Amennyire lelkendeztem azon, hogy 2022 mennyire fantasztikus év volt, 2023 legalább annyira nehezen alakult számomra. Természetesen megvoltak a maga kiemelkedő pillanatai, de a szakdolgozatírás és a záróvizsgára készülés rengeteget kivettek belőlem, és később is sokszor bizonytalanodtam el, hogy a megfelelő helyen vagyok-e az életemben. Olvasás szempontjából ennek ellenére jól alakult az év, elsősorban annak köszönhetően, hogy hosszú kihagyás után újra rákaptam a könyvtárba járásra. Ez a tevékenység egyrészt egy nagyon kellemes gyerekkori érzést hozott vissza, másrészt pedig így lehetőségem nyílt elolvasni több olyan könyvet, amik régóta érdekeltek, de a boltokban már nem kaphatóak.
Az év történelmi regénye
Az ártatlanság kora
Edith Wharton regényében remekül tartott görbe tükröt kora társadalmának, ironikusan rávilágítva az arisztokrácia felszínes, képmutató életmódjára, mindezt egy megrendítő szerelmi háromszög keretében.
Az év krimije
A londoni gyémántrablás
Az Orczy Mimi kalandjai első kötetében Ruff Orsolya egy nagyon szerethető hősnővel állított emléket a 19. század klasszikus kalandregényeinek. Bár a kiskamasz közönséget célozza meg, a nyomozás egyáltalán nem lett lebutítva, még engem is sikerült meglepnie a gyémánt körüli fordulatoknak.
Az év sci-fije
Mielőtt a kávé kihűl
Az időutazós történetek mindig felkeltik az érdeklődésem, Kavagucsi Tosikadzu pedig ezen belül is egy kifejezetten egyedi koncepcióval állt elő, eljátszva a gondolattal, vajon egy kávé megivására fordított idő elegendő lehet-e a múlt megismeréséhez és a jövő jobb irányba tereléséhez.
Az év fantasyje
A Látók
Az 1920-as évek az egyik kedvenc történelmi korszakom, viszont korábban sosem találkoztam olyan fantasyvel, ami ebben az időben játszódott volna. Libba Bray sorozata nagyszerűen töltötte ki az emiatt érzett űrt, egy egyszerre izgalmas és informatív történetet elmesélve.
Az év ismeretterjesztő könyve
111 különleges hely – Bécs
2023 egyik fénypontjának mindenképpen az a két februári hét tekinthető, amit Bécsben töltöttem egy kulturális kurzus alkalmából. A 111 különleges hely sorozat ide vonatkozó kötete igazán jópofa útikalauzul szolgált ehhez, fényt derítve az osztrák főváros kevésbé ismert, gyakran meghökkentő látványosságaira.
Az év legmegrázóbb könyve
Aranysárkány
Kosztolányi Dezső verseivel ellentétben a regényei eddig nem igazán nyerték el a tetszésem, az Aranysárkánynak viszont sikerült elérnie azt a hatást, amit az Édes Annának és a Pacsirtának nem. Novák Antal kálváriája letaglózó, egyben fájóan aktuális, hiszen sok tanár ma sem kapja meg a kellő tiszteletet a diákoktól.
Az év legmegnevettetőbb könyve
Bunbury
Oscar Wilde komédiáira is régóta kíváncsi voltam, a Bunbury pedig még felül is múlta az elképzeléseimet humorosság terén. A darab hamisíthatatlan “tévedések vígjátéka”, telis-tele félreértésekkel, szerepcserékkel, szójátékokkal, társadalomkritikával és megszállott rajongással a Szilárd név iránt.
Az év legszebb borítója
A Bálnacsont színház
Bár Joanna Quinn második világháborús családregénye sajnos nem vált számomra olyan emlékezetessé, mint reméltem, a borítójában továbbra is szívesen gyönyörködöm, annyira tökéletesen eltalált a kék-sárga színkombinációval, a cselekményben fontos szerepet játszó udvarházzal és bálnacsontvázzal, valamint a némafilmkorszak plakátjait idéző betűtípusával.
Az év illusztrációi
Macskanyelv
Az utazások mellett 2023 legcsodálatosabb eseménye volt, hogy a családommal befogadtunk két kölyökcicát, néhány hete pedig az anyukájukat is magunkhoz vettük. Dr. Yuki Hattori könyvét viszont valószínűleg saját macskák nélkül is megvettem volna, pusztán Ito Hamster tüneményes rajzaiért, amik remekül elkapták a cicusok legbájosabb és -mókásabb szokásait.
Az év adaptációja
Sakknovella
A 2022-es alkalom után tavaly is részt vettem osztrák-magyar nyári egyetemen, ahol a Sakknovella volt a közösen feldolgozott olvasmányunk, és az újabb adaptációt is megtekintettük. A film egyike lett azon ritka példáknak, ahol a feldolgozás még tartalmasabb, összetettebb is lett, mint az eredeti mű, ügyes dramaturgiai érzékkel bővítve ki a zseniális alaphelyzetű novellát.
Az év férfi hőse
Jacob Jankowski
A Vizet az elefántnak főhőse igazi jótét lélek, aki mindig mások segítésére törekszik, állatorvosi szakértelmével pedig a nem éppen kíméletes módszereiről ismert cirkuszt is jobb hellyé teszi.
Az év hősnője
Jo March
A Kisasszonyok négy nővére közül Jo áll a legközelebb a szívemhez: megzabolázhatatlan művészlélek, aki sokszor rossz döntéseket hoz, de örökké kitart a számára legfontosabbak, a testvérei, a barátai és az írás mellett.
Az év szerelmespárja
Gwendolyn Shepherd és Gideon de Villiers
Az Időtlen szerelem főszereplői civakodással indítanak, ám természetesen összekovácsolják őket a közös kalandok, melyek során éppúgy megállják a helyüket a bálokkal és kardpárbajokkal teli 18. században, mint a jelen középiskolai útvesztőjében.
Az év antihőse
Hendrik Höfgen
A Mefisztó központi alakja megnyerő modorral indít, azonban az összképet hamarosan nem csupán nárcisztikus hajlama, hanem ingadozó politikai elköteleződése is csorbítja, felvetve a kérdést, vajon elfogadható-e abba a kijelentésbe takarózni, hogy “ő csak egy színész”.
Az év férfi írója
Kavagucsi Tosikadzu
A Mielőtt a kávé kihűl és a Történetek a kávézóból segítségével bebizonyosodott, hogy felesleges tartanom a japán irodalom nehezen értelmezhetőségétől, mivel innen válogatva is találhatok olyan műveket, amik lebilincselnek és megérintenek. Időutazós koncepciója és az ezen keresztül bemutatott sorsok a tavalyi évem legkülönlegesebb élményei közé tartoztak, így nagyon várom, mit tartogat a harmadik kötet.
Az év írónője
Libba Bray
A Látók és a Gemma Doyle-történetek írónője abban a műfajban alkot, amit a legjobban szeretek: a történelmi korban játszódó fantasy-ben. Lenyűgözően ötvözi a múltbeli valóságot varázslatos elemekkel, legyen szó a dübörgő ’20-as évek New Yorkjáról vagy a viktoriánus Londonról, ezáltal regényeibe teljesen bele lehet feledkezni.
Az év legeslegjobb könyve
A Látók
A világtörténelem egyik legikonikusabb, legellentmondásosabb korszaka. Az Amerikai Egyesült Államok legcsillogóbb, leghívogatóbb nagyvárosa. Hat fiatal, akik különböző társadalmi rétegekből érkeztek, különböző vágyakat dédelgetnek, és egyesek közülük különböző mágikus képességekkel bírnak. És borzongató bűnügyek, melyeknek csak összefogásukkal lehet a végére járni. Libba Bray A Látók sorozatának eddig olvasott két kötete atmoszféra és cselekmény olyan egyedi kombinációját hozta létre, amihez hasonlóval eddig kevéssel találkoztam, így bízom benne, hogy lesz lehetőségem a folytatásokat is kézbe venni, és hasonlóan magával ragadónak bizonyulnak majd.
Süntüske 