Variációk egy borítóra – Üvöltő szelek

A napokban újabb kikerülhetetlen klasszikust pipálhattam ki: Emily Brontë felkavaró regénye, az Üvöltő szelek természetesen az én érzelmi skálám összes fázisát is végigzongorázta, sokszor nem tudtam, hogy vélekedjek róla, ám a végére igazán gyönyörűnek és megérdemelten elismertnek találtam. Mivel némi elcsúszásban vagyok a cikkeimmel, kritikát valószínűleg csak később tudok majd hozni, de addig sem tartóztatom magam, hogy csokorba szedjem a hozzá készült legművészibb és legkifejezőbb címlapokat éppúgy, mint a legérthetetlenebb és legízléstelenebb példányokat. Jó szórakozást!

Kezdjük néhány ártalmatlan tájképes kötéssel:

Európa, 1958

Európa, 1982

Európa, 1986

Palatinus, 2005

Centrál Médiacsoport, 2016

 

Majd térjünk át a kifejezetten tetszetősekre, és az olyan elmevősekre:

Szépirodalmi, ???

Kicsit össze-vissza a színhasználat és a vonalvezetés, egyébként helyes ez a rajz.

Palatinus, ???

Annak ellenére, hogy tetszik ez a kép, joggal állíthatom, hogy tulajdonképpen akármelyik viktoriánus romantikus regényre rátehették volna.

Európa, 1967

Ez a kép is tetszik, bár az első gondolatom róla, hogy ekkora szerelmes idill nincs a könyvben.

Európa, 1978

Ez az egyik kedvencem a változatok közül: hihetetlenül ötletes, ahogy a lány szoknyája tekinthető hegynek vagy tajtékzó hullámoknak is.

Szépirodalmi, 1981

Otthon ilyen kiadásban van meg – a festmény szerintem remekül visszaadja a borongós hangulatot, csak az Olcsó Könyvtáras körítés zavar be.

Európa, 1993

Erről a női fejről is azt tudom mondani: akárhol visszaköszönhetne.

Ulpius-ház, 2007

Túlságosan egyszerű ez a kép, és mégis, van valami felettébb megkapó azokban a fekete fürtökben.

Holnap, 2007

Csodaszép ez a festmény, viszont mivel a kiadó ezen sorozata inkább fiatalabbnak szóló művekre szakosodott, kicsit gyerekkönyvesen hat.

Lazi, 2010

Tipikus Lazis kreálmány, icipicit giccses keretben egy filmváltozatból kiragadott homályos jelenettel, de azért lássuk be, van némi régies bája ennek a sorozatnak.

Könyvmolyképző, 2010

Jé, ebből is született Vörös Pöttyös? Az összhatás jól fest, bár jobban megnézve a szerkesztés kicsit amatőr, és az sem tagadható le, hogy akkor keletkezett, mikor minden VP-s borítót a Twilight sémájára alkottak.

 

Direkt a végére hagytam a förtelmek förtelmeit és az egyszerűen csak félresikerülteket – innentől megtekintés csak saját felelősségre!

Szépirodalmi, 1961

Az összeboruló pár még nem is volna rossz, de ettől a nagy narancssárga folttól az előtérben nekem az az érzésem támad, hogy a lány hátsó fele tárul elénk premier plánban.

Európa, 1967

Nincs mit szépíteni, ezektől a szellemalakoktól valósággal kiver a frász.

Magyar Helikon, 1971

Megkísérlem rekonstruálni az esetet: a tébolyult sakkozó gondolatai vadászeb formájában szabadultak ki az elméjéből… nem, erre még így sincs magyarázat.

Európa, 1972

Nyilván ezt a kubista műremeket is muszáj volt a világirodalom egyik legszebb műve által közvetíteni, igaz?

Európa, 1975

Hozzá még ezt a televérzett barlangrajzot is.

Kriterion, 1986

Na, ez az, amire Nem. Lehetett. Felkészülni. Ennél. Lejjebb. Nincs! Aki ezt a rettenetet kifundálta és összeollózta, azt személyesen vetném a bokorból leselkedő zöld gnóm karmai közé, akitől a 80-as évekből szalajtott, Jennifer Aniston-frizurás kamaszlány szerencsére nem ijed meg, inkább érdeklődve méregeti.

Tevan, 1991

A kastélyban csend és béke honolt, míg el nem sodorta egy meteor…

Ulpius-ház, 2006

Azt hiszem, minden gyerek ennyire látványosan élvezte volna ezt a beállított fotózást, mint az érintettek. A kutya köszöni, jól van.

Holnap, ???

Azzal a félig beárnyékolt arcú férfifejjel a háttérben az egész sokkal inkább emlékeztet egy régi James Bond-film plakátjára.

Ulpius-ház, 2013

Ha mit tudom én, egy mai fiatal feljegyzéseit öltöztetnék ebbe a köntösbe, egyszerűen nagyszerű lenne, de az Üvöltő szelekhez totális képzavar.

 

Az igazán jellegteleneket meg már be se válogattam. A klasszikusok körüli hype-ba se szeretnék megint belemenni, de azért felteszem a kérdést: az egy dolog, hogy egy csomó kiadó próbál lecsapni az örökzöldekre, de miért kell ugyanannak a kiadónak megjelentetnie 2-3 évente más formátumban? Á, hagyjuk is.

Mindenesetre a Büszkeség és balítéletes válogatás óta nem éreztem magam ennyire elememben, mint most, úgyhogy remélem, sokak estéjét fogom bearanyozni ezzel a poszttal!