Variációk egy borítóra: Vörös és fekete

Igazán élvezetes szembesülni a méltóan szép és kevésbé sikerült címlapokkal, mégis rég jelentkeztem már a klasszikus regények magyar kiadásait szemrevételező rovatommal. Most végre újból megfelelő alapanyagot találtam hozzá: lássuk, milyen köntösökbe bújtatták már Stendhal legismertebb művét, a Vörös és feketét.

 

Először essünk túl a nagyon nem tetszőkön

Szerencsére nincs sok ilyen, de az a kevés mellett nem mehetek el szó nélkül. Az elsőről a véleményem: nem lehet mindent nonfiguratív modern művészettel eladni. A második a magyar népmesés motívumaival kissé túlcizellált, a harmadik viszont egyenesen rémisztő a riadt tekintetű, tüskével átszúrt szívet hordozó pappal.

 

Az igazi poros klasszikus érzetűek

 

Ahol sikerült eltalálni a színeket

(ekkora ziccert kihagyni amúgy…)

 

Az “egyszerűen tegyük rá az író arcképét” megoldás

 

A modernséggel kedvet csináló

 

Rajzos

Számomra a régimódi, bájos grafikával díszítettek máris sokkal megnyerőbbek, mint a teljesen egyszínű, komor kötések.

Közülük is kiemelkedik az alábbi, amit kifejezetten aranyosnak látok:

Kakukktojás ugyan, de a képregény is gyönyörűen illusztrált:

 

Filmes

Ha létezik a történetnek mozgóképes vagy színpadi adaptációja, kézenfekvő, hogy annak egy részlete kerüljön a kötetre. Ez esetben leginkább az első, 1954-es, Gérard Philipe főszereplésével készült feldolgozás jeleneteit használták, pedig ha magyarul is lenne a ’93-as, Ewan McGregor-féle változattal, én egész biztosan azzal venném meg.

Variációk egy borítóra – Üvöltő szelek

A napokban újabb kikerülhetetlen klasszikust pipálhattam ki: Emily Brontë felkavaró regénye, az Üvöltő szelek természetesen az én érzelmi skálám összes fázisát is végigzongorázta, sokszor nem tudtam, hogy vélekedjek róla, ám a végére igazán gyönyörűnek és megérdemelten elismertnek találtam. Mivel némi elcsúszásban vagyok a cikkeimmel, kritikát valószínűleg csak később tudok majd hozni, de addig sem tartóztatom magam, hogy csokorba szedjem a hozzá készült legművészibb és legkifejezőbb címlapokat éppúgy, mint a legérthetetlenebb és legízléstelenebb példányokat. Jó szórakozást!

Kezdjük néhány ártalmatlan tájképes kötéssel:

Európa, 1958

Európa, 1982

Európa, 1986

Palatinus, 2005

Centrál Médiacsoport, 2016

 

Majd térjünk át a kifejezetten tetszetősekre, és az olyan elmevősekre:

Szépirodalmi, ???

Kicsit össze-vissza a színhasználat és a vonalvezetés, egyébként helyes ez a rajz.

Palatinus, ???

Annak ellenére, hogy tetszik ez a kép, joggal állíthatom, hogy tulajdonképpen akármelyik viktoriánus romantikus regényre rátehették volna.

Európa, 1967

Ez a kép is tetszik, bár az első gondolatom róla, hogy ekkora szerelmes idill nincs a könyvben.

Európa, 1978

Ez az egyik kedvencem a változatok közül: hihetetlenül ötletes, ahogy a lány szoknyája tekinthető hegynek vagy tajtékzó hullámoknak is.

Szépirodalmi, 1981

Otthon ilyen kiadásban van meg – a festmény szerintem remekül visszaadja a borongós hangulatot, csak az Olcsó Könyvtáras körítés zavar be.

Európa, 1993

Erről a női fejről is azt tudom mondani: akárhol visszaköszönhetne.

Ulpius-ház, 2007

Túlságosan egyszerű ez a kép, és mégis, van valami felettébb megkapó azokban a fekete fürtökben.

Holnap, 2007

Csodaszép ez a festmény, viszont mivel a kiadó ezen sorozata inkább fiatalabbnak szóló művekre szakosodott, kicsit gyerekkönyvesen hat.

Lazi, 2010

Tipikus Lazis kreálmány, icipicit giccses keretben egy filmváltozatból kiragadott homályos jelenettel, de azért lássuk be, van némi régies bája ennek a sorozatnak.

Könyvmolyképző, 2010

Jé, ebből is született Vörös Pöttyös? Az összhatás jól fest, bár jobban megnézve a szerkesztés kicsit amatőr, és az sem tagadható le, hogy akkor keletkezett, mikor minden VP-s borítót a Twilight sémájára alkottak.

 

Direkt a végére hagytam a förtelmek förtelmeit és az egyszerűen csak félresikerülteket – innentől megtekintés csak saját felelősségre!

Szépirodalmi, 1961

Az összeboruló pár még nem is volna rossz, de ettől a nagy narancssárga folttól az előtérben nekem az az érzésem támad, hogy a lány hátsó fele tárul elénk premier plánban.

Európa, 1967

Nincs mit szépíteni, ezektől a szellemalakoktól valósággal kiver a frász.

Magyar Helikon, 1971

Megkísérlem rekonstruálni az esetet: a tébolyult sakkozó gondolatai vadászeb formájában szabadultak ki az elméjéből… nem, erre még így sincs magyarázat.

Európa, 1972

Nyilván ezt a kubista műremeket is muszáj volt a világirodalom egyik legszebb műve által közvetíteni, igaz?

Európa, 1975

Hozzá még ezt a televérzett barlangrajzot is.

Kriterion, 1986

Na, ez az, amire Nem. Lehetett. Felkészülni. Ennél. Lejjebb. Nincs! Aki ezt a rettenetet kifundálta és összeollózta, azt személyesen vetném a bokorból leselkedő zöld gnóm karmai közé, akitől a 80-as évekből szalajtott, Jennifer Aniston-frizurás kamaszlány szerencsére nem ijed meg, inkább érdeklődve méregeti.

Tevan, 1991

A kastélyban csend és béke honolt, míg el nem sodorta egy meteor…

Ulpius-ház, 2006

Azt hiszem, minden gyerek ennyire látványosan élvezte volna ezt a beállított fotózást, mint az érintettek. A kutya köszöni, jól van.

Holnap, ???

Azzal a félig beárnyékolt arcú férfifejjel a háttérben az egész sokkal inkább emlékeztet egy régi James Bond-film plakátjára.

Ulpius-ház, 2013

Ha mit tudom én, egy mai fiatal feljegyzéseit öltöztetnék ebbe a köntösbe, egyszerűen nagyszerű lenne, de az Üvöltő szelekhez totális képzavar.

 

Az igazán jellegteleneket meg már be se válogattam. A klasszikusok körüli hype-ba se szeretnék megint belemenni, de azért felteszem a kérdést: az egy dolog, hogy egy csomó kiadó próbál lecsapni az örökzöldekre, de miért kell ugyanannak a kiadónak megjelentetnie 2-3 évente más formátumban? Á, hagyjuk is.

Mindenesetre a Büszkeség és balítéletes válogatás óta nem éreztem magam ennyire elememben, mint most, úgyhogy remélem, sokak estéjét fogom bearanyozni ezzel a poszttal!

Variációk egy borítóra – Családom és egyéb állatfajták

Elérkezett az ideje, hogy újra életet leheljek egy sokáig nem frissült rovatba, ahol sokszor kiadott klasszikusok magyar köntöseit gyűjtöm össze és véleményezem. Természetesen nyomós oka volt a szünetnek, hiszen a legtöbb általam olvasott könyv viszonylag új, így (egyelőre) nem fér bele a keretbe – most viszont lehetőséget teremtett a rebootra Gerald Durell örökzöldje, amit meglepően élveztem!

 

Európa, 1966

Nem szeretem ezt a borítótípust – nemcsak a minimáldizájn és az információhiány miatt, hanem azért is, mert nem azt mondom, hogy szőrös, de ilyen durva anyaga van, amit kellemetlen fogni.

 

Kriterion, 1978

Ettől a rajztól kiver a frász, elsősorban az enyhén szólva csúnyácska nőalak miatt, aki elvonja a figyelmet a merev tekintetű, sápatag Gerry-ről. Ráadásul meg se tudnám határozni, hogy ő ki akarna lenni: a kanál és a kötényből kandikáló répa miatt valószínűleg az anyuka, bár ahhoz túl kislányos, a vonzó nővér, Margaret viszont nyilván nagyon nem így néz ki. Talán a szakácsnő lánya lehet ilyen, ám neki nem volt olyan fontos szerepe, hogy címlapra kerüljön.

 

Európa, 1983

Én ilyen példányból olvastam, és ezzel igazából semmi baj nincs. Réber László rajzaiért mindig is odavoltam, és ezúttal sem hazudtolta meg magát. Mindegyik állat imádnivaló és tényleg szerepel a történetben (a bagoly a kedvencem), és az egymásra halmozott dobozok is jópofák.

 

Európa, ???

Sajnos arra vonatkozólag nem találtam információt, hogy ez mikori kiadás, gondolom, 70-es -80-as évek környéki lehet. Igazából aranyosak az emberalakok, de a két halvány szín nem mutat jól egymás mellett, és a zöldből alig lehet valamit kivenni. Ha a figyelmes szemlélő mégis alaposabban tanulmányozza, feltűnhet neki, hogy míg azt a bájos madarat vagy a halacskákat homályban hagyták, a randa bogarat sikerült kiemelni (de ezt most meggyónom, mert a regény pont arra tanít, hogy egyetlen élőlényt se nevezzünk randának, mert mindegyik különleges, érdekes, és a maga nemében gyönyörű).

 

Európa, 2015

Személy szerint nekem a legújabb jön be a legjobban. Imádom azokat a képeket, amin sok apró részlet bújik meg, és mégsem kelt kaotikus összhatást. Talán az egyetlen hibája, amit fel tudnék róni, hogy nem egy gyerekeknek szóló sztori jut róla eszembe, hanem egy hóbortos felnőttélet krónikája, de végtére abból is bemutat jópár példát a könyv.

További véleményemmel hamarosan érkezem a kritikámban!

Variációk egy borítóra – Büszkeség és balítélet

Azt szeretem a klasszikusokban, hogy már sokféle kiadásban adódtak közre. Amikor a suliban a kötelezőket vesszük, érdeklődve figyelem, az osztályban ki milyen Pál utcai fiúkkal, Egri csillagokkal vagy Legyek urával érkezik.

Jelenleg Jane Austen világhírű művét, a Büszkeség és balítéletet rágom át olvasom, ennek okán számba veszem, milyen borítókkal jelent meg eddig Magyarországon. Többel, mint gondoltam volna. Mintha a kiadók versenyeztek volna, hogy ki tudja szebben megdizájnolni, vagy észbe kaptak volna, hogy “jaj, nekünk is ki kéne adni!”.

Európa, 1958

(rögtön háromféleképpen)

Se cím, se szerző, ellenben mosdópiktogramok. Nem, amúgy jók a figurák, de hol vannak az infók?

Kreativitás, látom, maxon volt.

Európa, 1975

Újabb szín a palettán.

Európa, 1979

Kicsit gügyék ezek az alakok, de legalább van kép.

Kriterion/Európa, 1988

Mint egy korabeli iskolás füzete. Nagyon nem illik a könyvhöz, a szamárfül pedig különösen nem biztató.

Európa, 1996

Magasztos, kissé ijesztő bőrkötés.

Magyar Könyvklub, 1999

Szegény lány úgy néz ki, mint egy pasi beöltözve. A virágok szépek.

Lazi, 2004

De hisz ez a Lányok bál után! Illik a sztorihoz, meg kell hagyni.

Ulpius-ház, 2006

Csak szerintem hasonlítanak két vámpírra? Nézzétek az arcukat!

Kossuth/Népszabadság, 2006

Miért pont ez a lila szín?

Rebeka és Panni, 2007

Fura ez a nő… Virágok szépek, bár giccsesek.

Ulpius-ház, 2007

Végre valami helyes! Kicsit beleolvadnak a háttérbe, de nagyon aranyos.

Lazi, 2009

Otthon ez van meg. A filmjelenet homályos, Borsos József-festménnyel jobban nézett ki.

Könyvmolyképző, 2010

Nekem ez tetszik legjobban a felhozatalból. Letisztult, szépek a színek.

Alinea, 2013

A háttér fehér rózsáiból egy modern történetre következtetnék.

Lazi, 2016

Az én példányom újragondolva. Így már egy kicsit jobb.

Könyvmolyképző, 2016

A régebbi KMK-s szebb volt. Az alsó fás kép inkább egy afrikai szavannára emlékeztet. A szétfilterezett csaj is fura egy kicsit.

Amúgy meg tényleg nem látom értelmét ennyi kiadásnak, hogy egy évben több kiadó is megjelenteti, vagy egy kiadó rögtön három borítóval. Szerintem visszaesés, nem tudom, kitalálta jó ötletnek, hogy ha már volt rajta mindenféle kép, akkor 2006-ban kap egy förtelem lila egyszínű fedélt. Meg az a baj, hogy ha 2016-ban boltokba kerül Vörös Pöttyösben új címlappal, hiába erőlködik a Lazi, a fiatal lányok valószínűleg nem azt részesítik majd előnyben.

Remélem, tanulsággal szolgált ez a kis összeállítás, én remekül szórakoztam!

Variációk egy borítóra – A Rudnay-gyilkosságok

Épp most véleményeztem az Ambrózy báró esetei sorozat második kötetét, a Rudnay-gyilkosságokat, és a rövid kiegészítő novellát, a Beretva és tőrt, és miközben képeket gyűjtöttem, szembetaláltam magam korábbi borítótervezetekkel a sorozathoz. Úgyhogy elhatároztam, tartok egy kis szemlét belőlük.

Ugye ez a végleges fedél:

Nekem azonban jobban elnyerte a tetszésemet mindkét másik ötlet:

Mint látható, a színek hasonlóak, de én a lányt szimpatikusabbnak találom ezeken. Legjobban a feljebbi változat tetszik, az olyan tipikus huncut Mili-nézés.

De a legnagyobb öröm, hogy ez a csavaros hátrafordulós borító helyett…

…nem lett ez:

Mégis hogy nézett volna ki két gyönyörű hölgy után?