Ismét eltelt egy év, és bár közhelyes lenne azzal kezdeni, milyen váratlan és kegyetlen megpróbáltatásokat hozott mindannyiunk életébe, mégsem tekinthetek el ettől. Számomra a koronavírus miatti félelmen túl más tényezők is nehezítették 2020-at, ugyanakkor pont ezek miatt nem mondhatom, hogy nem telt aktívan: idén érettségiztem, majd felvettek egyetemre, most pedig már az első vizsgaidőszakon is túl vagyok. Ezek mellett a blogra nem jutott túl sok időm és energiám, az olvasást azonban így sem hanyagoltam el, és visszatekintve felemelő érzés látnom, hogy talán az eddigi legváltozatosabb, legsokszínűbb körből kerültek ki a díjazottak.
Az év realisztikus regénye
Vera
Lehetne azon vitatkozni, hogy mikortól számítok egy könyvet történelmi vagy mai realisztikus kategóriába, hiszen a Vera kerek 40 évvel ezelőtt játszódik. Esetében viszont mégsem a retró korszellemet éreztem a legmeghatározóbbnak, hanem azokat a döbbenetesen precízen ábrázolt folyamatokat, amik egy kiskamasz lány lelkében lezajlanak, és a saját gyerekkoromat is felidézték – ebből a szempontból a regényben ugyanúgy írhatnának 2010-et, mint 1980-at.
Az év történelmi regénye
A Barnum-rejtély
A cirkusz visszatérő eleme volt a tavalyi olvasmányaimnak, a legújabb Ambrózy báró esetei-kötet viszont azzal emelkedik ki közülük, hogy egy valódi társulatot, a 20. század elején virágzó és Budapestre is ellátogató Barnum & Bailey-truppot állítja a középpontba. A sorozattól már megszokhattam a szórakoztató ismeretterjesztést és a minden részletre kiterjedő kutatómunkát, ám a manézs alapos bemutatása ezen belül is külön színfoltot jelentett.
Az év krimije
Tíz kicsi néger
Kisiskolás korom óta rajongok Agatha Christie krimijeinek filmváltozataiért, a regényeket azonban csak mostanában kezdtem sorra keríteni. Ideje volt végre megismerkednem a legjobbnak és -egyedibbnek kikiáltott művével is, amiről szerencsére az alaphelyzeten kívül semmit sem tudtam előre, így az első oldalaktól az utolsókig folyamatosan újra kellett gondolnom a felállított teóriáimat. A bűnügy kétségkívül morbid, de zseniálisan összeszőtt, a szereplők jellemrajzának árnyalódását és dinamikájuk alakulását pedig elképesztően érdekes tanulmányozni.
Az év sci-fije
Fahrenheit 451
A kisregény különlegessége, hogy sem a cselekmény, sem az írásstílus nem fogott meg, sőt kifejezetten eltávolítva éreztem magam tőle, témája miatt mégis kifejezetten fontosnak tartom, hogy itt említésre kerüljön. Középpontjában ugyanis olyan nemes cél áll, ami iránt egy könyves blogger is a leginkább elhivatott: a könyvek megőrzése, olvasásuk, és ezzel együtt az emberi tudás és történelem egységének életben tartása.
Az év fantasyje
Éjszakai cirkusz
Valós cirkuszról olvasni azért volt jó, mert megmutatta, mi mindenre képesek hús-vér emberek, kitaláltról viszont azért, mert megmutatta, mi mindent képes teremteni egy ember képzelete. A Le Cirque des Rêves sátrai mind egy külön varázsvilágot tartogatnak, és a köréjük szőtt történet sem kevésbé magával ragadó. Emellett nem elhanyagolható tényező, hogy németül olvastam, ami az időnkénti elveszettség-érzetem ellenére még egy adag mágikusságot kölcsönzött a szövegnek.
Az év legmegrázóbb könyve
Férfiidők lányregénye
Számtalan könyv szól a II. világháborúról és áldozatairól, de annál ritkábban lehet olvasni a közvetlenül következő időszakról, és azokról az emberekről, akik túlélték, ám ez sokszor nagyobb terhet jelent számukra, hiszen nap mint nap szembesülniük kell a veszteségeikkel. A történet a fájdalom átadása mellett mégis azt helyezi előtérbe, miért érdemes a legnehezebb körülmények közt is a folytatás mellett dönteni, és bemutatja, hogy olykor abban a személyben lehet igazi támogatóra találni, akire a legkevésbé számítanánk.
Az év legmegnevettetőbb könyve
Három ember a hóban
Az évösszegzőkben általában a friss élményeket igyekszem megörökíteni, de időnként belefér egy-egy újraolvasás is. Erich Kästner klasszikusa kiskoromban minden télen előkerült, és most hosszú idő után németül újráztam. A fordulatokat már jól ismertem, ám egy vérbeli bohózat ismérve, hogy újra és újra képes ugyanazzal az intenzitással megnevettetni, főleg ha nem szenved hiányt szerepcserékben és félreértésekben, háttérben a csodás alpesi tájjal.
Az év legszebb borítója
Caraval-trilógia
Egy újabb klassz cirkuszos fantasy, és bár a folytatások kissé letörték az első rész kiváltotta lelkesedésemet, a külső kivitelezésre egyik kötet esetében sem lehet panasz. Ez alatt pedig nem csupán tekintélyes méretüket és színpompás címlapjukat értem, hanem a díszes fejezetelválasztókat, a böngészhető térképeket és a megformázott leveleket is. Ilyen extrákat szívesen látnék több regényben, mert nagyszerűen hozzásegítenek a mesés hangulat megteremtéséhez.
Az év adaptációja
Tíz kicsi katona
A négerekből katonák lettek a politikai korrektség jegyében, de ez a lehető legkisebb részletkérdés, hiszen példaértékűen hűséges feldolgozásként sikerült a háromrészes (így akár egy hosszabb filmként is megnézhető) minisorozat. A színészgárdát tökéletesen válogatták össze, az atmoszféra kellően borzongató, a sztori pedig úgy is feszültségteljes, ha a könyvből már ismert. Néhány dologban bekeményítettek az egyébként sem szépelgő regényhez képest, de ez csak javára vált a modern igényeket is kiszolgáló kriminek.
Az év férfi hőse
Baskerville-i Vilmos
A rózsa neve szerzetese egyszerre az Istenbe vetett hit józan és bölcs képviselője, a különc zseni detektívek korabeli megfelelője, szeretetteljes apafigura kis segédje, Adso számára, mindemellett remek, ironikus humorral is rendelkezik, amivel rendre feldobja a komor kolostorban zajló gyomorforgató gyilkosságok utáni nyomozást.
Az év hősnője
Julia Lambert
A Színház csodálatos Júliája igazi díva, ami sokak szemében kiállhatatlanná vagy éppen irigyeltté teszi. Minden rigolyája és botlása ellenére elismerésre méltó a hivatása iránti elkötelezettsége, a fináléban a hírnevén csorbát ejtőkön vett elégtétele pedig – káröröm vagy sem – eszméletlenül élvezetes és szellemes.
Az év szerelmespárja
Colin és Chloe
A Tajtékos napok ifjú házasai, akik a végsőkig küzdenek egymásért, az igazi, mindent elsöprő szerelmet testesítik meg. Szembesülniük kell ugyanis az elképzelhetetlennel: egyikük gyógyíthatatlan betegsége rövidíti meg örömteli közös életüket. A szürrealista kisregény gyönyörű szimbolikája mindezt még súlyosabbá teszi, hiszen világuk az érzelmeikkel együtt változik rózsaszín vattacukros lebegésből kilátástalan, összepréselő sötétséggé.
Az év főgonosza
Woland
A Mester és Margaritában nem jelentéktelenebb figura kavarja fel a moszkvai hétköznapokat, mint maga a Sátán (még ha ez konkrétan nem is kerül kimondásra). Kompániájának ármánykodásait azonban végig inkább groteszk komikusság jellemzi, mint félelmetesség. Sőt, a regény szokatlan, de nem alaptalan megvilágításában az ördög nem feltétlenül csupa rossz okozója, hiszen van, akiket végül ő segít hozzá a boldogsághoz.
Az év férfi írója
J.R.R. Tolkien
Nagyra becsülöm, ha egy író képes teljesen beleélni magát az általa kitalált világba és a legapróbb rezdüléseit is felépíteni. Tolkien A Gyűrűk Urában Középföldéhez nem egyszerűen egy grandiózus kalandot formált meg, hanem komplex történelmet, nyelveket és időszámítást, ezen felül pedig az összetartás és tisztalelkűség örök érvényéről mesél.
Az év írónője
Erin Morgenstern
Az Éjszakai cirkusz és a Csillagtalan tenger szerzője páratlanul eredeti helyszíneket alkot, excentrikus figurákkal népesíti be őket, párbeszédei sziporkázóan elmések, míg leírásait valami ősi, álomszerű sejtelmesség járja át, ami mintha a legmélyebb tudatalattit szólítaná meg olvasás közben.
Az év legeslegjobb könyve
Éjszakai cirkusz
Két rendkívüli illuzionista életre-halálra szóló rivalizálása. Két ellentétes oldalon álló fiatal elátkozott szerelme. Megannyi barátságos és veszélyes figura, akik hozzájárulnak sorsuk alakulásához, és a cirkusz, amely maga is élő-lélegző entitásként biztosít teret a párviadalhoz. Egy évtizedeken átívelő história, amit a lassú kibontakozása ellenére alig bírtam letenni, és nem engedett el a katartikus befejezés után sem.
Így telt számomra 2020 az olvasmányok tükrében, és most kíváncsian állok elébe, mit tartogat 2021. Körvonalazódnak terveim, de hagyom magam sodródni is az árral, hiszen a legjobb élmények gyakran váratlanul érnek. Mindenesetre őszintén remélem, hogy az idei évet nem csak lelkileg, hanem a környezeti tényezőket illetően is nyitottabban tölthetem.
Süntüske 