VIII. Aranysün Gála – 2023 legjobbjai

Amennyire lelkendeztem azon, hogy 2022 mennyire fantasztikus év volt, 2023 legalább annyira nehezen alakult számomra. Természetesen megvoltak a maga kiemelkedő pillanatai, de a szakdolgozatírás és a záróvizsgára készülés rengeteget kivettek belőlem, és később is sokszor bizonytalanodtam el, hogy a megfelelő helyen vagyok-e az életemben. Olvasás szempontjából ennek ellenére jól alakult az év, elsősorban annak köszönhetően, hogy hosszú kihagyás után újra rákaptam a könyvtárba járásra. Ez a tevékenység egyrészt egy nagyon kellemes gyerekkori érzést hozott vissza, másrészt pedig így lehetőségem nyílt elolvasni több olyan könyvet, amik régóta érdekeltek, de a boltokban már nem kaphatóak.

Az év történelmi regénye

Az ártatlanság kora

Edith Wharton regényében remekül tartott görbe tükröt kora társadalmának, ironikusan rávilágítva az arisztokrácia felszínes, képmutató életmódjára, mindezt egy megrendítő szerelmi háromszög keretében.

Az év krimije

A londoni gyémántrablás

Az Orczy Mimi kalandjai első kötetében Ruff Orsolya egy nagyon szerethető hősnővel állított emléket a 19. század klasszikus kalandregényeinek. Bár a kiskamasz közönséget célozza meg, a nyomozás egyáltalán nem lett lebutítva, még engem is sikerült meglepnie a gyémánt körüli fordulatoknak.

Az év sci-fije

Mielőtt a kávé kihűl

Az időutazós történetek mindig felkeltik az érdeklődésem, Kavagucsi Tosikadzu pedig ezen belül is egy kifejezetten egyedi koncepcióval állt elő, eljátszva a gondolattal, vajon egy kávé megivására fordított idő elegendő lehet-e a múlt megismeréséhez és a jövő jobb irányba tereléséhez.

Az év fantasyje

A Látók

Az 1920-as évek az egyik kedvenc történelmi korszakom, viszont korábban sosem találkoztam olyan fantasyvel, ami ebben az időben játszódott volna. Libba Bray sorozata nagyszerűen töltötte ki az emiatt érzett űrt, egy egyszerre izgalmas és informatív történetet elmesélve.

Az év ismeretterjesztő könyve

111 különleges hely – Bécs

2023 egyik fénypontjának mindenképpen az a két februári hét tekinthető, amit Bécsben töltöttem egy kulturális kurzus alkalmából. A 111 különleges hely sorozat ide vonatkozó kötete igazán jópofa útikalauzul szolgált ehhez, fényt derítve az osztrák főváros kevésbé ismert, gyakran meghökkentő látványosságaira.

Az év legmegrázóbb könyve

Aranysárkány

Kosztolányi Dezső verseivel ellentétben a regényei eddig nem igazán nyerték el a tetszésem, az Aranysárkánynak viszont sikerült elérnie azt a hatást, amit az Édes Annának és a Pacsirtának nem. Novák Antal kálváriája letaglózó, egyben fájóan aktuális, hiszen sok tanár ma sem kapja meg a kellő tiszteletet a diákoktól.

Az év legmegnevettetőbb könyve

Bunbury

Oscar Wilde komédiáira is régóta kíváncsi voltam, a Bunbury pedig még felül is múlta az elképzeléseimet humorosság terén. A darab hamisíthatatlan “tévedések vígjátéka”, telis-tele félreértésekkel, szerepcserékkel, szójátékokkal, társadalomkritikával és megszállott rajongással a Szilárd név iránt.

Az év legszebb borítója

A Bálnacsont színház

Bár Joanna Quinn második világháborús családregénye sajnos nem vált számomra olyan emlékezetessé, mint reméltem, a borítójában továbbra is szívesen gyönyörködöm, annyira tökéletesen eltalált a kék-sárga színkombinációval, a cselekményben fontos szerepet játszó udvarházzal és bálnacsontvázzal, valamint a némafilmkorszak plakátjait idéző betűtípusával.

Az év illusztrációi

Macskanyelv

Az utazások mellett 2023 legcsodálatosabb eseménye volt, hogy a családommal befogadtunk két kölyökcicát, néhány hete pedig az anyukájukat is magunkhoz vettük. Dr. Yuki Hattori könyvét viszont valószínűleg saját macskák nélkül is megvettem volna, pusztán Ito Hamster tüneményes rajzaiért, amik remekül elkapták a cicusok legbájosabb és -mókásabb szokásait.

Az év adaptációja

Sakknovella

A 2022-es alkalom után tavaly is részt vettem osztrák-magyar nyári egyetemen, ahol a Sakknovella volt a közösen feldolgozott olvasmányunk, és az újabb adaptációt is megtekintettük. A film egyike lett azon ritka példáknak, ahol a feldolgozás még tartalmasabb, összetettebb is lett, mint az eredeti mű, ügyes dramaturgiai érzékkel bővítve ki a zseniális alaphelyzetű novellát.

Az év férfi hőse

Jacob Jankowski

A Vizet az elefántnak főhőse igazi jótét lélek, aki mindig mások segítésére törekszik, állatorvosi szakértelmével pedig a nem éppen kíméletes módszereiről ismert cirkuszt is jobb hellyé teszi.

Az év hősnője

Jo March

A Kisasszonyok négy nővére közül Jo áll a legközelebb a szívemhez: megzabolázhatatlan művészlélek, aki sokszor rossz döntéseket hoz, de örökké kitart a számára legfontosabbak, a testvérei, a barátai és az írás mellett.

Az év szerelmespárja

Gwendolyn Shepherd és Gideon de Villiers

Az Időtlen szerelem főszereplői civakodással indítanak, ám természetesen összekovácsolják őket a közös kalandok, melyek során éppúgy megállják a helyüket a bálokkal és kardpárbajokkal teli 18. században, mint a jelen középiskolai útvesztőjében.

Az év antihőse

Hendrik Höfgen

A Mefisztó központi alakja megnyerő modorral indít, azonban az összképet hamarosan nem csupán nárcisztikus hajlama, hanem ingadozó politikai elköteleződése is csorbítja, felvetve a kérdést, vajon elfogadható-e abba a kijelentésbe takarózni, hogy “ő csak egy színész”.

Az év férfi írója

Kavagucsi Tosikadzu

A Mielőtt a kávé kihűl és a Történetek a kávézóból segítségével bebizonyosodott, hogy felesleges tartanom a japán irodalom nehezen értelmezhetőségétől, mivel innen válogatva is találhatok olyan műveket, amik lebilincselnek és megérintenek. Időutazós koncepciója és az ezen keresztül bemutatott sorsok a tavalyi évem legkülönlegesebb élményei közé tartoztak, így nagyon várom, mit tartogat a harmadik kötet.

Az év írónője

Libba Bray

A Látók és a Gemma Doyle-történetek írónője abban a műfajban alkot, amit a legjobban szeretek: a történelmi korban játszódó fantasy-ben. Lenyűgözően ötvözi a múltbeli valóságot varázslatos elemekkel, legyen szó a dübörgő ’20-as évek New Yorkjáról vagy a viktoriánus Londonról, ezáltal regényeibe teljesen bele lehet feledkezni.

Az év legeslegjobb könyve

A Látók

A világtörténelem egyik legikonikusabb, legellentmondásosabb korszaka. Az Amerikai Egyesült Államok legcsillogóbb, leghívogatóbb nagyvárosa. Hat fiatal, akik különböző társadalmi rétegekből érkeztek, különböző vágyakat dédelgetnek, és egyesek közülük különböző mágikus képességekkel bírnak. És borzongató bűnügyek, melyeknek csak összefogásukkal lehet a végére járni. Libba Bray A Látók sorozatának eddig olvasott két kötete atmoszféra és cselekmény olyan egyedi kombinációját hozta létre, amihez hasonlóval eddig kevéssel találkoztam, így bízom benne, hogy lesz lehetőségem a folytatásokat is kézbe venni, és hasonlóan magával ragadónak bizonyulnak majd.

VII. Aranysün Gála – 2022 legjobbjai

Bár a vizsgákra készülés miatt nem tudtam január elején megrendezni, a blog hagyományaihoz híven idén sem marad el a tavalyi év legjobb olvasmányait összesítő Aranysün Gála. Örömmel mondhatom, hogy 2022, bár nehezen indult be, számomra felnőtt életem eddigi legjobb évévé vált: úgy érzem, ekkor kezdtem úgy élni, ahogy mindig is érdemes lett volna, végre megragadva az egyetem kínálta lehetőségeket és részévé válva közösségeknek. Természetesen az olvasást sem hanyagoltam el, szerencsére ezen a téren is kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodtam.

Az év kortárs realisztikus regénye

Fellegszálló

Kerstin Gier regénye az év elején tökéletesen megalapozta a téli szüneti hangulatomat. A szebb napokat látott svájci szálloda nyüzsgő hétköznapjai önmagukban is számos izgalmat hordoztak, ám akadt egy kalandos nyomozás is – persze épp csak annyi, amennyi nem árnyékolta be a történetet átható régimódi bájt.

Az év történelmi regénye

Sorstalanság

Kertész Imrétől, mint az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjastól, egyszer mindenképpen szerettem volna olvasni. Erre végül tavaly került sor, mivel szerepelt az egyetemi kötelezők listáján. Az író megdöbbentő sallangmentességgel ábrázolta a koncentrációs táborokat, az egyik leghitelesebb művet létrehozva, amit a témában valaha olvastam.

Az év krimije

Evelyn Hardcastle 7 halála

Stuart Turton a klasszikus detektívtörténeteket ötvözte az időhurok és a testcsere futurisztikus elemeivel, egy az utolsó pillanatig újabb csavarokat tartogató krimit eredményezve. Bár a befejezés kissé túl lett bonyolítva, a regénynek így is helye van az utóbbi évek legfigyelemreméltóbb megjelenései között.

Az év sci-fije

A jövő század regénye

A korosztályom nagy részével ellentétben én kifejezetten szívesen olvasok Jókai Mórtól, de azon még én is meglepődtem, hogy ilyet is tudott. Jules Verne munkásságát idéző nagyregényében egy minden részletében alaposan átgondolt társadalmat vázolt fel, nem nélkülözve a szatirikus humort sem.

Az év fantasyje

Árulások

Talán nem nevezhető a szó szoros értelmében fantasynek, hisz nem szerepel benne mágia, viszont egy olyan alternatív világot mutat be, ahol az élet középpontjában egy megfoghatatlan szabályrendszerű játék áll. A lényeg azonban nem is maga a grand jeu megértése, hanem mindazok a szövevényes érzelmi és politikai viszonyok, amelyek körülötte szerveződnek.

Az év ismeretterjesztő könyve

Igen

Vámos Miklós regényeit kedvelni szoktam, így szárnypróbálgató íróként kíváncsi voltam, milyen tanácsokkal tud szolgálni az ezt a pályát választóknak. Ugyan nem értettem egyet mindegyik javaslatával, de több téren is megerősített abban, hogy írás közben leginkább a belső hangom vezéreljen. Frappáns anekdotáit pedig nem írói szemmel nézve is megérte elolvasni.

Az év legmegrázóbb könyve

A kígyó árnyéka

Rakovszky Zsuzsa egy középkori női sorsot mutatott be, annak összes fájdalmával és igazságtalanságával együtt. Ha a történéseket gyakran megterhelő is volt befogadni, a költői, sűrű szövésű leírások végig elkápráztattak és sodortak magukkal.

Az év legmegnevettetőbb könyve

Játék a kastélyban

A színház minoron elemzett drámák közül ez tetszett a legjobban, annyira, hogy az egyik vizsgafeleletem tárgyául is választottam. Molnár Ferenc egy hamisítatlan bohózatot vetett papírra, tele félreértésekkel és szójátékokkal, mindeközben magára a drámaírás műfajára is reflektálva.

Az év legszebb borítója

Addie LaRue láthatatlan élete

Kezdetben sajnáltam, hogy nem az eredeti letisztult, csillagos borítót vette át a magyar kiadó, de lassan megszerettem a mi egyéni változatunk színeit és sziluettjeit. Bónuszként belül, a fejezetindító lapokon is kifejezetten a hazai kiadáshoz készült, gyönyörű rajzok találhatóak.

Az év adaptációja

Halál a Níluson

Kenneth Branagh újragondolt Agatha Christie-feldolgozásai igencsak megosztóak a közönség körében, sokak szerint nem őrzik az írónő műveinek szellemiségét. Mindenesetre engem a Gyilkosság az Orient Expresszen után Poirot egyiptomi nyomozása is lenyűgözött sötétebbre vett hangulatával és a megoldás ismeretében is váratlanul érő fordulataival.

Az év férfi hőse

Oskar Schell

A Rém hangosan és irtó közel főhőse egy különc észjárásával együtt tüneményes kisfiú, akinek fejében nap mint nap rendkívüli találmányok születnek meg, és aki ha kell, egész New Yorkot bejárja, hogy kibogozzon egy apja által hátrahagyott titkot.

Az év hősnője

Beth Harmon

A vezércsel hősnője bámulatos logikai érzékével bebizonyította, hogy a nőknek is helye van a férfiak uralta sakkvilágbajnoki mezőnyben, ezzel izgalmassá téve egy unalmasnak ítélt sportágat, ráadásul a sorozatbeli ruhatárának köszönhetően valódi stílusikonná is vált.

Az év szerelmespárja

Addie LaRue és Henry Strauss

Egy szabadságra vágyó lány és egy szeretetre vágyó fiú, akiket ördögi alkuik sodortak egymás mellé, a nekik jutott szűkös közös időben pedig megpróbáltak szokatlan helyzetük ellenére teljes életet nyújtani a másiknak.

Az év antihőse

Jean-Baptiste Grenouille

Úgy döntöttem, hivatalosan is átkeresztelem ezt a kategóriát, mivel eredeti szándékomtól eltérően többnyire nem a pozitív hősök emlékezetes ellenfelei, hanem az ambivalens jellemük miatt megragadó karakterek kerültek ide. A parfüm főszereplője is annak ellenére, hogy hidegvérű sorozatgyilkos, bámulatra méltóan tehetséges illatszerkészítő, akinek tragédiája, hogy jobb körülmények között gyökeresen más sors is várhatott volna rá.

Az év férfi írója

Carlos Ruiz Zafón

Bár még csak egy könyvet, a Marinát olvastam tőle, a mágikus realista meseszövés és Barcelona utcáinak érzékletes megfestése azonnal magával ragadott, és még kíváncsibbá tett a szerző további kötetei iránt.

Az év írónője

Bridget Collins

A könyvkötő és az Árulások írója mindkét regényében egy-egy zseniális alapötlettel állt elő, amiket aztán összetett karakterekkel és borzongató atmoszférateremtéssel bontakoztatott ki. Nagyon remélem, hogy a közeljövőben újabb remekművek fognak kikerülni a kezei közül.

Az év legeslegjobb könyve

Árulások

Egy ország, aminek vezetősége átalakulóban van, a lakosság egy csoportját megbélyegzéssel fenyegetve. Egy akadémia, ahol a diákok bármire képesek lennének különleges játékuk első díjáért. Egy férfi és egy nő, akik kénytelenek szembenézni múltjukkal, és egy új szerelem hatására átértékelni egy régi gyűlöletet. És egy fordulat, aminek fényében a teljes cselekmény más megvilágításba helyeződik – mindezek az összetevők alkotják a regényt, ami 2022-ben a legközelebb került a szívemhez.

VI. Aranysün Gála – 2021 legjobbjai

A tavalyi évben nagyon kevés cikket jelentettem meg a blogon, ám végre nem is igazán éreztem a nyomást amiatt, hogy írnom kéne valamit. Ez bizonyára annak is köszönhető, hogy 2021 minden szempontból eseménydúsabb volt, mint a többnyire bezártságban töltött 2020. Ennek ellenére igyekszem felzárkózni a posztolással, hiszen a díjazott könyvek közül a legtöbbről szeretném bővebben is kifejteni a véleményem.

Az év kortárs realisztikus regénye

Ne randizz Rosa Santosszal!

Az év egyik nagy meglepetése volt ez a kubai tinirománc, hiszen nem vártam tőle többet, mint hogy segítsen a nyárra hangolódni. Ehelyett egy meglepően komoly történet kerekedett ki belőle egy lányról, akinek szembe kell néznie kettős nemzetiségével és családi babonáival, hogy a saját útját járhassa.

Az év történelmi regénye

Egy magyar nábob

Jókaitól Az arany embert nagyon kedvelem, sokáig mégsem olvastam tőle más regényt. Tavaly azonban a filmadaptációk újranézésének hatására végre kezembe vettem e másik ismert művét, és annak folytatását, a Kárpáthy Zoltánt is. A fordulatos cselekmény és az ízes nyelvezet mellett leginkább az író találó jellemábrázolásai fogtak meg, amik megdöbbentően megállják a helyüket mai korunk közszereplőire is.

Az év krimije

Dr. Laszlo Kreizler-sorozat

Ehhez a duológiához is a belőle készült sorozat hozta meg a kedvem, amit a gyakran vérfagyasztó jelenetei ellenére élvezettel néztem. A Halál angyala és A sötétség angyala könyvben is igazán aprólékosan felépített nyomozást kínálnak, egyben betekintést az emberi elme sötét zugaiba.

Az év fantasyje

Hat varjú

Bardugo Grisa-trilógiáját is lelkesen olvastam, ám az igazi áttörést a Hat varjú és a Bűnös birodalom hozta el számomra, mivel megtalálható bennük minden, amit imádok a szélhámosos sztorikban. Átverések és álcázások tömkelege, egy nagyszabású terv, valamint egy csapat, aminek tagjai más-más erősséggel bírnak.

Az év ismeretterjesztő könyve

Maszk nélkül

Andrew Lloyd Webbert az egyik legnagyobb élő ikonnak tartom, akinek musicaljei gyerekkoromtól fogva meghatározzák az életemet, ezért nem kérdés, hogy kíváncsi voltam az önéletrajzára. Rendkívül közvetlen és humoros stílusban foglalja össze eseménydús életét, és természetesen a leghíresebb színdarabok kulisszatitkaiba is beavat.

Az év legmegrázóbb könyve

A skarlát betű

Örömömre szolgált, hogy az egyetemi óráim keretében több klasszikust is elolvashattam, amik már régóta érdekeltek. Bár A skarlát betű filmfeldolgozását is ismertem már, a könyvet forgatva újra elborzasztott a puritán település lakóinak bigottsága és szűklátókörűsége. Szerencsére az a példamutató méltóság, amivel Hester viselte megalázó helyzetét, némileg oldotta a szomorúságomat.

Az év legmegnevettetőbb könyve

Napernyő Protektorátus

A sorozatból általam olvasott két kötet, a Lélektelen és a Változatlan emlékeztettek rá, mennyire szeretem a kosztümös korszakokban játszódó fantasyket, hiszen ez a kombináció egészen különleges atmoszférát eredményez. A sötét természetfeletti machinációk utáni nyomozást azonban Carriger kifinomult, csipkelődős humorral dobta fel, így jópár jelenet közben alig bírtam abbahagyni a kuncogást.

Az év legszebb borítója

Korfu-trilógia

A Családom és egyéb állatfajtákat már olvastam néhány éve, és imádtam, eddig valahogy mégsem volt alkalmam a folytatásokra is sort keríteni. A pótlásra nagyszerű lehetőséget nyújtott ez a gyönyörű díszkiadás, amiben a Durrell család korfui tartózkodásának mindhárom felvonását egybefoglalták. Az én szívemnek kifejezetten kedvessé teszi az is, hogy a remek sorozat szereplői kerültek a borítóra.

Az év adaptációja

Lupin

Igazság szerint az év adaptációjának általában olyasmit választok, aminek a könyves alapját is ismerem, Arsène Lupin-novellákat pedig még nem olvastam. Ez a sorozat azonban olyan lendületes, fifikás és szórakoztató, hogy muszáj volt említést tegyek róla. Ráadásul az egészet megcsavarták azzal is, hogy nem szimplán modernizálták a cselekményt, hanem a szereplők maguk is ismerik, és egyfajta sorvezetőnek használják Maurice Leblanc írásait.

Az év férfi hőse

Erik, a Fantom

Susan Kay Az operaház fantomja-újragondolásával végre a helyére került minden, amit Gaston Leroux eredeti regényéből hiányoltam. Egy korábbi gálán még a legjobb főgonosz díját osztottam ki Eriknek, de mostanra egyértelműen a hősök közé sorolom. Bár tettei erkölcsileg megkérdőjelezhetőek, a szeretethiányából és meg nem értettségéből fakadtak. Mindeközben pedig remekművekkel is gazdagította a világot, és a maga módján teljes életet sikerült élnie.

Az év hősnője

Anna Karenina

A skarlát betűvel karöltve olvastam el Lev Tolsztoj nagyregényét is, melynek címszereplője szintén igyekszik kitörni a társadalmi korlátok közül. Bár a végső cselekedetének jogosságával vitába lehet szállni, Annát mégis egy erős és bátor nőnek tekintem, aki megelőzte korát, és meg merte élni a szabad, mindent elsöprő szerelmet.

Az év szerelmespárja

Nyina Zenyik és Matthias Helvar

Amint a Hat varjú bandája összeáll, borítékolható, hogy előbb-utóbb három párra fognak felosztódni, és mindegyikükhöz számos aranyos vagy éppen megható jelenet kötődik. A szívemhez a legközelebb egyértelműen az öntudatos, kacér szívtörő lány és a marconának mutatkozó, ám legbelül félszeg grisavadász fiú került. Szerelmük csodás példája annak, hogy érdemes lebontani az előítéleteket, és ráébredni, hogy az ellenséges oldalon ugyanúgy érző emberek állnak.

Az év főgonosza

Victor Frankenstein és a teremtménye

Úgy tűnik, szokásom kitalálni kategóriákat, és aztán rendhagyó módon kitölteni őket, de ezúttal a gonoszság különböző arcainak megmutatkozását Mary Shelley gótikus rémregényében találtam a legszemléletesebbnek. Az egészben a legtragikusabb, hogy alapvetően egyik szereplő sem tekinthető rossz szándékúnak, egymást mégis egy olyan veszedelmes játszmába rángatják bele, amiben a lelkiviláguk menthetetlenül eltorzul.

Az év férfi írója

Caleb Carr

Carr a Dr. Laszlo Kreizler-krimikben nagyszerűen ötvözte a szórakoztatást az ismeretterjesztéssel: szövevényes bűnügyeket eszelt ki, amiket nem csupán hiteles pszichológiai fejtegetésekkel támasztott alá, hanem történész végzettségének köszönhetően a 19. századi New York pontos látképét is megteremtette köréjük.

Az év írónője

Leigh Bardugo

Bardugo Grisaverzumának titka abban rejlik, hogy az ábrázolt birodalmak önálló világgá állnak össze, miközben felfedezhetőek bennük valódi országok alternatív változatai. Először az orosz legendák mesés, hófödte tájaira kalauzolt el, majd egy éles váltással a holland kereskedővárosok sötét, rejtélyes sikátorait tárta elém.

Az év legeslegjobb könyve

Hat varjú

A kamaszoknak szóló fantasyk palettáján ritkán találkozni ennyire zseniálisan megalkotott történettel. Különösen annak fényében meglepő, hogy Bardugo első, az Árnyék és csonttal kezdődő trilógiája még többnyire a műfaj megszokott sablonjait követte. A Hat varjúban azonban magasabb fokozatra kapcsolt, így egy sokkal bevállalósabb cselekményű és árnyaltabb karaktereket felvonultató művet vetett papírra, ami minden elemében lenyűgöző.

 

V. Aranysün Gála – 2020 legjobbjai

Ismét eltelt egy év, és bár közhelyes lenne azzal kezdeni, milyen váratlan és kegyetlen megpróbáltatásokat hozott mindannyiunk életébe, mégsem tekinthetek el ettől. Számomra a koronavírus miatti félelmen túl más tényezők is nehezítették 2020-at, ugyanakkor pont ezek miatt nem mondhatom, hogy nem telt aktívan: idén érettségiztem, majd felvettek egyetemre, most pedig már az első vizsgaidőszakon is túl vagyok. Ezek mellett a blogra nem jutott túl sok időm és energiám, az olvasást azonban így sem hanyagoltam el, és visszatekintve felemelő érzés látnom, hogy talán az eddigi legváltozatosabb, legsokszínűbb körből kerültek ki a díjazottak.

Az év realisztikus regénye

Vera

Lehetne azon vitatkozni, hogy mikortól számítok egy könyvet történelmi vagy mai realisztikus kategóriába, hiszen a Vera kerek 40 évvel ezelőtt játszódik. Esetében viszont mégsem a retró korszellemet éreztem a legmeghatározóbbnak, hanem azokat a döbbenetesen precízen ábrázolt folyamatokat, amik egy kiskamasz lány lelkében lezajlanak, és a saját gyerekkoromat is felidézték – ebből a szempontból a regényben ugyanúgy írhatnának 2010-et, mint 1980-at.

Az év történelmi regénye

A Barnum-rejtély

A cirkusz visszatérő eleme volt a tavalyi olvasmányaimnak, a legújabb Ambrózy báró esetei-kötet viszont azzal emelkedik ki közülük, hogy egy valódi társulatot, a 20. század elején virágzó és Budapestre is ellátogató Barnum & Bailey-truppot állítja a középpontba. A sorozattól már megszokhattam a szórakoztató ismeretterjesztést és a minden részletre kiterjedő kutatómunkát, ám a manézs alapos bemutatása ezen belül is külön színfoltot jelentett.

Az év krimije

Tíz kicsi néger

Kisiskolás korom óta rajongok Agatha Christie krimijeinek filmváltozataiért, a regényeket azonban csak mostanában kezdtem sorra keríteni. Ideje volt végre megismerkednem a legjobbnak és -egyedibbnek kikiáltott művével is, amiről szerencsére az alaphelyzeten kívül semmit sem tudtam előre, így az első oldalaktól az utolsókig folyamatosan újra kellett gondolnom a felállított teóriáimat. A bűnügy kétségkívül morbid, de zseniálisan összeszőtt, a szereplők jellemrajzának árnyalódását és dinamikájuk alakulását pedig elképesztően érdekes tanulmányozni.

Az év sci-fije

Fahrenheit 451

A kisregény különlegessége, hogy sem a cselekmény, sem az írásstílus nem fogott meg, sőt kifejezetten eltávolítva éreztem magam tőle, témája miatt mégis kifejezetten fontosnak tartom, hogy itt említésre kerüljön. Középpontjában ugyanis olyan nemes cél áll, ami iránt egy könyves blogger is a leginkább elhivatott: a könyvek megőrzése, olvasásuk, és ezzel együtt az emberi tudás és történelem egységének életben tartása.

Az év fantasyje

Éjszakai cirkusz

Valós cirkuszról olvasni azért volt jó, mert megmutatta, mi mindenre képesek hús-vér emberek, kitaláltról viszont azért, mert megmutatta, mi mindent képes teremteni egy ember képzelete. A Le Cirque des Rêves sátrai mind egy külön varázsvilágot tartogatnak, és a köréjük szőtt történet sem kevésbé magával ragadó. Emellett nem elhanyagolható tényező, hogy németül olvastam, ami az időnkénti elveszettség-érzetem ellenére még egy adag mágikusságot kölcsönzött a szövegnek.

Az év legmegrázóbb könyve

Férfiidők lányregénye

Számtalan könyv szól a II. világháborúról és áldozatairól, de annál ritkábban lehet olvasni a közvetlenül következő időszakról, és azokról az emberekről, akik túlélték, ám ez sokszor nagyobb terhet jelent számukra, hiszen nap mint nap szembesülniük kell a veszteségeikkel. A történet a fájdalom átadása mellett mégis azt helyezi előtérbe, miért érdemes a legnehezebb körülmények közt is a folytatás mellett dönteni, és bemutatja, hogy olykor abban a személyben lehet igazi támogatóra találni, akire a legkevésbé számítanánk.

Az év legmegnevettetőbb könyve

Három ember a hóban

Az évösszegzőkben általában a friss élményeket igyekszem megörökíteni, de időnként belefér egy-egy újraolvasás is. Erich Kästner klasszikusa kiskoromban minden télen előkerült, és most hosszú idő után németül újráztam. A fordulatokat már jól ismertem, ám egy vérbeli bohózat ismérve, hogy újra és újra képes ugyanazzal az intenzitással megnevettetni, főleg ha nem szenved hiányt szerepcserékben és félreértésekben, háttérben a csodás alpesi tájjal.

Az év legszebb borítója

Caraval-trilógia

Egy újabb klassz cirkuszos fantasy, és bár a folytatások kissé letörték az első rész kiváltotta lelkesedésemet, a külső kivitelezésre egyik kötet esetében sem lehet panasz. Ez alatt pedig nem csupán tekintélyes méretüket és színpompás címlapjukat értem, hanem a díszes fejezetelválasztókat, a böngészhető térképeket és a megformázott leveleket is. Ilyen extrákat szívesen látnék több regényben, mert nagyszerűen hozzásegítenek a mesés hangulat megteremtéséhez.

Az év adaptációja

Tíz kicsi katona

A négerekből katonák lettek a politikai korrektség jegyében, de ez a lehető legkisebb részletkérdés, hiszen példaértékűen hűséges feldolgozásként sikerült a háromrészes (így akár egy hosszabb filmként is megnézhető) minisorozat. A színészgárdát tökéletesen válogatták össze, az atmoszféra kellően borzongató, a sztori pedig úgy is feszültségteljes, ha a könyvből már ismert. Néhány dologban bekeményítettek az egyébként sem szépelgő regényhez képest, de ez csak javára vált a modern igényeket is kiszolgáló kriminek.

Az év férfi hőse

Baskerville-i Vilmos

A rózsa neve szerzetese egyszerre az Istenbe vetett hit józan és bölcs képviselője, a különc zseni detektívek korabeli megfelelője, szeretetteljes apafigura kis segédje, Adso számára, mindemellett remek, ironikus humorral is rendelkezik, amivel rendre feldobja a komor kolostorban zajló gyomorforgató gyilkosságok utáni nyomozást.

Az év hősnője

Julia Lambert

A Színház csodálatos Júliája igazi díva, ami sokak szemében kiállhatatlanná vagy éppen irigyeltté teszi. Minden rigolyája és botlása ellenére elismerésre méltó a hivatása iránti elkötelezettsége, a fináléban a hírnevén csorbát ejtőkön vett elégtétele pedig – káröröm vagy sem – eszméletlenül élvezetes és szellemes.

Az év szerelmespárja

Colin és Chloe

A Tajtékos napok ifjú házasai, akik a végsőkig küzdenek egymásért, az igazi, mindent elsöprő szerelmet testesítik meg. Szembesülniük kell ugyanis az elképzelhetetlennel: egyikük gyógyíthatatlan betegsége rövidíti meg örömteli közös életüket. A szürrealista kisregény gyönyörű szimbolikája mindezt még súlyosabbá teszi, hiszen világuk az érzelmeikkel együtt változik rózsaszín vattacukros lebegésből kilátástalan, összepréselő sötétséggé.

Az év főgonosza

Woland

A Mester és Margaritában nem jelentéktelenebb figura kavarja fel a moszkvai hétköznapokat, mint maga a Sátán (még ha ez konkrétan nem is kerül kimondásra). Kompániájának ármánykodásait azonban végig inkább groteszk komikusság jellemzi, mint félelmetesség. Sőt, a regény szokatlan, de nem alaptalan megvilágításában az ördög nem feltétlenül csupa rossz okozója, hiszen van, akiket végül ő segít hozzá a boldogsághoz.

Az év férfi írója

J.R.R. Tolkien

Nagyra becsülöm, ha egy író képes teljesen beleélni magát az általa kitalált világba és a legapróbb rezdüléseit is felépíteni. Tolkien A Gyűrűk Urában Középföldéhez nem egyszerűen egy grandiózus kalandot formált meg, hanem komplex történelmet, nyelveket és időszámítást, ezen felül pedig az összetartás és tisztalelkűség örök érvényéről mesél.

Az év írónője

Erin Morgenstern

Az Éjszakai cirkusz és a Csillagtalan tenger szerzője páratlanul eredeti helyszíneket alkot, excentrikus figurákkal népesíti be őket, párbeszédei sziporkázóan elmések, míg leírásait valami ősi, álomszerű sejtelmesség járja át, ami mintha a legmélyebb tudatalattit szólítaná meg olvasás közben.

Az év legeslegjobb könyve

Éjszakai cirkusz

Két rendkívüli illuzionista életre-halálra szóló rivalizálása. Két ellentétes oldalon álló fiatal elátkozott szerelme. Megannyi barátságos és veszélyes figura, akik hozzájárulnak sorsuk alakulásához, és a cirkusz, amely maga is élő-lélegző entitásként biztosít teret a párviadalhoz. Egy évtizedeken átívelő história, amit a lassú kibontakozása ellenére alig bírtam letenni, és nem engedett el a katartikus befejezés után sem.

Így telt számomra 2020 az olvasmányok tükrében, és most kíváncsian állok elébe, mit tartogat 2021. Körvonalazódnak terveim, de hagyom magam sodródni is az árral, hiszen a legjobb élmények gyakran váratlanul érnek. Mindenesetre őszintén remélem, hogy az idei évet nem csak lelkileg, hanem a környezeti tényezőket illetően is nyitottabban tölthetem.

Tervek 2020-ra

Legutóbb összegeztem az elmúlt év legkiemelkedőbb olvasmányait, most pedig a tavalyi bejegyzésemhez hasonlóan is összeszedtem néhány regényt, amiket el szeretnék olvasni idén. Persze korántsem biztos, hogy mindegyikre sort kerítek majd, na és hát igaz könyvmolyhoz híven a listám ennél sokkal-sokkal hosszabb, de a kérdések mentén haladva azért felvillantok egy kis ízelítőt belőle.

 

Egy könyv, amit mindenképpen szeretnék elolvasni

Talán nem meglepő, hogy két rajongásig szeretett sorozat folytatását várom idén a legjobban: a márciusban megjelenő A lánynevelde 2.-t (egyben Riva nővérek 4.-et), valamint a szintén tavasz-nyár környékére várható Ambrózy báró esetei 6.-ot. Szerintem már nem is bírnék ki egy évet sem úgy, hogy ne olvashassak újabb fordulatos történelmi krimit a kedvenc szerzőimtől! ♥

 

Egy író, akitől már olvastam, és idén is szeretnék

Budai Lottitól egyelőre csak a Rizsporos hétköznapok divattörténeti albumot olvastam, de azt annyira informatívnak és szerethetőnek találtam, hogy mindenképp tervezek megismerkedni az írónő regényeivel is. A bőség zavarában nem is tudom eldönteni, melyik korszak és kultúra érdekel a legjobban, de például az Indiába kalauzoló Ágyas és úrnő izgalmasnak ígérkezik.

 

Egy író, akitől még nem olvastam, de szeretnék

Bevallom, egy ideig az én fejemben sem tisztázódott, hogy két Alexandre Dumas élt és alkotott, de helyükre kerültek a tények: az apától már olvastam, A fekete tulipánt, és szeretnék is még, ám most a fia élvez elsőbbséget. A kaméliás hölgynek utánajárva ugyanis örömmel állapítottam meg, hogy valóban erős inspirációul szolgált az imádott Moulin Rouge film alaptörténetéhez, így alig várom, hogy összehasonlíthassam vele. ♥

 

Egy sorozat, amit szeretnék befejezni

Tudhatnám, hogy sose lehet készpénznek venni, ha az Időfutár befejezéséről esik szó, hisz pár éve már a 6. kötetet is az utolsóként hirdették. Én viszont nem bánom, hogy azóta mégis folytatódott kiskamaszkorom meghatározó sorozata, hisz a 7. rész remek vérfrissítésként hatott a kissé megfáradt elődei után, így most A visszazökkent idő címet viselő 8.-hoz is bizakodva állok.

 

Egy klasszikus, amit szeretnék elolvasni

Irodalomtagozatosként és emelt magyar érettségire készülőként lassan azt is mondhatnánk, klasszikusokkal kelek és fekszem, ám a kötelezők sorából kiemelkedik egy, amire már igazán kíváncsian készülök: A Mester és Margaritáról már rengetegen mondták, hogy zseniális, és ha ez nem lenne elég meggyőző, a kedvenc rendezőm, Baz Luhrmann is vászonra viszi az elkövetkezendő években.

 

Egy könyv, amit szeretnék újraolvasni

Fokozatosan fejlesztgetem a némettudásomat, és már eljutottam odáig, hogy hosszabb lélegzetvételű regényeknek is nekivágjak. És mi mást is választhatnék gyakorlásként, mint az örök és elavulhatatlan Harry Pottert, ami feltehetően minden nyelven varázslatos élményt nyújt?

 

Egy hosszú ideje várólistás könyv, amit szeretnék végre elolvasni

Úgy 4-5 éve olvastam Az Úr sötét anyagai első felvonását, Az arany iránytűt, azonban nem jutottam el a következő kötetekig. Az új tévésorozat megnézésétől viszont ismét felélénkült a lelkesedésem az újabb különleges tárgyak, A titokzatos kés és A borostyán látcső megismerése iránt.

 

Egy jó vastag könyv, amit beterveztem

Azt hiszem, egyértelmű, hogy vastagságban semelyik várólistás mű sem kelhet versenyre A Gyűrűk Ura-ciklussal, és bár eddig mindig megtorpanásra késztetett a hossza, remélem, nyáron, a vizsgák megpróbáltatásain túl elindulhatok majd erre a legendás utazásra.

 

Egy karácsonyra kapott könyv

Kisebb hagyománnyá kezd válni nálunk, hogy úgy jön ki, karácsonyra én Ambrózy-t, a nagyobbik húgom pedig Gonosz fortélyokat kap, a tavalyi volt a harmadik ilyen egybeesés. A Szer’usz világot természetesen sebesen kiolvastam, az Éjsötét Királynő azonban még várat magára.

 

Az elolvasni tervezett könyvek száma

Továbbra sem szeretnék ebben konkrét határokat meghúzni, de az elmúlt évek alapján idén is a 30-50 könyvet érzem reálisnak.

 

Egyéb célkitűzések

Elsősorban szeretnék kipipálni minden érettségi tételnek feladott művet, ezentúl igyekszem teljesíteni a kihívásokat, amikre Molyon jelentkeztem. Mindemellett régi vágyam eljutni a jelentős könyves eseményekre, a Könyvhétre és -fesztiválra, és boldog lennék, ha idén végre lenne lehetőségem részt venni legalább az egyiken.

IV. Aranysün Gála – 2019 legjobbjai

A Süntüske Blog negyedik évébe lépve azt gondolom, nem túlzás kijelenteni, hogy az évkezdő és -értékelő Aranysün Gála már hagyománnyá vált. Nekem nem csupán érdekes, hanem ösztönző is minden újévkor összegezni, mennyi kiemelkedő könyvélménnyel gazdagodtam az elmúlt esztendőben. Idén többek közt azért is, mert sokszor úgy érzem, a gimnázium utolsó évének kötelező olvasmányai és az emelt magyar érettségire készülés mellett alig marad időm és/vagy energiám a saját örömömre regényt venni a kezembe. Szerencsére a listám bizonyítja, hogy tavaly sem hanyagoltam el a szórakoztató irodalmat, és az iskolában feladott klasszikusok közt is találtam kifejezetten élvezeteseket. Lássuk hát a díjazottakat!

Az év realisztikus regénye

Showmance

Amint megtudtam, hogy létezik egy könyv, ami a Moulin Rouge színpadra állításáról szól, tudtam, hogy számomra kihagyhatatlan. Lehet, hogy a sztori első pillantásra egy számos klisét felvonultató limonádénak tűnik, ám mélyebbre tekintve óda a teátrumi légkörhöz, és a film különleges, modern parafrázisa.

Az év történelmi regénye

Szer’usz világ

Az év krimije

A lánynevelde 1.

Ennél a két kategóriánál nagyon vacilláltam, hogy osszam ki úgy, hogy egyik kedvencem se szoruljon le a győzelemről. Végül így éreztem igazságosnak, mivel a legújabb Ambrózy báró eseteiben hangsúlyosabbnak éreztem a békebeli Budapest hiteles visszaadását, míg a Riva nővérek 3. kötetében szövevényesebbnek a 19. századi Róma utcáin felderítendő bűnügyet. (A fődíjat azonban csak egyikük zsebelhette be…)

Az év fantasyje/sci-fije

A gólyakalifa

Őszintén nem tudom, melyik műfajba illik inkább, sőt, vérmes irodalmárok nyilván szentségtörőnek bélyegeznének, hogy bármelyikbe is be mertem sorolni. Azt azonban egyértelműen kijelenthetem: a legütősebb alapötletet, amivel idén találkoztam, Babits szállította a párhuzamosan két életet élő, és ebbe beleőrülő fiúval.

Az év ismeretterjesztője

Rizsporos hétköznapok

A népszerű blog kiadvánnyá fésülése rendkívül informatív és gyönyörűen kivitelezett divattörténeti album, fényes lapjain telis-tele színpompás, elegáns öltözékekkel. Remek nézegetnivaló mindenkinek, akit elbűvölnek a régmúlt ruhakölteményei, azoknak pedig különösen, akik íróként szeretnék megfelelően felöltöztetni kosztümös történeteik karaktereit.

Az év legmegrázóbb könyve

Vörös és fekete

A szerencsét próbáló, de saját boldogságát is lépten-nyomon akadályozó szegénylegény históriáján rengeteget bosszankodtam, miközben nem győztem csodálni Stendhal a korszakhoz képest meglepően újszerű lélektani elemzéseit. A végére pedig, bármennyiszer is idegesítettek fel a döntései, megsajnáltam Julient a sorsa alakulásáért.

Az év legmegnevettetőbb könyve

Így írtok ti

Mindig is elismertem Karinthy nagyszerű humorérzékét, de most, a kifigurázott eredeti alkotók és művek jellegzetességeit behatóbban megismerve döbbentem rá igazán, milyen zseniálisan, amellett végig ízlésesen érzett rá pályatársai stílusára, és állított nekik görbe tükröt.

Az év legszebb borítója

Új német Harry Potter-kiadás

J. K. Rowling varázslós sorozata egy megismételhetetlen csoda, és ezt a német kiadónak még sikerült megfejelnie a legkáprázatosabb köntössel, amibe valaha öltöztették a hét kötetet. Az aprólékos rajzok és a cirádás körítés első pillantásra elárulják, micsoda mágikus utazás várja azt, aki fellapozza őket.

Az év adaptációja

Az operaház fantomja

Régóta rajongok a musicalért, és idén végre sorra kerítettem az alapjául szolgáló Gaston Leroux-művet is. Ebben az esetben megcáfolnám az általánosítást, miszerint a könyv mindig jobb, mint a filmfeldolgozása: a hatásvadász, felejthető regény nyomán örökérvényű romantikus mese született. Színházban látni is fantasztikus élmény, ám a mozivásznon kel igazán életre a misztikus atmoszféra, amit a libabőröztető zene tesz teljessé.

Az év férfi hőse

Jay Gatsby

A nagy Gatsby címszereplője tekinthető odaadó hősszerelmesnek, vagy szerencsétlen naivnak, és bár mindkét állításnak van igazságtartalma, én az előbbi felé hajlok. A titokzatos milliomos hajthatatlansága, szerelme visszaszerzésébe vetett hite becsületre méltó a felszínes kapcsolatokra épülő, hamisan csillogó úri létben.

Az év hősnője

Mück Mári

Az Ambrózy báró esetei közönségkedvenc, minden lében kanál cselédlánya végre nemcsak komornai, hanem elbeszélői szerepbe is emelkedett egy egész köteten keresztül, és továbbra is imádnivaló teremtés nagyszájúságával, talpraesettségével és felfogadói iránt érzett végtelen hűségével.

Az év szerelmespárja

Damon Atwood és Rose Taylor

A Showmance üdvöskéi, a szégyenlősen is körülrajongott színész és a tánctehetségét reflektorfénybe állítani nem merő koreográfus a Moulin Rouge próbái alatt sodródnak egymás mellé. Sorsuk párhuzamba állítódik a darab szerelmespárjával, közös boldogságuk gyakran veszélybe kerül, életük mégis könnyedebb, lehetőségeik reménytelibbek.

Az év főgonosza

Erik Destler/A Fantom

Az operaház padlásán és pincerendszerében kísértő maszkos árnyalak ellentmondásos figura, bizonyos szempontból nem is olyan szívesen helyezem főgonoszi posztra. Rémületet keltő felbukkanásai, fifikás csapdái, megszállottsága jogosítják erre a megnevezésre, ugyanakkor imponáló is, hogy mindezt egy lány kegyeinek elnyeréséért hajtja végre.

Az év férfi és női írója

Böszörményi Gyula és R. Kelényi Angelika

Egyszerűen csak köszönöm nekik, amiért letehetetlenül izgalmas, kiválóan felépített történeteikkel hajdanvolt korokba kalauzolnak, amikor szeretnék kiszakadni a saját valóságomból.

Az év legeslegjobb könyve

Szer’usz világ

A vége átcsúszott idénre, mégis megérdemelten foglal helyet a tavalyi olvasmányok dobogójának legfelső fokán. Az igazat megvallva, a Nász és téboly után szomorkásan, de beletörődtem a sorozat lezárultába, így annál nagyobb meglepetésként ért, hogy újabb folytatás született (ráadásul már a következő rész is be lett harangozva). Először kicsit kételkedtem benne, hogyan fogja Márika megállni a helyét narrátorként, de félelmeim hamar szertefoszlottak, és régi ismerősként üdvözöltem a szereplőket. Hamarosan egy teljes bejegyzést fogok szentelni dicséretének, de annyit már most elárulok: ha krimiszálban nem is ez a kötet volt a legerősebb, annyi biztos, hogy ez mosolyogtatott meg a legtöbbször, köszönhetően a szeleburdi kis komornának.

A tavalyihoz hasonlóan most is tervezem kitölteni az olvasási terveimre vonatkozó kérdéssort, és remélem, az idei év is bővelkedni fog akár vártan, akár váratlanul lenyűgöző történetekben.

Tervek 2019-re

Múlt héten már számba vettem az elmúlt év legkiemelkedőbb olvasmányait, most pedig engedek egy kis betekintést az idei könyvvágyaimba. Persze lehet, hogy végül nem az egész alakul a terveim szerint, de a lista bizonyos elemeire mindenképp szeretnék sort keríteni.

 

Egy könyv, amit mindenképpen szeretnék elolvasni

2018-as olvasmányaim közül Az ártatlant zártam leginkább a szívembe, így az elsőszámú kívánságom kétségkívül R. Kelényi Angelika legújabb írása, a Mennyei bűnök. Emellett nem maradhat ki az életemből az előbbi sorozathoz készült két kiegészítő novella sem, ám egyelőre nem tudom, honnan szerezhetném be ezeket, hiszen limitáltan osztogatták a nagyregények megjelenésekor.

 

Egy író, akitől már olvastam, és idén is szeretnék

Vannak egy páran, de ha egyet kiemelhetek (Angelikán kívül), az Gerald Durrell. Elsősorban a Korfu-trilógia 2. és 3. kötetére szomjazom, amíg kijön a tévés adaptáció következő évada.

 

Egy író, akitől szeretnék olvasni, de eddig még semmit nem olvastam tőle

Kerstin Gier Időtlen szerelem– és Silber-szériáinak bájáról és humoráról már sok dicséretet hallottam, mégsem éreztem különösebb késztetést, hogy beléjük fogjak, ellenben a Fellegszálló szerelem volt első pillantásra.

 

Egy megkezdett sorozat, amit be fogok fejezni

Az egyik, amit hamarosan lezárok, a Magisztérium az 5., Az aranytorony címre hallgató kötettel. Ideje végre megnyugodni az egyre fokozódó veszélyek és feloldhatatlannak tűnő helyzetek kimenetele felől.

 

Egy klasszikus, amit szeretnék elolvasni

Eleve fontosnak érzem, hogy minél több alapművet megismerjek, amihez még hozzájárul a kötelezők listája is, így ehhez a ponthoz is végeláthatatlanul irkálhatnék. Mindenesetre időről időre beiktatnék egy-egy Agatha Christie-krimit, köztük a Halál a Nílusont, aminek nem győzöm várni az új filmfeldolgozását.

 

Egy könyv, amit szeretnék újraolvasni

Irodalomórára egy Jókai-regényt is kell majd választani, és ugyan engem az elrettentő vélemények ellenére érdekelne A kőszívű ember fiai, talán érdemesebb lenne újrázni Az arany embert. 12 évesen ittam minden sorát, így remélem, érettebbként még nagyobb hatással lesz rám.

 

Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el szeretném olvasni végre

3 éve várom az EPIC folytatását, ám sajnos egyáltalán nem garantált a megjelenése, hiába tűztek már ki többször is időpontot. Azért én még nem adtam fel a reményt.

 

Egy jó vastag könyv, amit beterveztem

A Gonosz fortélyok 3. kötete, a Queen of Air and Darkness nem lesz egy rövid menet a maga 900 oldalával, de ahogy Cassandra Clare-t ismerem, nyilván nem hagyott benne üresjáratokat.

 

Karácsonyra kapott könyv, amit el fogok olvasni idén

A sajátomat, A párizsi nőt hamar befaltam, viszont a nagyobbik húgom ajándékai közt ott lapult a fentebb említett Az aranytorony és a Vér és csont gyermekei, amik nemsokára sorra kerülnek nálam.

 

Hány könyvet tervezek idén elolvasni?

Ilyesmiben nem igazán szeretek határokat meghúzni. Lesz, ahogy lesz. Az előző évek alapján úgy 30 és 50 közé saccolnám a várható mennyiséget.

Bármilyen egyéb célkitűzés

Igyekszem aktívabban, változatosabb bejegyzésekkel vezetni a blogom, valamint mások fantáziavilágainak megismerése mellett a sajátomat is minél gyakrabban szavakba önteni.

III. Aranysün Gála – 2018 legjobbjai

Harmadik alkalommal kerülnek átadásra a Süntüske Blog kitüntetései az elmúlt év legjobb olvasmányainak. Ha nem is nyújtott minden könyv maradandó élményt, igazán nem tetsző iromány szerencsére nem akadt a kezembe. Így hát koncentráljunk a pozitívumokra!

Az év történelmije

Az ártatlan

Történelmi környezetével, fordulatos cselekményével és belevaló hőseivel megidézi a közkedvelt klasszikusokat, miközben feszültségteremtése és problémafelvetése a mai kor igényeihez is illeszkedik.

Az év krimije

Eredet

Az örökérvényű kérdések és a nagy szembeállítások könyveként jellemezhetném: hogyan fér meg egymás mellett hagyomány és modernitás, művészet és technológia, vallás és tudomány.

Az év sci-fije

Időfutár 7.

Az időgép újbóli beindítása visszahozza az első kötetek hangulatát és humorát, amíg újra kalandoznak a mai Budapesten, majd a Shakespeare-korabeli Angliát is felforgatják.

Az év fantasyje

Magisztérium

Nem csupán kiskamasz fejjel élvezhető széria, ami egy elképesztően merészet csavar a tipikus “a főszereplő a kiválasztott, akinek szembe kell szállnia a gonosszal” történetvázon.

Az év legmegrázóbb könyve

Szinuhe

Az ókori Egyiptomban gyógyító orvos mindent és mindenkit elveszít, ami és aki fontos neki, jószándékát és egyenrangúságra törekvését azonban a végsőkig megőrzi.

Az év legviccesebb könyve

A helység kalapácsa

Petőfi fergeteges humorérzékről tett bizonyságot kifejező nevű szereplőkkel és kacifántos körmondatokkal tarkított eposzparódiájában.

Az év legszebb borítója

Gyilkosság az Orient Expresszen

Titkokat rejtő sötét és csontig hatoló hideg sugárzik a legendás detektívtörténet legújabb filmváltozatának plakátját használó kiadásról.

Az év adaptációja

A Durrell család

A szeretnivalóan különc família korfui életét megörökítő sorozat valóságos boldogságelixír, és az alapjához képest mélyebb betekintést nyújt a családtagok lelkivilágába.

Az év férfi hőse

Gordon Zsigmond

A Budapest Noir bűnügyi újságírója a műfajhoz híven kiégett és cinikus, csalhatatlan igazságérzete mégsem hagyja, hogy közömbös maradjon századeleji fővárosunk rejtélyeivel szemben.

Az év hősnője

Joó Hanna

A Johanna-krimik címszereplője egyszerre női példakép és férfivágyálom a 80-as évekhez mérten: ugyan kicsit szeleburdi, de dögös, eszes és kiválóan forgatja a nuncsakut.

Az év szerelmespárja

Fabricius Flóra és Lorenzo Mariani

Az ártatlan főhősei együttműködni kényszerülő bajtársakból csipkelődő szerelmesekké, végül hűséges és odaadó házaspárrá kovácsolódnak a közösen átélt veszélyek és veszteségek során.

Az év főgonosza

Claude Frollo

A párizsi Notre-Dame püspökének minden színrelépése hátborzongató, oly mértékben megszállottjává válik az elfogadhatatlan, bűnös kísértésnek, amit egy pogánynak bélyegzett nő iránt érez.

Az év férfi írója

Dan Brown

Észrevétlenül rengeteg hasznos információval gazdagít, újra és újra az apró, könnyen elsikkadó részletekre irányítja a figyelmet, együtt lehet találgatni a szereplőivel, mialatt végig az orránál fogva vezeti az olvasót.

Az év írónője

R. Kelényi Angelika

Mesterien képes fűzni a szálakat, gördülékeny, érzékletes fogalmazásmódja érdemeként a hosszas eszmefuttatások sem válnak egyhangúvá, az időutazásokat pedig a korszakról szerzett szerteágazó ismeretei teszik teljessé.

Az év legeslegjobb könyve

Az ártatlan

Ha meg akarnám határozni, milyen is egy Nagybetűs Kalandregény, mostantól Az ártatlan-trilógiát hozhatnám fel tökéletes példaként. Igazi régimódi olvasmányélmény, ami a mindennapokat feledtetve a múltba repít, ahol öntudatos polgárlányok pimasz hadnagyokkal fognak össze a fényűző udvarok intrikái ellen, és természetesen a legelvetemültebb áskálódás felett is győzedelmeskedik a tiszta szerelem. Felfokozott izgalmak és elsöprő érzelmek várnak azokra, akik belevágnak ebbe a lélegzetelállító utazásba Csejtén, Velencén és Párizson keresztül.

II. Aranysün Gála – 2017 legjobbjai

Köszöntök mindenkit a második alkalommal megrendezésre kerülő Aranysün Gálán! Ismét eltelt egy év, így eljött az idő, hogy számot vessek 2017-es olvasmányaimmal, és kiválasszam közülük a díjazásra érdemeseket.

Ha semmit sem hagytam ki, 2017 során szinte pontosan 40 regényt és kisregényt olvastam el, és csak egy dologban csaltam: legutóbbi olvasmányomat, a Nász és tébolyt, aminek a vége áttolódott idénre, még tavalyhoz számoltam, és csak eztán fogok tiszta lapot indítani az új évre. A kategóriákon nem sokat változtattam, bár van olyan, amire nem akadtak jelöltek: konkrétan engem is meglepett, hogy egyetlenegy sci-fit vagy disztópiát sem fogyasztottam el, míg korábban kedvencemnek neveztem a műfajt.

A tavalyi év fontos mérföldkő volt számomra, hisz ez volt az első teljes esztendő a honlap létezése óta. Sajnos nem illethetem ezt az időszakot a végigblogolt jelzővel, hiszen az utóbbi hónapokban csúfosan megcsappant az alkotói időm, és mi tagadás, kedvem is, pedig bőven lett volna miről írnom. 2018-at azonban egyelőre megújult lelkesedéssel kezdem, aminek első bizonyítékaként lássuk is a gála eredményeit!

Az év legszebb borítója

Éjfél kisasszony

Az eredeti Cassandra Clare-borítók finoman szólva nem nyerték el a tetszésem, igaz, ezt sikerült orvosolni az új tervezetekkel. Legújabb sorozatának nyitánya szerencsére elsőre is csodaszép kötésben jelent meg, egyszerre vonzó és hátborzongató, akárcsak az óceán mélye.

Az év realisztikusa

Családom és egyéb állatfajták

Engem is meglepett, mennyire élveztem ezt a görög kiruccanást! Ugyan az állatokat bemutató részek nem igazán kötötték le a figyelmem, a szabadszellemű család és bohókás ismerőseik komikus kalandjai annál inkább.

Az év történelmije

A nyomorultak

Oda voltam a dalokért, mielőtt a musicalt láttam volna, és ha akkor revelációt éreztem a teljes történet megismerése miatt, fogalmam sincs, milyen szót használhatnék a regény  szegleteinek felfedezésére. Az ismeretterjesztő részeket ugyan megterhelőnek találtam (a waterlooi csatában majdnem én is otthagytam a fogam), de maga a cselekmény igazi nagyívű mestermű.

Az év fantasyje

A vörös piramis

Az egyiptomi mitológia mindig érdekes téma, ezúttal pedig olyan részletei és érdekességei tárultak fel előttem, amikről korábban sose hallottam, ráadásul remek karakterekkel és fergeteges humorral tálalva.

Az év krimije/thrillere

Ambrózy báró esetei

Továbbra sem hazudtolta meg magát kedvenc sorozatom, újból zseniálisan szőtt krimiszálakat sikerült felmutatnia, ám egyre érezhetőbbé vált, hogy a magasfokú precizitás mellett az érzelmek sajnos nem kaptak elég terepet. Még mindig nem bírom felfogni, hogy lezárult a széria.

Az év ismeretterjesztője

Hygge

A furcsa kifejezés léleksimogató érzést takar, az apró mindennapi boldogságok keresését, ami sokszor nem könnyű, de annál jobb érzés ráébredni, ha éppen megéljük.

Az év adaptációja

Legendás állatok és megfigyelésük

Rowling kifogyhatatlan képzelete újabb fejezetet nyitott a varázsvilágban, ami komorabb és felnőttesebb, mint a Harry Potter, de nem kevésbé izgalmas és ötletteli. Ugyan nem nevezhető tényleges adaptációnak, hisz az azonos című könyv egy fiktív lexikon, a regényekből jól ismert világ miatt megállja a helyét ebben a kategóriában.

Az év legmegríkatóbb könyve

Üvöltő szelek

Érzelmileg megviselő, nem szokványos viktoriánus romantika. A legendás szerelmespár gyorsan lezajló végzete után azt hittem, a következő generáció nem fog érdekelni, végül mégis jobban tetszett, hogy őseikkel ellentétben ők elérik, hogy a szél lecsendesedjen, és felcsillanjon a napfény.

Az év legmegnevettetőbb könyve

Férjhez adjuk a mamát

A Családom… sem nélkülözte a poénos jeleneteket, ám Durrell novellái egyenesen frenetikusak. A morbidabb anekdotákat leszámítva szinte nem telt el bekezdés anélkül, hogy betegre röhögjem magam, egyszóval tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra.

Az év férfi hőse

Tom Sawyer

Nehezen fogtam hozzá egy ilyen régi, fiús gyerekkönyvhöz, szerencsére Tom hamar belopta magát a szívembe csintalan húzásaival és sajátos világlátásával.

Az év hősnője

Dr. Juliana Fortis – A vegyész

Érzelemmentes, hidegvérrel kínzó tudósból bújik elő lassan az érzékeny, biztonságra vágyó nő, nem mellesleg praktikus védekezési és álcázási technikákat lehet tanulni tőle.

Az év főgonosza

Az igazgató – Stanley, a szerencse fia

Amíg csak említés szintjén volt jelen, biztosra vettem, hogy egy kövér, öntelt pacák vezeti a javító-nevelő tábort, így őszintén megdöbbentem, hogy egy vonzó és veszélyes nő áll a dolgok mögött, aki tudja, mit akar, és nem fél érte bemocskolni a kezét.

Az év szerelmi szála

Cosette és Marius – A nyomorultak

Ilyen gyönyörűen és érzékletesen még nem olvastam kölcsönös szerelem kialakulásáról és beteljesüléséről, ahogy Victor Hugo megfogalmazta két ártatlan szív egymásra találását.

Az év illusztrátora

Simonyi Cecília – Kréta-rajz

Álombeli képi világot teremtett három különféle gyerek vakációjához és lelkivilágához. Nekem leginkább azok a krétai részhez készült rajzok tetszettek a legjobban, amikbe valamilyen valós képeslap vagy belépőjegy is bele lett applikálva.

Az év férfi írója

Gerald Durrell – Családom és egyéb állatfajták; Férjhez adjuk a mamát

Magával ragadott az írásaiból áradó időtlen, bájos hangulat, olyan műveket alkotott, amikhez bátran fordulhatok, ha nyugalomra vagy könnyedségre vágyom. Megsúgom, bár elismerem az állatok iránti őszinte rajongását, engem sokkal jobban meggyőz, mikor az emberi faj különös példányait vizsgálja. (Nem mellesleg pont ma lenne a szülinapja.)

Az év írónője

Mörk Leonóra – Lány igazgyöngyökkel

Amíg nem olvastam tőle regényt, nem tudtam jellegzetes írásmódot kapcsolni nevéhez, újonnan bezzeg már előre ujjongok, ha látom, hogy egy Nők Lapja-cikk az ő tollából származik, ha pedig csak a végére van odabiggyesztve a neve, gyakran látatlanul is kitalálom, annyira megvett magának a stílusa.

Az év legeslegjobb könyve

A nyomorultak

Közel két hónapot vett igénybe az 1000 oldalas mű, ami alatt nehéz volt máson járatni az eszem. Torokszorító és felemelő utazás, nyomasztóan sötét és húsbavágóan valóságos, miközben egyszerre meseszerű is, ahogy a Gondviselés mindig megsegíti, akinek szüksége van rá. Szereplők, akiknek a sorsa nem hagy nyugodni, és lehetetlen elfelejteni őket. Ismeretátadások, amik unalmasnak és terjengősnek hatnak, de segítenek szélesebb képpel rendelkezni az adott korról. Köszönöm ezt a páratlan élményt.

Ezek voltak tehát 2017 legemlékezetesebb könyvélményei, tartsatok velem 2018-ban is!

Blogos terveim 2017-re

avagy hova szeretném fejleszteni az oldalt 2017-ben és tovább

Gondoltam, így, két kritika között, és még nem túlságosan eltávolodva az év elejétől, ha nincs más dolgom, megosztom veletek rövidebb és hosszabb távú blogos terveimet, valamint eltöprengek olyan kérdéseken, amikről a ti véleményeteket is szívesen hallanám.

Arról most nem szeretnék megint hosszú ódákat zengeni, hogyan változtatta meg a blogolás az életem, mindenesetre sokkal könnyebb lesz így, hogy az idei már egy teljes év lesz az oldal életében. Az elmúlt félévben, különösen az év végi olvasás-összefoglalónál nagy gondot okozott nekem, hogy volt egy blog előtti és egy utáni korszak, és még most is érzek egy kicsi bűntudatot, hátha nem tartottam fejben valamelyik tavaly olvasott könyvet.

Ebből egyenes ágon következik egy problémakör, amin sokszor elgondolkodom, vagyis hogy regisztráljak-e Molyra. A honlap létezésének természetesen nagyon örülök (még ha például a kinézetét egy kissé elavultnak is tartom, és az adatok sem mindig pontosak), rengeteg haszna van, köztük szerencsére olyan is, amihez nem szükséges a tagság. Mostanában egyre aktívabban használom arra, hogy megnézzem mások véleményét, mind olyasmikről, amiket még nem olvastam, de érdekelnek, mind olyasmikről, amiket olvastam, és foglalkoztat, hogy mások egyetértenek-e a vele kapcsolatos gondolataimmal. Regisztráláshoz viszont nem folyamodtam, mert bár megkönnyítené az olvasmányaim számontartását, elriaszt, ha belegondolok, hogy be kéne jelölgetnem minden régen elfogyasztott könyvemet, amiből nem ígérem, hogy mindent fel tudnék pontosan idézni. Másrészt, ha senki nem is foglalkozna ott velem, azért én még tartózkodom attól, hogy mindenféle bloggertársulásnak, kihívásnak, megvitatásnak részese legyek.

Annyival viszont mindenképpen próbálom jobban számon tartani az olvasmányélményeim, hogy igyekszem mindenről kritikát írni. Elenyésző számban, csak háromszor-négyszer fordult elő, hogy egy könyvet nem öntöttem szavakba, néha azért, mert féltem, hogy túlságosan dühtől fröcsögő lenne, annyira kiakasztott, máskor viszont csak nem találtam elég időt, pedig szinte fel tudtam volna mondani az egész bejegyzést, annyira ott élt a szöveg a fejemben. Az ilyen hiányosságokat szeretném pótolni, és még az is előfordulhat, mint már volt is ilyen, hogy régebben olvasott történetet idézek fel. Ja, és még egy kivétel: úgy érzem, nem nagyon tudnék olyan műről kritikát írni, ami a kötelezőnk, és a suliban kivesézzük, hiszen bár megvannak róla a benyomásaim, amiket órán meg is osztok, éppen ezekben az időkben elmegy a késztetésem, hogy ezeket még egyszer túlbeszéljem itt is, és még az is benne van, hogy sokszor csak irodalomórán értem meg a sztori igazi lényegét és jelentését, amire magamtól nem feltétlen jönnék rá. Persze, ha regényről van szó, még ezt is meghaladhatom, de talán meg lehet érteni, hogy az Antigonéról nem nagyon tudtam, mit írhatnék (és ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna), most pedig a Bibliát dolgozzuk fel, amiről végképp nem szeretnék itt állást foglalni.

Sokszor merengek el azon is, hogy nyithatnék egy filmkritikus blogot is, vagy a Süntüskét terjeszthetném ki könyves ÉS filmes bloggá. Ennek azonban az a hátulütője, hogy filmből lényegesen többet és rövidebb idő alatt nézek meg, mint ahány regényt olvasok, így ami rossz, az felejthetőbb is (kivéve persze, ha elkeserítően rossz, mert akkor sajnos sokáig megmarad). Sőt, van hogy még egy egészen jó alkotásnál is azt érzem, hogy pár mondatban össze tudnám foglalni, mi tetszett, mi nem. Egy kiváló moziról viszont hosszan tudnék áradozni, de az ilyenből kevés van, és némelyiknél azt érzem, furán venné ki magát az oldalon, bár még ezt is megléphetem. Egyelőre maradjunk az adaptációknál, hisz itt akad egy biztos táptalaj az íráshoz, mégpedig az összehasonlítás.

A dizájn úgy érzem, továbbra is tökéletes, már az első blogos próbálkozásomnál beleszerettem ebbe a sablonba, és még egyáltalán nem untam rá. Új funkciókkal, új ablakokkal és fülekkel persze időről időre gazdagítom az oldalt, például nagy mérföldkőnek tartom a kritikák és egyéb cikkek listába rendezését, amitől sokkal átláthatóbbá váltak. Amit még szeretnék kiemelni, az egy új szenvedélyem, a saját gyártású borítóképek. Már több helyen megcsodáltam, fel is használtam hasonló fotómontázsokat, de közben folyton eljátszottam a gondolattal, hogy magam is készíthetnék ilyeneket, főleg ha alapból nem túl jó képeket találtam, ehhez pedig a lehető legmegfelelőbbnek bizonyult a suliban megismert internetes Canva program. Még nem haladok túl jól a korábbi bejegyzések képeinek frissítésével, de ezen is dolgozgatok majd, és még egy érdekességet elárulok: persze jobban örülök, ha egy népszerűbb könyvhöz keresek illusztrációkat, amikhez sok rajongói alkotás készül, film is van belőle, esetleg magában a könyvben is vannak rajzok, mégis most a montázsszerkesztéseknél jobban leköt, ha magam próbálok meg hosszasan elképzelésemnek megfelelő fotókat találni.

Jó szokásomhoz híven már így év elején is kész listám van azon könyvekből, amiket szívesen beszereznék, de azért ezt rangsorolom, szortírozom magamban. Természetesen számolok azzal is, hogy egy hónapban maximum kétszer jutok el könyvesboltba, úgy, hogy kaphatok is valamit, de szerencsére ilyenkor a két testvérem is választ könyvet, amik jó eséllyel engem is érdekelnek, egyre érettebbé válok a szüleim polcán sorakozó klasszikusokhoz, a nagyszüleimtől is gyakran kölcsönzünk, telefonra letöltést is kipróbáltam, de nem volt nagyon ínyemre, akkor ott van még az iskolai könyvtár, bár ott hiánycikk a korosztályomnak és kedvemre is való mű, közkönyvtárba pedig csak dolgozni járok, nemigen van időm magamnak válogatni. Lényeg a lényeg: nem fogok olvasnivaló nélkül maradni. És ha igen, akkor is el tudom magam foglalni mással, de ebbe most nem mennék bele. Mindenek felett pedig rájöttem és megfogadtam, hogy nem kell semmilyen elvárásnak vagy trendnek megfelelnem, így egyáltalán nem célom 200 könyvet bedarálni egy évben, és továbbra sem ígérem, hogy mindig képben leszek a legaktuálisabb bestsellerek terén. Külön örülök neki, hogy tapasztalataim alapján sok olyan könyvről írtam már, amikről alig lehet belefutni kritikába a neten a felkapott bloggereknél.

Körülbelül úgy ennyit szerettem volna elmondani. Tőletek, olvasóim maroknyi csapatától pedig csak azt remélem, hogy segítetek dűlőre jutni nehezebb döntésekben, és kitartóan követtek, akármit is firkantgatok ide a magam kedvére.