A Süntüske Blog negyedik évébe lépve azt gondolom, nem túlzás kijelenteni, hogy az évkezdő és -értékelő Aranysün Gála már hagyománnyá vált. Nekem nem csupán érdekes, hanem ösztönző is minden újévkor összegezni, mennyi kiemelkedő könyvélménnyel gazdagodtam az elmúlt esztendőben. Idén többek közt azért is, mert sokszor úgy érzem, a gimnázium utolsó évének kötelező olvasmányai és az emelt magyar érettségire készülés mellett alig marad időm és/vagy energiám a saját örömömre regényt venni a kezembe. Szerencsére a listám bizonyítja, hogy tavaly sem hanyagoltam el a szórakoztató irodalmat, és az iskolában feladott klasszikusok közt is találtam kifejezetten élvezeteseket. Lássuk hát a díjazottakat!
Az év realisztikus regénye
Showmance
Amint megtudtam, hogy létezik egy könyv, ami a Moulin Rouge színpadra állításáról szól, tudtam, hogy számomra kihagyhatatlan. Lehet, hogy a sztori első pillantásra egy számos klisét felvonultató limonádénak tűnik, ám mélyebbre tekintve óda a teátrumi légkörhöz, és a film különleges, modern parafrázisa.
Az év történelmi regénye
Szer’usz világ
Az év krimije
A lánynevelde 1.
Ennél a két kategóriánál nagyon vacilláltam, hogy osszam ki úgy, hogy egyik kedvencem se szoruljon le a győzelemről. Végül így éreztem igazságosnak, mivel a legújabb Ambrózy báró eseteiben hangsúlyosabbnak éreztem a békebeli Budapest hiteles visszaadását, míg a Riva nővérek 3. kötetében szövevényesebbnek a 19. századi Róma utcáin felderítendő bűnügyet. (A fődíjat azonban csak egyikük zsebelhette be…)
Az év fantasyje/sci-fije
A gólyakalifa
Őszintén nem tudom, melyik műfajba illik inkább, sőt, vérmes irodalmárok nyilván szentségtörőnek bélyegeznének, hogy bármelyikbe is be mertem sorolni. Azt azonban egyértelműen kijelenthetem: a legütősebb alapötletet, amivel idén találkoztam, Babits szállította a párhuzamosan két életet élő, és ebbe beleőrülő fiúval.
Az év ismeretterjesztője
Rizsporos hétköznapok
A népszerű blog kiadvánnyá fésülése rendkívül informatív és gyönyörűen kivitelezett divattörténeti album, fényes lapjain telis-tele színpompás, elegáns öltözékekkel. Remek nézegetnivaló mindenkinek, akit elbűvölnek a régmúlt ruhakölteményei, azoknak pedig különösen, akik íróként szeretnék megfelelően felöltöztetni kosztümös történeteik karaktereit.
Az év legmegrázóbb könyve
Vörös és fekete
A szerencsét próbáló, de saját boldogságát is lépten-nyomon akadályozó szegénylegény históriáján rengeteget bosszankodtam, miközben nem győztem csodálni Stendhal a korszakhoz képest meglepően újszerű lélektani elemzéseit. A végére pedig, bármennyiszer is idegesítettek fel a döntései, megsajnáltam Julient a sorsa alakulásáért.
Az év legmegnevettetőbb könyve
Így írtok ti
Mindig is elismertem Karinthy nagyszerű humorérzékét, de most, a kifigurázott eredeti alkotók és művek jellegzetességeit behatóbban megismerve döbbentem rá igazán, milyen zseniálisan, amellett végig ízlésesen érzett rá pályatársai stílusára, és állított nekik görbe tükröt.
Az év legszebb borítója
Új német Harry Potter-kiadás
J. K. Rowling varázslós sorozata egy megismételhetetlen csoda, és ezt a német kiadónak még sikerült megfejelnie a legkáprázatosabb köntössel, amibe valaha öltöztették a hét kötetet. Az aprólékos rajzok és a cirádás körítés első pillantásra elárulják, micsoda mágikus utazás várja azt, aki fellapozza őket.
Az év adaptációja
Az operaház fantomja
Régóta rajongok a musicalért, és idén végre sorra kerítettem az alapjául szolgáló Gaston Leroux-művet is. Ebben az esetben megcáfolnám az általánosítást, miszerint a könyv mindig jobb, mint a filmfeldolgozása: a hatásvadász, felejthető regény nyomán örökérvényű romantikus mese született. Színházban látni is fantasztikus élmény, ám a mozivásznon kel igazán életre a misztikus atmoszféra, amit a libabőröztető zene tesz teljessé.
Az év férfi hőse
Jay Gatsby
A nagy Gatsby címszereplője tekinthető odaadó hősszerelmesnek, vagy szerencsétlen naivnak, és bár mindkét állításnak van igazságtartalma, én az előbbi felé hajlok. A titokzatos milliomos hajthatatlansága, szerelme visszaszerzésébe vetett hite becsületre méltó a felszínes kapcsolatokra épülő, hamisan csillogó úri létben.
Az év hősnője
Mück Mári
Az Ambrózy báró esetei közönségkedvenc, minden lében kanál cselédlánya végre nemcsak komornai, hanem elbeszélői szerepbe is emelkedett egy egész köteten keresztül, és továbbra is imádnivaló teremtés nagyszájúságával, talpraesettségével és felfogadói iránt érzett végtelen hűségével.
Az év szerelmespárja
Damon Atwood és Rose Taylor
A Showmance üdvöskéi, a szégyenlősen is körülrajongott színész és a tánctehetségét reflektorfénybe állítani nem merő koreográfus a Moulin Rouge próbái alatt sodródnak egymás mellé. Sorsuk párhuzamba állítódik a darab szerelmespárjával, közös boldogságuk gyakran veszélybe kerül, életük mégis könnyedebb, lehetőségeik reménytelibbek.
Az év főgonosza
Erik Destler/A Fantom
Az operaház padlásán és pincerendszerében kísértő maszkos árnyalak ellentmondásos figura, bizonyos szempontból nem is olyan szívesen helyezem főgonoszi posztra. Rémületet keltő felbukkanásai, fifikás csapdái, megszállottsága jogosítják erre a megnevezésre, ugyanakkor imponáló is, hogy mindezt egy lány kegyeinek elnyeréséért hajtja végre.
Az év férfi és női írója
Böszörményi Gyula és R. Kelényi Angelika
Egyszerűen csak köszönöm nekik, amiért letehetetlenül izgalmas, kiválóan felépített történeteikkel hajdanvolt korokba kalauzolnak, amikor szeretnék kiszakadni a saját valóságomból.
Az év legeslegjobb könyve
Szer’usz világ
A vége átcsúszott idénre, mégis megérdemelten foglal helyet a tavalyi olvasmányok dobogójának legfelső fokán. Az igazat megvallva, a Nász és téboly után szomorkásan, de beletörődtem a sorozat lezárultába, így annál nagyobb meglepetésként ért, hogy újabb folytatás született (ráadásul már a következő rész is be lett harangozva). Először kicsit kételkedtem benne, hogyan fogja Márika megállni a helyét narrátorként, de félelmeim hamar szertefoszlottak, és régi ismerősként üdvözöltem a szereplőket. Hamarosan egy teljes bejegyzést fogok szentelni dicséretének, de annyit már most elárulok: ha krimiszálban nem is ez a kötet volt a legerősebb, annyi biztos, hogy ez mosolyogtatott meg a legtöbbször, köszönhetően a szeleburdi kis komornának.
A tavalyihoz hasonlóan most is tervezem kitölteni az olvasási terveimre vonatkozó kérdéssort, és remélem, az idei év is bővelkedni fog akár vártan, akár váratlanul lenyűgöző történetekben.