Köszöntök mindenkit a második alkalommal megrendezésre kerülő Aranysün Gálán! Ismét eltelt egy év, így eljött az idő, hogy számot vessek 2017-es olvasmányaimmal, és kiválasszam közülük a díjazásra érdemeseket.
Ha semmit sem hagytam ki, 2017 során szinte pontosan 40 regényt és kisregényt olvastam el, és csak egy dologban csaltam: legutóbbi olvasmányomat, a Nász és tébolyt, aminek a vége áttolódott idénre, még tavalyhoz számoltam, és csak eztán fogok tiszta lapot indítani az új évre. A kategóriákon nem sokat változtattam, bár van olyan, amire nem akadtak jelöltek: konkrétan engem is meglepett, hogy egyetlenegy sci-fit vagy disztópiát sem fogyasztottam el, míg korábban kedvencemnek neveztem a műfajt.
A tavalyi év fontos mérföldkő volt számomra, hisz ez volt az első teljes esztendő a honlap létezése óta. Sajnos nem illethetem ezt az időszakot a végigblogolt jelzővel, hiszen az utóbbi hónapokban csúfosan megcsappant az alkotói időm, és mi tagadás, kedvem is, pedig bőven lett volna miről írnom. 2018-at azonban egyelőre megújult lelkesedéssel kezdem, aminek első bizonyítékaként lássuk is a gála eredményeit!
Az év legszebb borítója
Éjfél kisasszony
Az eredeti Cassandra Clare-borítók finoman szólva nem nyerték el a tetszésem, igaz, ezt sikerült orvosolni az új tervezetekkel. Legújabb sorozatának nyitánya szerencsére elsőre is csodaszép kötésben jelent meg, egyszerre vonzó és hátborzongató, akárcsak az óceán mélye.
Az év realisztikusa
Családom és egyéb állatfajták
Engem is meglepett, mennyire élveztem ezt a görög kiruccanást! Ugyan az állatokat bemutató részek nem igazán kötötték le a figyelmem, a szabadszellemű család és bohókás ismerőseik komikus kalandjai annál inkább.
Az év történelmije
A nyomorultak
Oda voltam a dalokért, mielőtt a musicalt láttam volna, és ha akkor revelációt éreztem a teljes történet megismerése miatt, fogalmam sincs, milyen szót használhatnék a regény szegleteinek felfedezésére. Az ismeretterjesztő részeket ugyan megterhelőnek találtam (a waterlooi csatában majdnem én is otthagytam a fogam), de maga a cselekmény igazi nagyívű mestermű.
Az év fantasyje
A vörös piramis
Az egyiptomi mitológia mindig érdekes téma, ezúttal pedig olyan részletei és érdekességei tárultak fel előttem, amikről korábban sose hallottam, ráadásul remek karakterekkel és fergeteges humorral tálalva.
Az év krimije/thrillere
Ambrózy báró esetei
Továbbra sem hazudtolta meg magát kedvenc sorozatom, újból zseniálisan szőtt krimiszálakat sikerült felmutatnia, ám egyre érezhetőbbé vált, hogy a magasfokú precizitás mellett az érzelmek sajnos nem kaptak elég terepet. Még mindig nem bírom felfogni, hogy lezárult a széria.
Az év ismeretterjesztője
Hygge
A furcsa kifejezés léleksimogató érzést takar, az apró mindennapi boldogságok keresését, ami sokszor nem könnyű, de annál jobb érzés ráébredni, ha éppen megéljük.
Az év adaptációja
Legendás állatok és megfigyelésük
Rowling kifogyhatatlan képzelete újabb fejezetet nyitott a varázsvilágban, ami komorabb és felnőttesebb, mint a Harry Potter, de nem kevésbé izgalmas és ötletteli. Ugyan nem nevezhető tényleges adaptációnak, hisz az azonos című könyv egy fiktív lexikon, a regényekből jól ismert világ miatt megállja a helyét ebben a kategóriában.
Az év legmegríkatóbb könyve
Üvöltő szelek
Érzelmileg megviselő, nem szokványos viktoriánus romantika. A legendás szerelmespár gyorsan lezajló végzete után azt hittem, a következő generáció nem fog érdekelni, végül mégis jobban tetszett, hogy őseikkel ellentétben ők elérik, hogy a szél lecsendesedjen, és felcsillanjon a napfény.
Az év legmegnevettetőbb könyve
Férjhez adjuk a mamát
A Családom… sem nélkülözte a poénos jeleneteket, ám Durrell novellái egyenesen frenetikusak. A morbidabb anekdotákat leszámítva szinte nem telt el bekezdés anélkül, hogy betegre röhögjem magam, egyszóval tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra.
Az év férfi hőse
Tom Sawyer
Nehezen fogtam hozzá egy ilyen régi, fiús gyerekkönyvhöz, szerencsére Tom hamar belopta magát a szívembe csintalan húzásaival és sajátos világlátásával.
Az év hősnője
Dr. Juliana Fortis – A vegyész
Érzelemmentes, hidegvérrel kínzó tudósból bújik elő lassan az érzékeny, biztonságra vágyó nő, nem mellesleg praktikus védekezési és álcázási technikákat lehet tanulni tőle.
Az év főgonosza
Az igazgató – Stanley, a szerencse fia
Amíg csak említés szintjén volt jelen, biztosra vettem, hogy egy kövér, öntelt pacák vezeti a javító-nevelő tábort, így őszintén megdöbbentem, hogy egy vonzó és veszélyes nő áll a dolgok mögött, aki tudja, mit akar, és nem fél érte bemocskolni a kezét.
Az év szerelmi szála
Cosette és Marius – A nyomorultak
Ilyen gyönyörűen és érzékletesen még nem olvastam kölcsönös szerelem kialakulásáról és beteljesüléséről, ahogy Victor Hugo megfogalmazta két ártatlan szív egymásra találását.
Az év illusztrátora
Simonyi Cecília – Kréta-rajz
Álombeli képi világot teremtett három különféle gyerek vakációjához és lelkivilágához. Nekem leginkább azok a krétai részhez készült rajzok tetszettek a legjobban, amikbe valamilyen valós képeslap vagy belépőjegy is bele lett applikálva.
Az év férfi írója
Gerald Durrell – Családom és egyéb állatfajták; Férjhez adjuk a mamát
Magával ragadott az írásaiból áradó időtlen, bájos hangulat, olyan műveket alkotott, amikhez bátran fordulhatok, ha nyugalomra vagy könnyedségre vágyom. Megsúgom, bár elismerem az állatok iránti őszinte rajongását, engem sokkal jobban meggyőz, mikor az emberi faj különös példányait vizsgálja. (Nem mellesleg pont ma lenne a szülinapja.)
Az év írónője
Mörk Leonóra – Lány igazgyöngyökkel
Amíg nem olvastam tőle regényt, nem tudtam jellegzetes írásmódot kapcsolni nevéhez, újonnan bezzeg már előre ujjongok, ha látom, hogy egy Nők Lapja-cikk az ő tollából származik, ha pedig csak a végére van odabiggyesztve a neve, gyakran látatlanul is kitalálom, annyira megvett magának a stílusa.
Az év legeslegjobb könyve
A nyomorultak
Közel két hónapot vett igénybe az 1000 oldalas mű, ami alatt nehéz volt máson járatni az eszem. Torokszorító és felemelő utazás, nyomasztóan sötét és húsbavágóan valóságos, miközben egyszerre meseszerű is, ahogy a Gondviselés mindig megsegíti, akinek szüksége van rá. Szereplők, akiknek a sorsa nem hagy nyugodni, és lehetetlen elfelejteni őket. Ismeretátadások, amik unalmasnak és terjengősnek hatnak, de segítenek szélesebb képpel rendelkezni az adott korról. Köszönöm ezt a páratlan élményt.
Ezek voltak tehát 2017 legemlékezetesebb könyvélményei, tartsatok velem 2018-ban is!
Süntüske 