Elérkezett az ideje, hogy újra életet leheljek egy sokáig nem frissült rovatba, ahol sokszor kiadott klasszikusok magyar köntöseit gyűjtöm össze és véleményezem. Természetesen nyomós oka volt a szünetnek, hiszen a legtöbb általam olvasott könyv viszonylag új, így (egyelőre) nem fér bele a keretbe – most viszont lehetőséget teremtett a rebootra Gerald Durell örökzöldje, amit meglepően élveztem!
Európa, 1966
Nem szeretem ezt a borítótípust – nemcsak a minimáldizájn és az információhiány miatt, hanem azért is, mert nem azt mondom, hogy szőrös, de ilyen durva anyaga van, amit kellemetlen fogni.
Kriterion, 1978
Ettől a rajztól kiver a frász, elsősorban az enyhén szólva csúnyácska nőalak miatt, aki elvonja a figyelmet a merev tekintetű, sápatag Gerry-ről. Ráadásul meg se tudnám határozni, hogy ő ki akarna lenni: a kanál és a kötényből kandikáló répa miatt valószínűleg az anyuka, bár ahhoz túl kislányos, a vonzó nővér, Margaret viszont nyilván nagyon nem így néz ki. Talán a szakácsnő lánya lehet ilyen, ám neki nem volt olyan fontos szerepe, hogy címlapra kerüljön.
Európa, 1983
Én ilyen példányból olvastam, és ezzel igazából semmi baj nincs. Réber László rajzaiért mindig is odavoltam, és ezúttal sem hazudtolta meg magát. Mindegyik állat imádnivaló és tényleg szerepel a történetben (a bagoly a kedvencem), és az egymásra halmozott dobozok is jópofák.
Európa, ???
Sajnos arra vonatkozólag nem találtam információt, hogy ez mikori kiadás, gondolom, 70-es -80-as évek környéki lehet. Igazából aranyosak az emberalakok, de a két halvány szín nem mutat jól egymás mellett, és a zöldből alig lehet valamit kivenni. Ha a figyelmes szemlélő mégis alaposabban tanulmányozza, feltűnhet neki, hogy míg azt a bájos madarat vagy a halacskákat homályban hagyták, a randa bogarat sikerült kiemelni (de ezt most meggyónom, mert a regény pont arra tanít, hogy egyetlen élőlényt se nevezzünk randának, mert mindegyik különleges, érdekes, és a maga nemében gyönyörű).
Európa, 2015
Személy szerint nekem a legújabb jön be a legjobban. Imádom azokat a képeket, amin sok apró részlet bújik meg, és mégsem kelt kaotikus összhatást. Talán az egyetlen hibája, amit fel tudnék róni, hogy nem egy gyerekeknek szóló sztori jut róla eszembe, hanem egy hóbortos felnőttélet krónikája, de végtére abból is bemutat jópár példát a könyv.
További véleményemmel hamarosan érkezem a kritikámban!
Süntüske 