VIII. Aranysün Gála – 2023 legjobbjai

Amennyire lelkendeztem azon, hogy 2022 mennyire fantasztikus év volt, 2023 legalább annyira nehezen alakult számomra. Természetesen megvoltak a maga kiemelkedő pillanatai, de a szakdolgozatírás és a záróvizsgára készülés rengeteget kivettek belőlem, és később is sokszor bizonytalanodtam el, hogy a megfelelő helyen vagyok-e az életemben. Olvasás szempontjából ennek ellenére jól alakult az év, elsősorban annak köszönhetően, hogy hosszú kihagyás után újra rákaptam a könyvtárba járásra. Ez a tevékenység egyrészt egy nagyon kellemes gyerekkori érzést hozott vissza, másrészt pedig így lehetőségem nyílt elolvasni több olyan könyvet, amik régóta érdekeltek, de a boltokban már nem kaphatóak.

Az év történelmi regénye

Az ártatlanság kora

Edith Wharton regényében remekül tartott görbe tükröt kora társadalmának, ironikusan rávilágítva az arisztokrácia felszínes, képmutató életmódjára, mindezt egy megrendítő szerelmi háromszög keretében.

Az év krimije

A londoni gyémántrablás

Az Orczy Mimi kalandjai első kötetében Ruff Orsolya egy nagyon szerethető hősnővel állított emléket a 19. század klasszikus kalandregényeinek. Bár a kiskamasz közönséget célozza meg, a nyomozás egyáltalán nem lett lebutítva, még engem is sikerült meglepnie a gyémánt körüli fordulatoknak.

Az év sci-fije

Mielőtt a kávé kihűl

Az időutazós történetek mindig felkeltik az érdeklődésem, Kavagucsi Tosikadzu pedig ezen belül is egy kifejezetten egyedi koncepcióval állt elő, eljátszva a gondolattal, vajon egy kávé megivására fordított idő elegendő lehet-e a múlt megismeréséhez és a jövő jobb irányba tereléséhez.

Az év fantasyje

A Látók

Az 1920-as évek az egyik kedvenc történelmi korszakom, viszont korábban sosem találkoztam olyan fantasyvel, ami ebben az időben játszódott volna. Libba Bray sorozata nagyszerűen töltötte ki az emiatt érzett űrt, egy egyszerre izgalmas és informatív történetet elmesélve.

Az év ismeretterjesztő könyve

111 különleges hely – Bécs

2023 egyik fénypontjának mindenképpen az a két februári hét tekinthető, amit Bécsben töltöttem egy kulturális kurzus alkalmából. A 111 különleges hely sorozat ide vonatkozó kötete igazán jópofa útikalauzul szolgált ehhez, fényt derítve az osztrák főváros kevésbé ismert, gyakran meghökkentő látványosságaira.

Az év legmegrázóbb könyve

Aranysárkány

Kosztolányi Dezső verseivel ellentétben a regényei eddig nem igazán nyerték el a tetszésem, az Aranysárkánynak viszont sikerült elérnie azt a hatást, amit az Édes Annának és a Pacsirtának nem. Novák Antal kálváriája letaglózó, egyben fájóan aktuális, hiszen sok tanár ma sem kapja meg a kellő tiszteletet a diákoktól.

Az év legmegnevettetőbb könyve

Bunbury

Oscar Wilde komédiáira is régóta kíváncsi voltam, a Bunbury pedig még felül is múlta az elképzeléseimet humorosság terén. A darab hamisíthatatlan “tévedések vígjátéka”, telis-tele félreértésekkel, szerepcserékkel, szójátékokkal, társadalomkritikával és megszállott rajongással a Szilárd név iránt.

Az év legszebb borítója

A Bálnacsont színház

Bár Joanna Quinn második világháborús családregénye sajnos nem vált számomra olyan emlékezetessé, mint reméltem, a borítójában továbbra is szívesen gyönyörködöm, annyira tökéletesen eltalált a kék-sárga színkombinációval, a cselekményben fontos szerepet játszó udvarházzal és bálnacsontvázzal, valamint a némafilmkorszak plakátjait idéző betűtípusával.

Az év illusztrációi

Macskanyelv

Az utazások mellett 2023 legcsodálatosabb eseménye volt, hogy a családommal befogadtunk két kölyökcicát, néhány hete pedig az anyukájukat is magunkhoz vettük. Dr. Yuki Hattori könyvét viszont valószínűleg saját macskák nélkül is megvettem volna, pusztán Ito Hamster tüneményes rajzaiért, amik remekül elkapták a cicusok legbájosabb és -mókásabb szokásait.

Az év adaptációja

Sakknovella

A 2022-es alkalom után tavaly is részt vettem osztrák-magyar nyári egyetemen, ahol a Sakknovella volt a közösen feldolgozott olvasmányunk, és az újabb adaptációt is megtekintettük. A film egyike lett azon ritka példáknak, ahol a feldolgozás még tartalmasabb, összetettebb is lett, mint az eredeti mű, ügyes dramaturgiai érzékkel bővítve ki a zseniális alaphelyzetű novellát.

Az év férfi hőse

Jacob Jankowski

A Vizet az elefántnak főhőse igazi jótét lélek, aki mindig mások segítésére törekszik, állatorvosi szakértelmével pedig a nem éppen kíméletes módszereiről ismert cirkuszt is jobb hellyé teszi.

Az év hősnője

Jo March

A Kisasszonyok négy nővére közül Jo áll a legközelebb a szívemhez: megzabolázhatatlan művészlélek, aki sokszor rossz döntéseket hoz, de örökké kitart a számára legfontosabbak, a testvérei, a barátai és az írás mellett.

Az év szerelmespárja

Gwendolyn Shepherd és Gideon de Villiers

Az Időtlen szerelem főszereplői civakodással indítanak, ám természetesen összekovácsolják őket a közös kalandok, melyek során éppúgy megállják a helyüket a bálokkal és kardpárbajokkal teli 18. században, mint a jelen középiskolai útvesztőjében.

Az év antihőse

Hendrik Höfgen

A Mefisztó központi alakja megnyerő modorral indít, azonban az összképet hamarosan nem csupán nárcisztikus hajlama, hanem ingadozó politikai elköteleződése is csorbítja, felvetve a kérdést, vajon elfogadható-e abba a kijelentésbe takarózni, hogy “ő csak egy színész”.

Az év férfi írója

Kavagucsi Tosikadzu

A Mielőtt a kávé kihűl és a Történetek a kávézóból segítségével bebizonyosodott, hogy felesleges tartanom a japán irodalom nehezen értelmezhetőségétől, mivel innen válogatva is találhatok olyan műveket, amik lebilincselnek és megérintenek. Időutazós koncepciója és az ezen keresztül bemutatott sorsok a tavalyi évem legkülönlegesebb élményei közé tartoztak, így nagyon várom, mit tartogat a harmadik kötet.

Az év írónője

Libba Bray

A Látók és a Gemma Doyle-történetek írónője abban a műfajban alkot, amit a legjobban szeretek: a történelmi korban játszódó fantasy-ben. Lenyűgözően ötvözi a múltbeli valóságot varázslatos elemekkel, legyen szó a dübörgő ’20-as évek New Yorkjáról vagy a viktoriánus Londonról, ezáltal regényeibe teljesen bele lehet feledkezni.

Az év legeslegjobb könyve

A Látók

A világtörténelem egyik legikonikusabb, legellentmondásosabb korszaka. Az Amerikai Egyesült Államok legcsillogóbb, leghívogatóbb nagyvárosa. Hat fiatal, akik különböző társadalmi rétegekből érkeztek, különböző vágyakat dédelgetnek, és egyesek közülük különböző mágikus képességekkel bírnak. És borzongató bűnügyek, melyeknek csak összefogásukkal lehet a végére járni. Libba Bray A Látók sorozatának eddig olvasott két kötete atmoszféra és cselekmény olyan egyedi kombinációját hozta létre, amihez hasonlóval eddig kevéssel találkoztam, így bízom benne, hogy lesz lehetőségem a folytatásokat is kézbe venni, és hasonlóan magával ragadónak bizonyulnak majd.

Filmes kérdések – Második felvonás

A Snitten Londonna hívott ki erre a filmes kérdéssorra, és ugyan egyes pontjai megegyeznek a két éve megjelentetettel, néhány kifejezetten elgondolkodtató felvetése miatt úgy döntöttem, ezt is kitöltöm.

Milyen gyakran nézel filmet?

Ilyenkor nyáron és a többi szünetben akár minden este, de legalábbis kétnaponta sorra veszek egy filmet, iskolaidőben a hétvégékre szorítkozom.

Melyek azok a filmes műfajok, témák, amiket különösen kedvelsz?

Megvannak a magam kiemelt kedvelt műfajai, de még ezeken belül is elég széles a paletta. Rajongok a musicalekért, és előnyben részesítem a kosztümös-romantikus filmeket. Imádom, ha grandiózus fantáziavilágokba repítenek, és lenyűgöz, ha bepillanthatok a cirkusz, a színház és a filmkészítés kulisszái mögé. Szeretem a klasszikus krimiket, de az ötletes technikai újításokra épülő sci-fi thrillereket szintén, a régimódi akció-vígjátékok pedig mindig képesek megnevettetni. Jelenleg ezeket a filmeket tartom számon a tágabb értelemben vett kedvenceimként.

Melyik mostanában látott filmet imádtad a legjobban?

A Kötéltáncot, ahhoz képest, hogy korábban alig volt a radaromon, és szinte véletlenül esett rá a választásunk. Elképesztett a mutatvány, amit a főhős végrehajtott, és nagyon élveztem a végig sodróan lendületes történetvezetést. Tetszett, hogy nem egy szokványos köröket futó életrajzi film volt, hanem kalandos, humoros, többféle zsánert megidéző. Tervezek róla egy külön bejegyzést is írni.

Melyik mostanában látott filmet utáltad a legjobban?

Az eXistenZ – Az élet játék virtuális valóságos tematikája ígéretesnek tűnt, ám a megvalósítás számomra értékelhetetlenné tette. Olyan mértékben gusztustalanok voltak a sztorihoz tervezett eszközök, és annyira sivár a játék képi világa, hogy elképzelni sem bírtam, miért vágynak oda már-már betegesen a felhasználói. Kár érte, mivel az alapötletével egy profin kidolgozott, látványos sci-fit szívesen megnéznék.

Melyik a legkedvencebb filmed?

A Moulin Rouge. Egyszerűen, mert egy csoda. (Itt áradoztam róla bővebben.)

Melyik a kedvenc “bűnös élvezetet” nyújtó filmed?

Nem mondanám annyira konkrétan bűnös élvezetnek, mint hogyha tényleg igénytelenebb filmekről lenne szó, de például A rózsaszín párduc vagy a Picasso kalandjai kevésbé szolid és intelligens poénjain is felszabadultan tudok nevetni.

Melyik filmet láttad már több milliószor?

Kiskoromban többször volt ilyesmire példa, mert a gyerekek még jobban igénylik a sokszoros ismétlést, így leginkább mesefilmeket tudnék felsorolni. Mellettük számtalanszor néztem, még videokazettáról A muzsika hangját, a Fantasztikus labirintust, a Flashdance és a Hair elejét (lehet, ez kicsit különös egy 3-4 évestől, de valami már akkor megfogott bennük 😀 ), az Asterix és Obelix – A Kleopátra-küldetést. Általános iskolásként pedig a tesóimmal akárhányszor ott ragadtunk a tévé előtt, ha a Harry Potter, az Indiana Jones vagy a Star Wars valamelyik epizódját vetítették.

Az a típus vagy, aki már a megjelenése napján megnéz egy filmet?

Ha valami tényleg nagyon-nagyon-nagyon érdekel, akkor igyekszem hamar megnézni moziban, de ez sem mindig jön össze. Olyankor türelmesen kivárom, hogy otthonról elérhető legyen.

Mozi, tévé, eredeti hordozó (DVD, Blu-Ray, stb.) vásárlása vagy letöltés?

Moziba évente átlagosan kétszer-háromszor megyek, de nagyjából ennyi premier is szokott lenni, amit tényleg ott szeretnék először látni. Figyelni szoktam, hogy a tévében adnak-e valami szóba jövőt, de mivel az zavaró adalékokkal jár (reklámok, stáblista levágása), ezért azokat a csatornákat preferálom, amik ezeket mellőzik. Szoktam az HBO és a UPC videotárából is válogatni, de ha olyan film érdekel, ami ezekben nem megtalálható, és a tévében sem sűrűn játsszák, akkor a letöltéshez folyamodom. DVD-ket vagy hasonló hordozókat szinte egyáltalán nem vásárlok – az az érdekes, hogy míg könyveknél abszolút természetes, hogy olvasatlanul megveszem, ami jónak tűnik, és majd meglátom, hogy valóban az-e, addig az nem szokott opció lenni, hogy csak úgy válasszunk a boltban egy filmet. Szerintem erre az lehet a magyarázat, hogy a könyveket fizikai formájukban szeretem birtokolni (persze közülük is vannak, amiket könyvtárból vagy ismerőstől kölcsönkérve olvasok el), de a DVD-ről és a pendrive-ról nézett film között nincs olyan számottevő különbség, mint a papír- és az e-könyv között. DVD-n igazából most már csak a kedvenceimet szerezném be, hogy a polcot ékesíthessék, de mivel nem igazán kaphatóak, beérem a fájlok gondos őrizgetésével.

Milyen gyakran jársz moziba?

Ezt az előző pontban kifejtettem.

Szoktál mozijegyet foglalni?

Persze. Ha moziba megyek (és nem spontán jön meg hozzá a kedvünk), kényelmesebb így intézni, mint helyben.

Ültél be valaha egyedül mozifilmre?

Még sosem. Szeretem, ha elkísér valaki, akivel együtt izgulunk, és utána meg tudjuk vitatni a látottakat.

Melyik film ríkatott meg legutóbb?

A Vágy és vezeklés. Szívbemarkolóan vázolja fel, hogyan válhat egy apróságnak induló félreértés életek teljes tönkretevőjévé. És amikor azt lehetne hinni, hogy mégis jóra fordul a helyzet…

Nézel magyar filmeket?

Igen. Nem gondolom úgy, hogy a magyar filmek általánosan gyengébbek lennének, mint az amerikai vagy más külföldi gyártásúak. A kiemelkedően jól sikerülteknél büszke is vagyok, hogy hazánkban készítették.

Melyik a kedvenc magyar filmed?

Nem tudnék teljes bizonyossággal választani egyet, de legutóbb a Szomorú vasárnap ragadott magával, úgyhogy most azt mondanám. Pedig, ha valamivel ki lehet kergetni a világból, az a szerelmi háromszögek és a kettőnél többfős kapcsolatok megábrázolása, de ebben olyan gyönyörűen és érzékletesen alakult ki ez a szokatlan viszonyrendszer, hogy el tudtam fogadni. Emellett megrázott a tragikus história, amit a legendás dal köré szőttek.

Ki a kedvenc rendeződ?

Baz Luhrmann. Filmjei zseniális, utánozhatatlan védjegyekkel bírnak, és amit ő forgat, az minden esetben szerelemprojekt. Ő tipikusan olyan, akinek a stílusát sokan elviselhetetlenül harsánynak és giccsesnek tarthatják, de aki fogékony rá, azt újra és újra lenyűgözi. Néha elszomorít, hogy egyelőre csupán öt nagyjátékfilm fűződik a nevéhez, de rögtön megbocsátom, látva a beléjük fektetett rengeteg energiát, részletekbe menő kidolgozottságot.

Szereted, ha egy filmben van zene, betétdal?

Musicalmániásként nem is lehetne másképp, hiszen a zenével annyi mindent ki lehet fejezni a szavakon túl. Tetszeni szokott az is, ha egy filmben nem a zene van a középpontban, de tartozik hozzá egy jellegzetes dallammotívum, vagy felcsendül egy emlékezetes dal egy jelenetében vagy a feliratok alatt. Rosszul is elsülhet azonban, ha egy énekbetétet poénosnak szánnak, ám a végeredmény inkább kínos lesz. Ez leginkább gyengébb rajzfilmekre jellemző, de legutóbb A hobbit – Váratlan utazás közben akadtam fenn azon, hogy hogy férhet meg egy soundtracken a varázslatos Song of the Lonely Mountain és a Koboldkirály zavarba ejtő produkciója…

Melyik a kedvenc csajos vígjátékod?

A Pokolba a szerelemmel annak számít? Mert részben paródia, a műfaj elemeinek szándékos karikírozásával, viszont a végére mégiscsak igazi szerelmi sztori kerekedik belőle. Egyébként kedvelem a romkomokat, de bőven van minek fricskát mutatni bennük, és ez a film pont jól egyensúlyoz a komolyan vehetőség és vehetetlenség határán.

Van olyan film, ami megváltoztatta az életfelfogásodat?

Konkrét filmet nem tudnék mondani, inkább egy időszakot pár éve, amikor elkezdett kifinomultabbá válni az ízlésem és pozitívabb irányba fordulni az életszemléletem.

Melyik a kedvenc képregény-adaptációd?

A szuperhősök közül Batman filmjeit kedvelem a legjobban, mind a keményebb és komorabb új megközelítést, mind a szintén sötét, de meseszerűbb régi változatokat.

Mi a kedvenc filmbeli idézeted?

“Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó.”

Olvasol kritikákat filmekről a megnézésük előtt?

Szoktam, mert szeretnék képet kapni arról, hogy tényleg tetszene-e nekem az adott mű – persze, ha meggyőződöm róla, hogy igen, az sem mindig válik be. Ennek a görcsösségnek róható fel, amiért ritkán hagyom magam meglepni a filmek által, pedig az igazán fantasztikus filmélményeim java részét a meglepetés erejének köszönhetem. Nekem általában kézenfekvőbb, ha a megnézés után olvasok véleményeket, mert az olyan, mint más nézőkkel kitárgyalni.

Adaptációk esetében a könyvvel vagy a filmmel kezded?

Eleinte törekedtem arra, hogy mindig a könyvből ismerjem meg először a történetet, sőt, például a Harry Potter és A Da Vinci-kód esetében anyukám kifejezetten kérte, hogy előbb olvassam a könyveket, hogy a fordulatok így legyenek igazán ütősek. Mostanra azonban már teljesen változó. Sokszor alakul úgy, hogy egy filmről nem is tudom előtte, hogy könyvadaptáció, máskor pedig nem vagyok benne biztos, hogy tetszene-e a sztori, ezért inkább a filmmel teszek először próbát, és nem mindig érzem utána sürgősnek vagy szükségesnek a könyv általi bővebb megismerését.

Kik a kedvenc filmbeli szerelmespárod?

Ha eddig nem lett volna elég egyértelmű… ❤

Van olyan filmbeli karakter, akivel azonosulni tudsz?

Jó esetben szívemen tudom viselni a szereplők sorsát, de olyan, akit kifejezetten hasonlatosnak érzek magamhoz, legutóbb Jo March volt a Kisasszonyokból. Ő a csupa lánytestvér közt a meg nem értett írólélek, aki nem hagyja, hogy korlátok közé szorítsák. És ugyan olykor fellengzősnek vagy érzéketlennek tűnhet nővérével és húgaival szemben, valójában nagyon is törődik velük, csak nem mindig képes ezt megfelelően kifejezni. Egyedül a szerelmi életét illetően határoztam volna máshogy…

Néztél meg valaha filmet a benne játszó színész(ek) miatt?

Ó, hát persze, hogy néztem, és rejtett gyöngyszemekre is bukkantam így. De nem vagyok teljesen elfogult. Még a kedvenc színészeim is szerepelnek olyan filmekben, amikről érzem, hogy nem nekem valóak, vagy még ráérek érettebb fejjel megnézni őket.

Volt olyan film, amit nagyon vártál, de végül csalódást okozott?

Adaptációk esetében nagyon csalódott tudok lenni, ha nem igazodnak a könyvhöz. Például 15 évesen, amikor még odavoltam a tinidisztópiákért, nagyon vártam Az útvesztő második részét, a Tűzpróbát, aztán borzasztóan felhúztam magam rajta, hogy míg az első film egy, a könyvvel majdnem pontról pontra megegyező feldolgozás lett, a folytatás már igencsak elrugaszkodott az írott eredetitől. De említhetném A beavatott harmadik felvonását, a nem éppen hűséges A hűségest, és a soha el nem készülő, amúgy is értelmetlenül hozzátoldott negyedik részét is.

Ki a legkedvencebb filmbeli karaktered?

Nem tudnék csak egyvalakit kedvencként kiemelni. A kedvenc filmjeimhez tartozóan vannak mindegyikből kedvenc szereplőim is. Mondhatnám természetesen ide is a feljebb említett Christiant és Satine-t, de lehet, hogy máskor Jean Valjeant, Hermione Grangert, Hercule Poirot-t vagy akár Paddington mackót emelném ki.

Ki a kedvenc filmbeli gonosztevőd?

Bár a tavalyi évösszegző toplistámban is némileg nehéz szívvel ruháztam rá a címet, mégis Az operaház fantomját jelölném meg itt is. Az összetett lelkű gonoszokat tudom megérteni, és ő olyan ambivalens alak, akinek ármányai az őt ért sérelmekből fakadnak, ezért képes vagyok sajnálni, sőt, kedvelni is.

Van film, aminek nagyon várod a folytatását?

Szép számmal: Legendás állatok 3., Paddington 3., Szemfényvesztők 3., Sherlock Holmes 3. (mi ez a sok harmadik rész? 😀 ), Halál a Níluson, King’s Man – A kezdetek (bár ez igazából előzményfilm)… Vannak sorozatok is, amiknek várom a következő évadát, mint Az Úr sötét anyagai, A mandalori és a Stranger Things.

Ha film készülne rólad, ki játszana téged, ki rendezné, és mi lenne a címe?

Amanda Seyfried játszana, Baz Luhrmann rendezné, címnek pedig kellene valami eredeti és többértelmű, de most csak az világít az agyamban hatalmas neonbetűkkel, hogy Süntüske: The Musical.

Egy film, amiről valaki eszedbe jut:

Nagyon banális lenne, ha azt mondanám, hogy a családtagjaim és a barátaim eszembe jutnak a kedvenc filmjeikről? Ennél egyedibbet és személyesebbet most nem tudok megosztani.

Egy film, ami valamilyen emlékhez köt:

Talán ez is egyszerű letudása a kérdésnek, de legyen az élőszereplős Garfield első része, mert erre vittek el a szüleim először moziba.

Egy film, aminek legszívesebben a főhőse lennél:

Nehéz volt dönteni, mert jobban belegondolva sok kedvenc hősnőm bőrébe bújni nem lenne annyira kellemes, sok szenvedésen kell keresztülmenniük. Végül arra jutottam, hogy szívesen lennék Amélie Poulain: ő félénk és különc, de jólelkű és segítőkész, aki megszépíti a környezetében élők mindennapjait. Bevallom, nem tartok mindig jó úton efelé, de a lelkem mélyén legszívesebben én is így tennék.

Egy művész, akivel a legszívesebben találkoznál:

Akiket fentebb külön megemlítettem, azokkal / az alakítójukkal mind szívesen találkoznék.