugh Bonneville, Sally Hawkins, Hugh Grant, Brendan Gleeson

Paddington boldogan éldegél a Brown családdal Windsor Gardensben, ahol az előző részben talált otthonra. A kismackóra nagy feladat vár: közeleg imádott nagynénje, Lucy századik születésnapja, ezért méltó ajándékot kell kerítenie neki. Amikor Mr. Gruber régiségboltjában észrevesz egy különleges könyvet, azonnal tudja, hogy az az igazi. És mivel a könyv nincs ingyen, furábbnál furább munkákat vállal el, hogy megvehesse. Ám ekkor a nagybecsű művet ellopják, és Paddingtonon, no meg Brownékon van a sor, hogy leleplezzék a gaz tolvajt.

Nem sűrűn fordul elő, hogy már rögtön az év első hetén moziba megyek, de a tüneményes mackó újabb kalandját vétek lett volna kihagyni. Csakúgy, mint az első, a második rész is egyszerűen tökéletes mesefilm, ám ezúttal mindent magasabb fokozatra kapcsoltak: még izgalmasabb és fordulatosabb történet, még szemkápráztatóbb vizuális megoldások, kevésbé félelmetes ellenség, de nagyszabásúbb fenyegetés. Paddington ezúttal egy enyhén Da Vinci-kódos nyomozásba keveredik, miközben a börtönt is képes a maga bájos világképére formálni, megmelengetve nemcsak az útjába kerülők, hanem a nézők szívét is.

Szerelmünk lapjai

Év: 2004

Rendező: Nick Cassavetes

Főbb szereplők: Ryan Gosling, Rachel McAdams, James Garner, Gena Rowlands, James Marsden

Allie és Noah tizenévesen találkoznak, szerelmük hamar beteljesedik. A lány gazdag szülei azonban ellenzik kapcsolatukat, így a két fiatal útja elválik egymástól. Amikor néhány esztendővel később ismét találkoznak, szerelmük újjáéled, és Allie-nek hamarosan választania kell társa és társadalmi rangja között. Történetüket egy idős úr olvassa fel újra és újra egy hasonló korú hölgynek, mivel nagy jelentőséggel bír számukra.

Sok méltatást hallottam már erről a romantikus filmről, de eddig még nem jutott eszembe megnézni. A történetről sem tudtam igazán sokat, de érezhetően benne volt a levegőben a boldogságot követő tragédia előszele. A két fiatal egymásra találása bájosan és egészen életszerűen alakult, bár nem mondom, hogy nem viselkedtek néha idegesítően. A szerelmesek útjába álló akadályra azonban kapásból nem gondoltam, még ha hamar el is kezdett körvonalazódni, miről szól a keretet képező másik szál. Mélységesen elszomorított, miért nem lehet felhőtlen közös életük, főleg a férfit sajnáltam, amit neki meg kell tennie a szeretett nőért nap mint nap, iszonyatosan nehéz és kilátástalan lehet.

Pofa be!

Év: 2003

Rendező: Francis Veber

Főbb szereplők: Jean Reno, Gérard Depardieu, Richard Berry, André Dussolier, Leonor Varela

Miután Ruby, a filozófikus lelkületű gengszter sikerrel elrejtette hatalmas zsákmányát, rács mögé kerül. A börtönben csak egyetlen dolog jár a fejében, hogy bosszút álljon a férfin, aki megölte a nőt, akit szeretett. Quentinnak nagyon kevés dolog jár a fejében, de azért ahhoz elég, hogy nagyon kedves, ám roppant bőbeszédű legyen. Amikor egymás mellé teszik őket, Quentin úgy véli, végre érdeklődő hallgatóságra talált, így megállás nélkül beszél szótlan cellatársához, és azt is eldönti, hogy Ruby a legjobb barátja, és mindig, mindenben vele marad.

Némileg túlértékeltnek találom ezt a vígjátékot: megmosolyogtatott egypárszor, de térdcsapkodós röhögést, mint oly sokakból, belőlem nem tudott kiváltani. A két főszereplő eltérő jelleme, a higgadt és a nagyszájú fazon együttműködni kényszerülése kitűnő humorforrásként szolgált, a krimiszálon viszont lehetett volna még csiszolgatni. Azon filmek sokat emlegetett listáján, amikben jól érthetően kimondják a címet, biztos előkelő helyet foglal el, mert ember legyen a talpán, aki számolni bírja, hányszor teremtenek le valakit a címadó barátságos kifejezéssel.

Mortdecai

Év: 2015

Rendező: David Koepp

Főbb szereplők: Johnny Depp, Gwyneth Paltrow, Ewan McGregor, Paul Bettany, Olivia Munn

Charles Mortdecai, a nagyvilági műkereskedő vad orosz banditákkal, az angol titkosszolgálat embereivel, megdöbbentően hosszú lábú feleségével és néhány nemzetközi terroristával a nyomában is mindig az marad, aki volt: született gentleman. Ezúttal azonban a szokásosnál is nagyobb szüksége van különleges képességeire, mivel a tudomására jut, hogy egy lopott festmény hátoldalára jegyezték fel annak idején a titkos kódot, melynek segítségével hozzá lehet jutni a nácik elrabolt kincseihez. Elképesztő kalandokba keveredik – de ő természetesen bajuszrezzenés nélkül veti bele magát a legnagyobb őrületbe is.

Erről a filmről pont az ellenkezőjét gondolom: igazságtalanul alul van értékelve. Megértem, hogy sokan fárasztónak találhatják Johnny Depp különc alakításainak újabb ékes képviselőjét, de annak ellenére, hogy hosszú távon kezd elviselhetetlenné válni az extravagáns műkereskedő (na meg az ő kackiás bajsza), szerintem üdítően szórakoztató komédiáról beszélhetünk. A szereplők ezer fokon pörögve, csodás városokat megjárva igyekeznek egymást kicselezve egy ellopott festmény nyomába eredni, ám nem elég az elhatározás, ha a kivitelezés rendre váratlan akadályokba ütközik, és senki nincs híján szerencsétlenségnek, természetesen a legjobb vígjátéki hagyományokat felelevenítve.

A Lego Ninjago film

Év: 2017

Rendező: Charlie Bean, Paul Fisher, Bob Logan

Főbb szereplők (eredeti hangjai): Dave Franco, Jackie Chan, Justin Theroux, Michael Peña, Kumail Nanjiani

Ninjago csöpp szigetét rejtélyes ellenség ostromolja. Még szerencse, hogy hat legyőzhetetlennek tűnő nindzsa minden éjszaka harcba száll, és meghökkentő fegyverarzenálja segítségével visszaveri az ellenséget. De kik lehetnek ők? Senki sem tudja. És nem is sejtik, hogy az éjszakai szuperharcosok nappal egész másfajta ellenséggel küszködnek. Ugyanis osztálytársak a helyi gimiben, és a középiskolások egyszerű, ám sok küzdelemmel teli hétköznapjait próbálják túlélni.

Kisebbik húgom régen teljesen odavolt a Ninjago sorozatért, ami kezdetben az én tetszésem is elnyerte, ám idővel kezdett az agyamra menni. Mégis érdekelt, milyen egész estés alkotást sikerül kanyarítani az alaphelyzetből, és meglepő módon élveztem is a végeredményt. A Lego-animáció hihetetlenül látványos és kreatív, ha nem is annyira ötletes, mint a Lego-kaland esetében. Tetszett, hogy frissítettek a nindzsák külsején, az viszont kevésbé, hogy Lloyd mellett a többiek jelentősen háttérbe szorultak. A sztoriban is eszközöltek változtatásokat a sorozathoz képest, amitől néhol elbizonytalanodtam, mit is kéne hivatalosnak tekinteni. A veszélyeket sem éreztem igazán fenyegetőnek, de legalább az apa-fiú kapcsolat nagyon szívhezszólóan lett ábrázolva. A másnapi közös építkezési vágy szinte garantálható!

Az óriásölő

Év: 2013

Rendező: Bryan Singer

Főbb szereplők: Nicholas Hoult, Eleanor Tomlinson, Ewan McGregor, Stanley Tucci, Bill Nighy

Évszázadokkal ezelőtt az óriások uralták a Földet, ám az emberek legyőzték őket. A szörnyek azóta várnak a lehetőségre, hatalmuk visszaszerzésére. Úgy tűnik, elérkezett az idő, amikor Jack, a parasztlegény véletlenül megnyitja a két világ közötti átjárót. Ezt kihasználva az óriások elözönlik az emberek földjét, pusztítás és rombolás szegélyezi hatalmas lépteik nyomát. Jack nem sokat habozik, néhány bátor katona oldalán szembeszáll a bosszúálló gigászokkal a királyért, a népért és a hercegnő szerelméért.

Számos klisével dolgozó, de cserébe annál mutatósabb látványvilággal vászonra álmodott mesefeldolgozás. Hozzátesz néhány plusz elemet a klasszikus legendához, amik nem a legeredetibbek, de kétségtelenül felturbózzák az önmagában egyszerű történetet, és akad néhány váratlanabb fordulat is.  A parasztfiú és a hercegnő szerelme esetlenül aranyos, az óriások és a haszonleső emberek kellően visszataszítóak, a gigantikus méreteket öltő bab pedig nem semmi kivitelezésű. Ha az ember a gyermeki énjét elővéve nézi, igazán kellemes izgalmakat tud nyújtani, különben léteznek jóval eredetibb újramesélések is.

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

Év: 2017

Rendező: Joachim Rønning, Espen Sandberg

Főbb szereplők: Johnny Depp, Brenton Thwaites, Kaya Scodelario, Geoffrey Rush, Javier Bardem

Jack Sparrow kapitányt erősen megcsapja a balszerencse szele, amikor a rettentő Salazar kapitány vezette gyilkos szellemkalózok megszöknek az Ördög Háromszögéből. Egyszerű cél vezérli őket: végezni akarnak minden egyes kalózzal – és Jackre különös gondot fordítanának. Sparrow egyetlen reménye Poszeidón legendás szigonyában rejlik, ám erre csak úgy bukkanhat rá, ha kényszerű szövetségre lép Carina Smythszel, a ragyogó elméjű és szépségű csillagásszal, és az ifjú Henry Turnerrel, a Királyi Flotta nyakas tengerészével.

Korábban az első két részt láttam, amik annyira nem nyűgöztek le, úgy voltam velük, hogy most már ezeket is kipipálhatom. A harmadikat és a negyediket szeretném majd bepótolni, főleg annak fényében, hogy az ötödikről mondhatom el először, hogy igazán élveztem a sorozat egy darabját. Nem vagyok képben, mennyire kezdett a franchise kifulladni, így nem ítélhetem meg, hogy ennyi rész után is magas-e a színvonal vagy a legfrissebb sikerült egy ütős vérfrissítésként. A pörgős misztikum, valamint a káprázatos látványvilág mellett jelentősen belejátszott a pozitív érzésekbe, hogy a fiatal generációt két könyvadaptációkban megkedvelt ifjú tehetség képviselte. Az “ősszereplők” múltjából is feltárult néhány érdekes részlet, és bár most megtudtam, hogy alakulnak bizonyos dolgok, még mindig érdekel, hogy oldódik fel a második rész durva függővége.

A lány a vonaton

Év: 2016

Rendező: Tate Taylor

Főbb szereplők: Emily Blunt, Justin Theroux, Rebecca Ferguson, Haley Bennett, Luke Evans

Rachel mindennap felül a vonatra, és kétszer elhalad a régi háza előtt. A ház előtt, ahol a volt férje az új feleségével és nemrég született gyermekükkel lakik. Hogy fájdalmát enyhítse, egy fiatal párról talál ki történeteket, akiket a várakozó vonatról figyel meg. Elképzelése szerint Megan és Scott élete tökéletes, ám egy nap valami olyan megdöbbentőt pillant meg köztük, ami mélységes félelemmel tölti el. A kétségbeesett nő mindenáron ki akarja deríteni az igazságot. Tanúnak jelentkezik a rendőrségen, ám alkoholizmusa és emlékezetkiesései miatt senki se hisz neki.

Az elmúlt évek egyik, ha nem a legnagyobb thrillerszenzációját végre én is megnéztem magamnak, és azt mondhatom, rászolgált a hírnevére. Rendkívül feszültségteljes, nyomasztó és megrázó bűnügyi történet, amiben az érintettek szokatlan tettei ellenére mégis van valami kiábrándítóan életszagú, olyan mozzanatok, amik akár a szomszédban is megtörténhetnének, anélkül, hogy észrevennénk. A három fő nőalak mind rendelkezett unszimpatikus tulajdonságokkal, nem mertem egyikükre se ráfogni, hogy ő lenne a legnormálisabb, mert bármikor elkövethettek volna olyasmit, ami felülírja az érzeteimet. A gyilkos kilétével kapcsolatban is sűrűn változtak a találgatásaim, de őszintén reménykedtem, hogy ne Rachelről derüljön ki, hogy ő az, és sikerüljön egyenesbe hoznia életét.

Lesz ez még így se!

Év: 1997

Rendező: James L. Brooks

Főbb szereplők: Jack Nicholson, Helen Hunt, Greg Kinnear, Cuba Gooding Jr., Skeet Ulrich

Az író Melvin kétségtelenül a világ legkiállhatatlanabb alakja, akinek beteges mániáitól mindenki falra mászik. Talán örökre meg is maradna mogorva magányában, ha szomszédját, a festőművész Simont ki nem rabolnák és felismerhetetlenné nem vernék. Amíg kórházban van, Melvin viseli gondját kiskutyájának, és ezzel lőttek a nyugalomnak. Az embergyűlölő férfi steril kis világát másfelől is veszély fenyegeti, Carol, a bájos pincérnő személyében. Három különös sors szálai futnak össze egy röpke hétvégére, hogy megtapasztalják a mindennapi valós és álgondok mögött az élet napos oldalát.

Újabb klasszikus, amit úgy tűnik, most jött el az ideje megnézni. Nem szokványos romantikus film (ha egyáltalán nevezhető annak), hanem sokkal eredetibb, elsősorban a karaktereknek köszönhetően. Kifejezetten tökéletlen, nem egyszer irritáló személyiségek, akik szinte érthetetlen módon sodródnak egymás mellé, és csodák csodájára az együtt töltött napok mindannyiuk életére segítően hatnak. Cseppet sem sziruposan, mégis szívmelengetően és kacagtatóan mutatja be, hogy a lehető legkiállhatatlanabb emberben is bujkálnak érzelmek, amik kellő törődéssel előcsalogathatóak belőle, anélkül, hogy teljesen kifordulna önmagából.

A rózsa neve

Év: 1986

Rendező: Jean-Jacques Annaud

Főbb szereplők: Sean Connery, Christian Slater, Feodor Chaliapin Jr., F. Murray Abraham, Valentina Vargas

1379-ben Baskerville-i Vilmos ferences szerzetes és fiatal kísérője, Adso von Melk felkeresnek egy észak-itáliai bencés kolostort az Appeninek magányos völgyeiben. Egy teológiai vitát kell előkészíteniük az egyház szerepének tisztázásáról, mielőtt azonban feladatukat megkezdhetnék, néhány rejtélyes haláleset bolygatja föl a kolostor nyugodt életét. A két látogató nyomozni kezd, és hamarosan felfedezik, hogy a közösségben az ájtatosság máza mögött titokzatos és gonosz dolgok történnek, a szerzetesek pedig nem természetes halállal haltak meg.

Részleteket már láttam belőle a suliban, mikor a középkori szerzetesrendekről tanultunk, most pedig meg tudtam nézni az egészet. Jól felépített, intelligens krimi, amiben a nyomozás mellett komoly erkölcsi és hitbéli kérdéseket is feszegetnek. Az apátság rideg atmoszférája remekül megadja az alapborzongást, a holttestek megtalálása és vizsgálata azonban gyomorforgatóan naturalisztikusra sikerült. A kutatás egyre lebilincselőbbé válik, a papok egytől egyig gyanúsak, a végkifejlet, az elkövető kiléte viszont nem egészen lett tiszta nekem. Idővel talán a regénnyel is megpróbálkozom majd.

Tébolyok útján a boldog nászig

Böszörményi Gyula: Nász és téboly (Ambrózy báró esetei 4.)

Ennek is el kellett egyszer jönnie: lezárult az Ambrózy báró esetei. Ha a szívemhez ennyire hozzánő egy sorozat, mindig visszás érzés az utolsó részt várni, hisz miközben a kezdetektől fogva vágyom, hogy minden a helyére kerüljön, szeretném a végsőkig halogatni a búcsút. A befejező kötet természetesen zseniálisra sikeredett, a titkok napvilágra kerültek, viszont maradtak elvarratlan szálak, nekem pedig egy csöppnyi hiányérzetem.

Az Ármány és kézfogó istentelenül gyilkos függővéggel zárult, ami egyetlen olvasó szívét sem hagyhatta nyugalomban. A nyár elején megjelent Bitó és borostyán című kis közjáték ugyan segített enyhíteni a várakozást, ám még kíváncsibbá is tett annak irányában. Mikor éppen más történetben merültem el, az agyam akkor is szüntelenül azon kattogott, vajon melyik lányt választja a báró. Ilyenkor pedig nem csupán rajongóként ábrándoztam a lelkemnek kedves variációról, hanem íróként is elgondolkodtam, mi lenne igazán ütős húzás a regény izgalmassá tételéhez.

A megoldás egyszerre mérhetetlenül bosszantó és izgató. Olyasmi, ami futólag megfordult a fejemben, mégsem igazán számítottam rá. Gyanítottam, hogy lesz valami turpisság a dologban, hiteltelen lett volna, ha Richárdban egy csapásra gyengéd érzelmek ébrednek Mili iránt, és onnantól minden csupa boldogság. Másik végletként viszont az Emmára eső döntés jött szóba, ami hasonlóan gyenge lábakon állt, és bár drámát bőséggel biztosított volna, nagyon nem fűlt a fogam egy nővérek közti szerelmi háromszöghöz, amiből valamelyikőjük nem jöhet ki jól. A címbéli kézfogó egyszer már tévútra vitt, és nem bírtam volna ép ésszel, ha a nász sem arra a bizonyos alkalomra utal, amit a két főhős első találkozása óta remélek. Érthető hát, ha megdöbbenésemben azt sem tudtam, hangosan átkozódjak vagy titkon repessen a szívem, mikor kiderült, ez a nász az is lesz, meg nem is.

A kamaraerdei Csendilla villa fontos események színhelye

Nem szeretnék sok mindent elárulni, de annyit talán felfedhetek, hogy a magának való detektív nem önszántából, hanem “gonosz erők játékából” vállalkozik házasodásra, amihez ezek után értelemszerűen Milinek sincs sok kedve. A regény így az eddigi legszemélyesebb bűnügyet szállítja, ahol az egymással hadilábon álló munkatársak jegyespárként kénytelenek nyomába szegődni az elvetemült zsarolónak, akit valamilyen titokzatos okból örömmel töltene el, ha Ambrózy megnősülne, ha pedig nem tesznek kedvére, ártatlanok életét ontja ki. A szokatlan helyzet csúcsra járatott izgalommal és feszültséggel szolgál, kegyetlen, ám vitathatatlanul mesteri fordulat így hozni össze a szereplőket.

Miliért végig sajgott a szívem, nem ezt, nem így érdemelte volna. Legféltettebb álmát zúzta össze a rejtélyes fenyegető, és ugyan már korántsem kislány, olyan feladatok elébe kell néznie, amikhez még bőven fel kell nőnie. Szívesen segít a bárónak, de hogy csupán eszköz legyen egy tervben, amin egy gyilkos leleplezésénél több múlik, azt nem tűrheti szótlanul. Míg joggal haragszik Richárdra, addig a férfi komoly fejlődést kezd mutatni empátia terén. Igyekszik figyelmes és megértő lenni menyasszonyával, hisz érzi, a lánynak épp annyira nem kívánatos a kialakult helyzet, mint neki. Ettől még nem győzi szóvá tenni, hogy az esküvő csak és kizárólag a nyomozás érdekében jöhet létre, amit persze Mili sem hagy replikázás nélkül. Szócsatáik mellett azért csak akad egynéhány pillantás és félmondat, amiből érezni, ez a két ember mennyire szereti és tiszteli egymást, ám mi tagadás, örömmel fogadtam volna több fejleményt romantikus téren. Az egész sorozat alatt vártam, mikor következik be egy afféle “heves veszekedés heves csókolózásba torkollik” típusú jelenet, de ennek lehetősége, ahányszor felcsillant, hamar el is úszott. Érzelmi szempontból szerintem a harmadik kötet volt a tetőpont, ott valahogy minden felgyűlt feszültség összeadódott egy szédületes robbanóeleggyé.

Gauguin Asszony virággal című képe is szerepet kap

Mivel Emma ügye sikeresen megoldódott, a másik szemszög ezúttal a fiatalabb Richárd múltjába enged betekintést, ami iránt a korábban elejtett részletek egyre és egyre kíváncsibbá tettek. A szerző betartotta ígéretét, valóban nem maradtak rejtve Ambrózy múltjának eseményei, elsősorban elvesztett kedvesének tragédiája. Üdítő volt látni a marconának megismert detektívet bohó szerelmesként, ugyanakkor kicsit lassan indult be és jutott el a lényeghez az ő cselekményszála. Arról nem is beszélve, hogy Mili nevében is féltékenykedtem a Rózsalányra, amiért vele földöntúlian boldog időket élhetett át Richárd, míg hősnőnk csak a megkeményedett szívű, nőkkel szemben előítéletes, nem éppen úriembert látja benne.

Ha már szó esett Emmáról, ő ebben a kötetben eléggé háttérbe szorult. Ha ez azért lenne így, mert már nincs más dolga, mint hogy megérdemelten kipihenje fáradalmait, ezt nem is bánnám, ezzel szemben hazatérve sincs nyugta a rosszmájú pletykáktól, amiket a távolléte gerjesztett. Igaz, hogy egy idő után kezdett idegesíteni az idősebbik Hangay lány, ám így visszagondolva ez leginkább a báró titkolózásának volt köszönhető, és annak, hogy esetleg ő is szóba jön a férfinak. Emma mindezek ellenére húgához hasonlóan talpraesett és kivételes bátorságról tanúbizonyságot adó ifjú hölgy, aki több életre elegendő szenvedést kellett kiálljon, mire újra találkozhatott családjával. Őszintén sajnálom, hogy magány jutott osztályrészéül, hiába oltalmazza az apja. A korábbiakban belebegtetett potenciális szerelméből nem lett semmi, Márika is úgy vált Mili komornájává, mintha mindig is őt, és nem a nővérét kísérgette volna jóban-rosszban. Más fontos mellékszereplők (Vili, Renée, Agáta mama…) is csak úgy ott voltak, mint általában, de sok érdemleges nem történt velük.

Ambrózy báró még a Moulin Rouge-ban is megfordul

Kiválóan megírt a befejező kötet, mégis sokszor éreztem, hogy bőven lehetne még kifejteni dolgokat. Túl hamar, túl gyors lezárással ért véget, így érthető, ha nehéz szívvel engedem el a sorozatot. Olvastam sokak kérelmét a folytatás iránt, ami bemutatná az epilógus utáni időszakot, aminek természetesen én is örülnék, de ha itt a búcsú ideje, el tudom fogadni. Addig is mindenképp vevő lettem egyrészt hasonló korban játszódó, akár akkoriban, akár mostanában született regényekre, bár ezeket eddig sem vetettem meg,  másrészt Böszörményi Gyula munkásságának más darabjaira is, érdekel, más műfajokban miképp kamatoztatja sziporkázó tehetségét. Határtalanul hálás vagyok, hogy ez a sorozat létrejött és rátaláltam, hisz olyan kimagasló minőségű történetszövést  és precíz kutatómunkát képvisel, amit nem sok kortárs mű mondhat el magáról.

Értékelésem:

10/10

Júliusi mozi 2017

Ne nézz vissza!

Év: 2009

Rendező: Marina de Van

Főbb szereplők: Sophie Marceau, Monica Bellucci, Andrea di Stefano, Thierry Neuvic, Brigitte Catillon

Jeanne, a gondos feleség arra lesz figyelmes, hogy apránként megváltoznak a dolgok az otthonában, a környezetében, ám ő az egyetlen, aki ezt észleli. Úgy érzi, lassan beleőrül ebbe a bizonytalanságba. Egy nap meglátogatja az anyját, ahol egy különös fénykép végleg elindítja a lejtőn. Hirtelen elhatározásból Olaszországba utazik, hogy magyarázatot kapjon az őt körülvevő rejtélyre. Az új környezetben teljes átalakuláson megy keresztül, egy olasz nővé, Rosa Mariává válik.

Mivel nem olvastam utána a történetnek, sokáig ötletem sem volt, mi baja lehet a főhősnőnek, miért érzi, hogy minden megváltozik körülötte. Sophie Marceau és Monica Bellucci arcának összemosása hátborzongató, ám bravúrosan kivitelezett volt, gyakran lehetetlen volt eldönteni, melyikőjük vonásai dominálnak. A nyugtalanító atmoszférán túllépve végül igazán szép és szomorú magyarázat adódott a történtekre, jó volt látni, ahogy a magát hazugságban élésre kényszerítő nő megtalálja gyökereit és fel meri vállalni önmagát.

A Notre Dame-i toronyőr

Év: 1982

Rendező: Michael Tuchner

Főbb szereplők: Anthony Hopkins, Lesley-Anne Down, Derek Jacobi, Gerry Sundquist, Robert Powell

Quasimodo, a Notre Dame púpos toronyőre beleszeret Esmeraldába, a gyönyörű cigány táncosnőbe. Mikor a lányt kihívó tánca miatt letartóztatják, a katedrális főesperesének is megakad rajta a szeme. S ha ez nem lenne elég, egy szegény utcai költő is a szerelmével üldözi, ám Esmeralda szíve már egy jóképű katonáé. Amikor a felbőszült csőcselék boszorkánynak bélyegzi a lányt és a vérét követeli, Quasimodo nyújt menedéket neki a katedrálisban. Tettével a toronyőr megkísérti a sorsot, amely sosem bánt vele túl kegyesen.

Nagyon kíváncsi voltam már erre a klasszikusra, de nem biztos, hogy a legjobb verziójával tettem próbát. A középkori, borongós hangulat telibe talált, a szereplők azonban nevetségesen és nem éppen a legszimpatikusabban lettek megformálva. Quasimodo rendes, de túlságosan is bárgyú volt, Esmeralda pedig különösen idegesített, és nehéz volt elhinni, hogy az egész város érte epekedne. A sztori ettől még alapjában tetszik, érdekel a rajzfilm és természetesen az eredeti Victor Hugo-regény is.

Az asztronauta

Év: 1999

Rendező: Rand Ravich

Főbb szereplők: Johnny Depp, Charlize Theron, Clea DuVall, Joe Morton, Donna Murphy

Spencer Armacost két percre elveszti az eszméletét egy rutin űrmisszió során és szinte alig él, mire visszatér a Földre. Az elnök, az egész nemzet és barátai ünneplik biztonságos hazatértét, egyedül felesége, Jillian érez valami furcsát férje viselkedésében. Egyre vadabb álmok gyötrik, sötét, paranoiás gondolatok fészkelik be magukat a fejébe.  Nem sokkal később kiderül, hogy Jillian ikreket vár. Ám valami nincs rendben: ahogy egyre előrehaladottabb a terhesség, a rémálmok tovább fokozódnak.

Ha a Ne nézz visszát nyugtalanítóként jellemeztem, nem tudom, mit mondhatnék Az asztronautára. Ha egy filmben egy várandós nő születendő gyerekénél felmerül valami probléma, azt mindig különösen kényelmetlen és szomorú néznem. A sci-fi szál ráadásul csak hab volt a tortán, a rejtélyesen viselkedő férjtől való félelem természetfeletti körítés nélkül is borzasztó lenne – egy ideig azt is lehet gondolni, hogy a feleség csupán képzelődik, ám a megkönnyebbülést nem hozó befejezés az ellenkezőjét igazolja.

Glóbusz

1. rész

Év: 1993

Rendező: Márton István

Főbb szereplők: Lukács Sándor, Bánsági Ildikó, Udvaros Dorottya, Szabó Gabriella, Seress Zoltán

Magyarország, a rendszerváltás után. Dr. Tőkés Géza egyetemi tanár nem akar elmaradni a nagy változásoktól, ezért kilép az egyetemről, és az anyósától örökölt tanácsi lakást megvásárolva nyelviskolát nyit. A Glóbuszban angolul, németül és oroszul lehet tanulni, és Tőkés professzor nagyon vigyáz rá, hogy iskolájában professzionális munkát végezzenek kollégái. Egy magánvállalkozás története, csak éppen nem a bürokrácia, hanem az emberi természet útvesztőiben játszódik. Szerelem, hűség, barátság, árulás és intrika, akárcsak az élet más területén.

A retró magyar vígjátékok mindig felderítik a szívem, egy nyelviskoláról szóló sorozat két nyelvtanár gyerekeként pedig majdhogynem kötelez a megnézésre. Az első résznél tovább sajnos nem jutottunk, engem izgat a folytatás, bár tény és való, a cselekmény még nem indult be. Kibontakozóban vannak szerelmek, konfliktusok, de a korhoz mérten lassabb folyásban, és a tanítós részéből sem sokat látni – no, nem mintha azt várnám, hogy egy ilyen könnyed sorozatból szedjem fel egy újabb nyelv ismeretét, de érdekelnének az órák!

Már megint bérgyilkos a szomszédom

Év: 2004

Rendező: Howard Deutch

Főbb szereplők: Bruce Willis, Matthew Perry, Amanda Peet, Natasha Henstridge, Kevin Pollak

Jimmy Tudesky, a visszavonult bérgyilkos élvezi a nyugodt hétköznapokat mexikói tengerparti házikójában. Hála egykori szomszédja, Nicholas “Oz” Oseransky hamisított fogorvosi feljegyzéseinek, Tulipán meghalt a világ számára, és így sikerült átejteni fő ellensége, Gogolák bandáját. Hirtelen megjelenik Oz, és lélekszakadva meséli, hogy a Gogolák banda elrabolta a feleségét. Jimmy hallani sem akar az egészről, ez már nem az ő ügye. Ám Oz nyomában felbukkan a frissen szabadlábra helyezett bandavezér, Gogolák László és verőlegényei, akik Los Angelestől követték a gyanútlan Ozt.

Tavaly láttam az első részt, amit fergetegesen szórakoztatónak találtam, ám aztán, nem logikus módon nem adták le másnap vagy jövő héten a következőt, így mostanáig vártam a megnézésével. Persze, mint sok más esetben, itt is kicsit megkérdőjeleztem a folytatás szükségességét: az első rész szépen elvarrta a dolgokat, a második elején pedig rögtön a “happy end után mégsem olyan jó”-ba csöppentünk, amit én nem szoktam szeretni. Szerencsére hamar megmutatkozott, hogy az akció és a poénok is felérnek a korábbi színvonalhoz, a magyar bűnöző szóferdítései pedig egyenesen zseniálisra sikeredtek.

Hollywoodi őrjárat

Év: 2003

Rendező: Ron Shelton

Főbb szereplők: Harrison Ford, Josh Hartnett, Lena Olin, Bruce Greenwood, Isaiah Washington

Joe Gavilan és K.C. Calden a világ egyik legmenőbb helyén, Hollywoodban dolgoznak nyomozóként. Őket ez a tény azonban nem nagyon motiválja. Igazándiból mindketten valami másban utaznak, a rendőrségi meló pedig amolyan kényszermegoldásnak tűnik számukra. Joe ingatlanokkal bizniszel és ebből próbál meg egy rendőrhöz képest meglehetősen nagy lábon élni. K.C. színészi karrierjét építgeti és minden lehetőséget kihasznál arra, hogy jógát oktasson ráérő háziasszonyoknak. Egy rapbanda lemészárlásának ügyét azonban már nem tudják elkerülni, ráadásul a belső ellenőrzés egyik féltékeny ügynökével is meg kell birkózniuk valahogy.

Ismét egy kellemes akciókomédiát néztem, nem a legütősebb fajtából, de egyszer meg lehetett nézni. Bírom az eltérő zsarupárosokra épülő filmeket, és érdekes volt látni, hogyan találja meg a közös hangot az idős és a fiatal, na és mi minden mással foglalkoznának bűnüldözés helyett. A krimiszál is kellőképp fel lett építve, bár Hollywoodból kicsit keveset mutattak, a felvillantott szelet a rapperek ügyeiből is megfelelt egy izgalmas alapnak.

Szerelem, angolosan

Év: 2015

Rendező: Tom Vaughan

Főbb szereplők: Pierce Brosnan, Salma Hayek, Jessica Alba, Malcolm McDowell, Ben McKenzie

Richard sikeres egyetemi professzor, de váratlanul kiderül, hogy apa lesz, miután együtt tölt egy éjszakát a nála sokkal fiatalabb Kate-tel. Három évvel később, amikor a nő beleszeret valakibe, elköltözik, de megkéri testvérét, Oliviát, hogy figyeljen arra, jól bánik-e Richard a gyermekükkel. Olivia azt feltételezi, hogy Richard visszatért a felelőtlen playboy életstílushoz, azonban amikor rájön, hogy tévedett, érzelmeket kezd el táplálni a férfi iránt.

Helyes kis film volt ez, csak nem éppen olyan, mint amilyenre számítottam. Azt gondoltam, egy habkönnyű romantikus vígjáték lesz két nővérről, akiket éppenséggel ugyanaz a pasi bolondított magába, ehelyett inkább egy életközépi válságban lévő férfi lelki sérelmei és dilemmái kerültek a középpontba. A szerelmi vívódás ettől függetlenül aranyos és nem szokványos volt, bár pont a szokatlanságában találtam kivetni valót: az egy dolog, hogy a hölgyek testvérek, de hogy az úrnak az egyiktől már van gyereke, és most a másiktól is lehet, az necces…

Brenda Starr

Év: 1989

Rendező: Robert Ellis Miller

Főbb szereplők: Brooke Shields, Timothy Dalton, Tony Peck, Diana Scarwid, Nestor Serrano

Brenda Starr maga a megtestesült szépség, megjelenése mindig kifogástalan, mintha egy divatlap címlapjáról lépett volna le. Brenda Starr azonban nem egy butácska modell, a lehengerlő hölgy egy sikeres képregény vérbeli kalandornője, aki magassarkú cipőben vág át a sivatagon és a szörnyen veszélyes dzsungelen, hogy egérutat nyerjen veszélyes üldözői elől, s mindezt úgy, hogy sminkje mindvégig tökéletes. Egy csoda folytán a képregény írója saját történetébe csöppen, és beleszeret hősnőjébe. Brenda azonban a képregény titokzatos, félszemű idegenjébe szerelmes.

Imádnivalóan naiv és meseszerű képregényfilm, amit szívesen néztem volna még hosszan tovább. Brenda tüneményes és belevaló csajszi, aki képtelenebbnél képtelenebb kalandokba keveredik titokzatos lovagjával és a képkockák közé csöppent rajzolójával, eltúlzottan röhejes üldözőik elől menekülve. A két udvarló közül a jelenkor egyszerű hősét kedveltem jobban, de megértem, ha mindenkinek a saját világában a helye. Örülnék, ha több ilyen gyöngyszemet láthatnék!

Kapj el, ha tudsz!

Év: 2002

Rendező: Steven Spielberg

Főbb szereplők: Leonardo DiCaprio, Tom Hanks, Christopher Walken, Martin Sheen, Amy Adams

Frank W. Abagnale dolgozott orvosként, ügyvédként és egy nagy légitársaság másodpilótájaként – és mindezt a huszonegyedik születésnapja előtt. A szélhámosság nagymestere emellett briliáns csekkhamisító is volt, szakértelme több millió dollárt hozott neki a konyhára. Carl Hanratty FBI ügynök legfontosabb küldetésének tartotta, hogy elkapja Franket, és a törvény színe elé vigye, de Frank mindig egy lépéssel előtte járt, és a hajsza folytatására kényszerítette.

Minden ízében fantasztikus, legapróbb részletekig kidolgozott, nagyszabású mozivarázslat egy szemtelenül okos csalóról és az őt fáradhatatlanul üldöző rendőrről. Mindkettőjüknek muszáj szurkolni, és mindketten jól is jönnek ki a dologból csavaros macska-egér játékuk végére. Az ifjú hamisító módszerei ámulatba ejtően kreatívak, ráadásul igaz történet lévén a valódi szélhámos is besegített a film hitelességébe. Miközben az első perctől az utolsóig lekötnek a fordulatok, számos hasznos trükköt is tanulhatunk társasági életben boldoguláshoz és tökéletes illúziókeltéshez.

Piszkos alku

Év: 1986

Rendező: John Irvin

Főbb szereplők: Arnold Schwarzenegger, Kathryn Harrold, Darren McGavin, Paul Shenar, Sam Wanamaker

Mark Kaminsky egy kisvárosban él feleségével, miután forrófejűsége miatt évekkel ezelőtt menesztették az FBI kötelékéből. Egykori főnöke, Shannon azonban felkeresi, hogy segítsen bosszút állni a fia gyilkosán, és cserébe megígéri, hogy a sikeresen elvégzett megbízás után visszahelyezi egykori pozíciójába. Kaminsky belemegy az alkuba, új személyazonosságot ölt és Chicagóba utazik, hogy beépüljön az alvilágba. Azonban ahhoz, hogy a feladatot sikeresen végre tudja hajtani, a gengsztereknek is el kell fogadniuk őt.

Élvezetes, de teljesen átlagos akciófilm a 80-as évek sablonjai szerint, amit jócskán leront, hogy előző és következő nap is a szó szoros értelmében vett nagybetűs FILMET néztem. A sztori faék egyszerűségű, a karakterek sablonosak, az akciójelenetek indokolatlanul véresek, mégis jólesik néha egy ilyet is megnézni. A főhős kedvelhető, és a szerelmi szál is tetszett, bár nem elégedtem meg a lezárással, hogy a férfi mégis visszament enyhén idegbeteg nejéhez. Szóval jó volt, csak éppen eltörpül a hónap százszorta emlékezetesebb filmjei között.

Az Argo-akció

Év: 2012

Rendező: Ben Affleck

Főbb szereplők: Ben Affleck, Bryan Cranston, Alan Arkin, John Goodman, Clea DuVall

1978-ban az iráni forradalom elűzte a nyugatbarát uralkodót, és kikiáltották az iszlám köztársaságot. Egy évre rá a korábbi sah Amerikába utazott gyógykezelésre, a hírre november 4-én a tömeg megrohanta a teheráni amerikai nagykövetséget, túszul ejtette az ott dolgozó 52 diplomatát, kirobbantva a 444 napos túszdrámát. Az akció idején azonban hat embernek sikerült megszöknie és elrejtőznie. Mindenki tudta, csak idő kérdése, hogy rájuk akadjanak. A CIA „beszivárgási” szakértője, Tony Mendez előállt egy mentőakció tervével.

Nyáron nem szomjazom a komorabb, főleg nem a háborús történeteket, így némileg fanyalogva úgy álltam Az Argo-akcióhoz, hogy ugyan nem lesz könnyű menet, de mindenképp fontos megnézni. Nos, hatalmas pozitív csalódást éltem át, tekintve hogy nem voltam teljesen tisztában az akció menetével. A fedősztoriként megvalósított kamu Star Wars-koppintás forgatása üdítő és felszabadult pillanatokat eredményezett az iráni forrongások közepette. A túszul ejtett csapat kimenekítéséért pedig a végletekig lehetett körömrágva, őszintén reménykedve szorítani.

Phillips kapitány

Év: 2013

Rendező: Paul Greengrass

Főbb szereplők: Tom Hanks, Catherine Keener, Barkhad Abdi, David Warshofsky, Corey Johnson

Szomáliai kalózok fenyegetik az Ádeni-öbölben áthaladó teherhajókat. Egy nappal azután, hogy az Amerikai Tengerészeti Hivatal 2009-ben figyelmeztetést ad ki emiatt, támadás éri a Maersk Alabama nevű, afrikai segélyszervezeteknek árut szállító teherhajót. Miközben a legénység elbarikádozza magát a gépházban, Richard Phillips kapitány a hídon marad. Idegőrlő tárgyalás kezdődik a kapitány és a kalózok vezére között. Végül Phillips túsznak ajánlja magát a legénység szabadságáért cserébe.

Milyen érdekes, hogy Az Argo-akciót követő napon egy azzal egy lapon sokat emlegetett, más, de hasonlóan fontos témáról szóló alkotást vetítettek a tévében, ami szintén elnyerte magasfokú elismerésem. A foglyul ejtett teherhajón zajló események hatásosabb izgulást váltanak ki, mint egy felfokozott akciójelenet, a kapitánynak és legénységének pedig az elsőtől az utolsó percig lehet szurkolni. A film túllép az egyoldalúságon, a szomáliai kalózok oldalát is sikerül úgy bemutatnia, hogy meg lehessen érteni a szándékaikat, és egy kicsit nekik is jót akarjunk, úgy, hogy egyik fél se sérüljön.

Pán Péter

Év: 2015

Rendező: Diarmuid Lawrence

Főbb szereplők: Hazel Doupe, Zak Sutcliffe, Stanley Tucci, Laura Fraser, Paloma Faith

A fiatal Lucy súlyos szívbetegsége miatt kórházi kezelésre szorul. Ez a történet az ő Pán Péter-feldolgozása, egy bátor, kreatív és teljesen modern lány képzeletének szüleménye, aki attól tart, hogy a betegsége miatt, csak úgy, mint a mesebeli fiú, sosem nőhet fel. Lucy ezt a verziót álmodja meg, miután a műtéte előtt késő estig a könyvet olvasta.

Pán Péter történetéért sosem lelkesedtem, egy századik feldolgozást pedig végképp fölöslegesnek találtam volna, ebben a verzióban azonban akad egy különleges csavar. Egy műtétre váró szívbeteg kamaszlány értelmezi újra a klasszikus mesét, a szereplőket kórházi ismerőseinek megfeleltetve, érdekes új vetületet és megható üzenetet adva a felnőni képtelen kisfiú legendájának. A Sohaországban átélt kalandok ettől még ugyanolyan nevetségesek és gyerekesek maradnak, a lány életéért folytatott küzdelme azonban feledteti az ebből fakadó bosszankodásokat.

A nagy Gatsby

Év: 2013

Rendező: Baz Luhrmann

Főbb szereplők: Leonardo DiCaprio, Tobey Maguire, Carey Mulligan, Joel Edgerton, Isla Fisher

Amerika a lázas húszas évek bűvöletében, a laza erkölcsök, az észbontó dzsessz és korlátlan lehetőségek világában él. Nick Carraway, a feltörekvő írópalánta New Yorkba utazik, hogy karriert csináljon. Miközben a saját amerikai álmát hajszolja, egyre közelebbi kapcsolatba kerül szomszédjával, a titokzatos milliomossal, Jay Gatsbyvel, és elbűvölő unokatestvérével, Daisy Buchanannel. Rajtuk keresztül feltárul előtte a szupergazdagok magával ragadó, ám érzelmileg kiüresedett világa.

Egyből beszippantott ez a precízen felépített, szemkápráztatóan megvalósított sosemvolt múlt, ahol az sem okoz fennakadást, ha a 20-as évek táncait mai rapre járják, a szereplők mélyebb megismeréséig mégsem tudtam szabadulni az érzettől, hogy mindez csak nagyszabású hatásvadászat. Gatsby megjelenésétől az események felpörögtek, amikor pedig kitudódott a tettei mögötti valódi motiváció, még inkább magasra csaptak az érzelmek lángjai. Gyanítottam, hogy egy ilyen elsöprő szerelem sosem érhet boldog véget, így miközben reménykedtem, rá is hagytam ezekre a különös figurákra, hadd intézzék el ügyeiket egymás közt úgy, ahogy elrendeltetett nekik.

A Bourne-hagyaték

Év: 2012

Rendező: Tony Gilroy

Főbb szereplők: Jeremy Renner, Rachel Weisz, Edward Norton, Scott Glenn, Corey Stoll

Aaron Cross leleményes, és úgy tűnik, megállíthatatlan ember. Érzékei természetfelettien élesek, ami egy kísérleti gyógyszernek köszönhető. A férfit és ügynöktársait kivégzésre szemelik ki. Crossnak, szövetségesével, Marta Shearlinggel menekülnie kell, azonban ahhoz, hogy életben maradhassanak, minden tudásukra szükség lesz.

Az első Bourne-filmet láttam, és tetszett is, mégis a folytatásokat, bár kb. nem telik el hónap anélkül, hogy adnák őket, valahogy elmellőztem. A lazán kötődő spinoffra most mégis rászántam magam, majd ütős, de cseppet sem kiemelkedő akciófilmként könyveltem el. Nem is tudom, ha Aaron Crossról szólna az egész sorozat, vagy nem kapcsolódna egy másik szereplőről szóló szériához, talán nem ilyen felemás pozíciót töltene be. Mindenesetre egyszer jó volt, izgalmas is, bár többször majdnem elaludtam rajta.

Sztriptíz

Év: 1996

Rendező: Andrew Bergman

Főbb szereplők: Demi Moore, Burt Reynolds, Armand Assante, Ving Rhames, Rumer Willis

Erin Grant, a volt FBI-ügynöknő sztriptízt táncol egy éjszakai lokálban. Azért van szüksége erre a munkára, mert vissza akarja szerezni hétéves kislányát, akit azzal az indokkal vett el tőle a bíróság, hogy az asszony nem tudja eltartani. Egy este az ismert politikus, David Dilbeck is a nézők között van. Amikor Erin egyik hódolója kitalálja, hogyan zsarolhatnák meg Dilbecket, még senki sem sejti, hova vezet egy látszólag egyszerű zsarolás. A zsarolót hamarosan megölik, és Al Garcia nyomozó indul útnak, hogy kiderítse, mi folyik a színfalak mögött.

Elég bugyuta, de kellemes krimi, olyan, amit nem kell komolyan venni. Már az alapötlet is életszerűtlen, hogy az FBI volt titkárnője majd biztos nem tud előnyösebb állásban elhelyezkedni, mint egy sztriptízbár fellépőjeként. A röhejes akcióvonalat is csak úgy ímmel-ámmal körítették a férfinézők szemét gyönyörködtető, egyébként tényleg szépen koreografált táncjelenetek mellé. Holott, jobban belegondolva, a megalázó munka mellett a kislánya felügyeleti jogáért vívott harcból akár még egy drámai történetet is ki lehetett volna hozni, de nyilván nem ez volt a cél.

A hetedik jel

Év: 1988

Rendező: Carl Schultz

Főbb szereplők: Demi Moore, Michael Biehn, Jürgen Prochnow, Peter Friedman, Manny Jacobs

A szaporodó baljós jelek arra utalnak, hogy a világvége bibliai jövendölése most valósággá válhat. A folyók vérvörössé válnak, a hold elsötétül, és már csak egy asszony képes megakadályozni az apokalipszist, aki azonban erről mit sem tud. Abby Quinn előző terhessége során elvesztette gyermekét, nem csoda, ha most különösen félti héthónapos magzatját. Nem is sejti, hogy a születendő gyermeket sötét hatalmak szeretnék megkaparintani. Amikor férjével egy új bérlakásba költözik, felfigyel egy különös idegenre, aki már puszta lényével is félelmet kelt benne.

A véletlen jóvoltából ismét egy Demi Moore-film… ráadásul olyan, amiben mit ad Isten, egy születendő gyermeket kell félteni. A vallásos-misztikus szál izgalmasabb és kidolgozottabb volt, mint gondoltam, és kellőképpen ijesztő is. Érdekes és gondolatébresztő az alapfelvetés, ezzel együtt engem mélységesen el is szomorít. Úgy vélem, semmilyen kitalált világképben sem szabadna előálljon, hogy nincs hely több léleknek, ezért egy gyerek nem születhet meg rendesen, vagy más kell az életével fizessen, hogy teret engedjen neki, mindenesetre a filmben ez szépen van felvázolva és megoldva.

Palimadár

Év: 1990

Rendező: John Badham

Főbb szereplők: Mel Gibson, Goldie Hawn, David Carradine, Bill Duke, Joan Severance

Rick Jarmin egy detroiti benzinkútnál dolgozik. Amióta kilépett a Szövetségi Szemtanúvédelmi Programból, többször cserélt nevet, mert tizenöt évvel ezelőtt néhány narkós ellen vallott, akik azóta is sikertelenül keresik. Magányos életébe betör a szerelem, amikor Marianne, a kemény New-York-i ügyvédnő színre lép, és felismeri Ricket, aki persze tagadja, hogy látta volna valaha is. Ők ketten szeretők voltak tizenöt évvel ezelőtt, csak Rick lelépett, és a nő végre megtudja, miért. Éjjel újra megjelenik a benzinkútnál, éppen időben, hogy megmenthesse Ricket a rátörő fickóktól, akik végre megtalálták. 

Egyszerűen szomjazom az ilyen filmeket, még ha sutácskák is, rendbe teszik a lelkem, és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak. A keményfiú és az aggodalmaskodó nő párosa ugyan elcsépelt és némileg idegesítő, de tetszett, hogy nem csak úgy pikkpakk bolondultak egymásba, hanem korábban is ismerték egymást. Az akciórészre bevallom, már nem is emlékszem annyira, mint a bájos civódásokra, de a végső összecsapást megjegyeztem, köszönhetően az állatkertnek, ami igazán egyedi és hatásos helyszínként szolgált hozzá.

Kingsman: A titkosszolgálat

Év: 2014

Rendező: Matthew Vaughn

Főbb szereplők: Taron Egerton, Colin Firth, Samuel L. Jackson, Sophia Boutella, Michael Caine

Töki átlagos, vagány utcagyerek, viszont bátor, gyors és helyén a szíve. Talán ezért keresi meg őt egy magánkézben lévő titkos kémszervezet, a Kingsman egyik legjobb embere, Harry Hart. Ha Töki is úgy akarja, a nagy hagyományú, és szigorú szabályok szerint működő cégnél modern James Bondot faragnak belőle. Ám a különlegesen veszélyes kiképzőidőszak gyorsan véget ér – de csak azért, mert az ügynökökre újabb, nagyobb veszélyek várnak. Valaki egymás után rabolja el a világ hírességeit, arisztokratáit és miniszterelnökeit, a szálak pedig egy őrült milliomoshoz vezetnek.

Vegyes véleményeket hallva féltem, hogy nem igazán fog bejönni, ám hamar ráéreztem, hogy mást ne mondjak, ez a film bizony eszement jó. Sőt, így utólag, simán kijelenthetem, hogy magasan az egyik legjobb, amit idén nyáron láttam! Imádtam az ügynökség működésének minden sajátosságát, annak ellenére, hogy sok minden ismerős lehet máshonnan, és nem zavart, hogy a történet végig egyensúlyozott a paródia és a komoly kémfilm határvonalán. Pár jelenet az én ízlésemnek kicsit véres volt, de összességében imádtam, ahogy van. A második rész pedig már meg is érkezett a mozikba!

Kavarás

Év: 2014

Rendező: Frank Coraci

Főbb szereplők: Adam Sandler, Drew Barrymore, Bella Thorne, Joel McHale, Terry Crews

Amikor Jim első randija az egyébként kedvesnek tűnő Laurennel nem jön össze, elegánsan távozni készül, ám a sors úgy hozza, hogy kénytelen mellette maradni. Méghozzá összezárva egy afrikai családi üdülőhelyen, korábbi házasságaikból származó gyerkőceik víg társaságában. A kezdeti ellenszenvből gyors utálat lesz. Azután sok bonyodalom következik, és közben a férfi és a nő fokozatosan felfedezik, hogy a másik nem is olyan kiállhatatlan, mint első látásra hitték.

Őszintén nem támasztottam nagy elvárásokat ezzel a vígjátékkal szemben, ehhez képest az egész családot rázta a nevetés, még a gyengébb poénoktól is. Kellemes és aranyos sztori, szókimondó ugyan, de csak elvétve tartalmaz ízléstelen humorforrásokat. Az alapkonfliktus kicsit életszerűtlen, viszont jól bemutatja, milyen nehéz lehet egy anyának fiú-, egy apának lánygyerekeket egyedül nevelni. Helyes lurkókat találtak a szerepekre, a nagylány megnőiesedése különösen tetszett. Afrika egzotikus tájai pedig széles tárházát nyitják meg az őrületes kalandoknak, amibe egy ilyen furcsa kompánia belekeveredhet.

Csak lazán!

Év: 2005

Rendező: F. Gary Gray

Főbb szereplők: John Travolta, Uma Thurman, Vince Vaughn, Danny DeVito, Christina Milian

Chili Palmernek, a filmproducerré avanzsált nagyvárosi gengszternek már elege lett a filmes bizniszből, és egy merész váltással inkább a zeneiparban próbál szerencsét – gangsta rapperekkel és orosz maffiózókkal szövetkezik, és felkarol egy tehetséges, fiatal énekesnőt is. Legyen szó lemezstúdióról, egy Aerosmith koncertről vagy akár az MTV zenei díjáról, minden esetben a tőle megszokott ügyességgel és tárgyalási taktikával manipulálja az eseményeket. Szüksége is van rá, mert ez veszélyes üzlet, ahol mindenki a következő nagy durranásra vár.

Nézés közben halványan derengeni kezdett, hogy mintha ez egy folytatás lenne, aztán lassacskán eszembe jutott az előzmény címe is: Szóljatok a köpcösnek!, de akkor már mindegy volt. Majd bepótolom azt is. A második rész így is érthető volt, már amennyire követhető lehet a zeneipar és a gengszteralvilág összezördülése, extravagáns figurák tömkelegét bevonva mindkét oldalról. Elég fárasztó, és mérsékelten vicces a végeredmény, a zenék sem a legtetszetősebbek, bár Christina Miliannak kétségkívül gyönyörű hangja van, és a karaktere sikerének felívelése vitt egy kis hollywoodias meghatódást ebbe a szokatlan és nem éppen érzelgős komédiába.