VII. Aranysün Gála – 2022 legjobbjai

Bár a vizsgákra készülés miatt nem tudtam január elején megrendezni, a blog hagyományaihoz híven idén sem marad el a tavalyi év legjobb olvasmányait összesítő Aranysün Gála. Örömmel mondhatom, hogy 2022, bár nehezen indult be, számomra felnőtt életem eddigi legjobb évévé vált: úgy érzem, ekkor kezdtem úgy élni, ahogy mindig is érdemes lett volna, végre megragadva az egyetem kínálta lehetőségeket és részévé válva közösségeknek. Természetesen az olvasást sem hanyagoltam el, szerencsére ezen a téren is kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodtam.

Az év kortárs realisztikus regénye

Fellegszálló

Kerstin Gier regénye az év elején tökéletesen megalapozta a téli szüneti hangulatomat. A szebb napokat látott svájci szálloda nyüzsgő hétköznapjai önmagukban is számos izgalmat hordoztak, ám akadt egy kalandos nyomozás is – persze épp csak annyi, amennyi nem árnyékolta be a történetet átható régimódi bájt.

Az év történelmi regénye

Sorstalanság

Kertész Imrétől, mint az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjastól, egyszer mindenképpen szerettem volna olvasni. Erre végül tavaly került sor, mivel szerepelt az egyetemi kötelezők listáján. Az író megdöbbentő sallangmentességgel ábrázolta a koncentrációs táborokat, az egyik leghitelesebb művet létrehozva, amit a témában valaha olvastam.

Az év krimije

Evelyn Hardcastle 7 halála

Stuart Turton a klasszikus detektívtörténeteket ötvözte az időhurok és a testcsere futurisztikus elemeivel, egy az utolsó pillanatig újabb csavarokat tartogató krimit eredményezve. Bár a befejezés kissé túl lett bonyolítva, a regénynek így is helye van az utóbbi évek legfigyelemreméltóbb megjelenései között.

Az év sci-fije

A jövő század regénye

A korosztályom nagy részével ellentétben én kifejezetten szívesen olvasok Jókai Mórtól, de azon még én is meglepődtem, hogy ilyet is tudott. Jules Verne munkásságát idéző nagyregényében egy minden részletében alaposan átgondolt társadalmat vázolt fel, nem nélkülözve a szatirikus humort sem.

Az év fantasyje

Árulások

Talán nem nevezhető a szó szoros értelmében fantasynek, hisz nem szerepel benne mágia, viszont egy olyan alternatív világot mutat be, ahol az élet középpontjában egy megfoghatatlan szabályrendszerű játék áll. A lényeg azonban nem is maga a grand jeu megértése, hanem mindazok a szövevényes érzelmi és politikai viszonyok, amelyek körülötte szerveződnek.

Az év ismeretterjesztő könyve

Igen

Vámos Miklós regényeit kedvelni szoktam, így szárnypróbálgató íróként kíváncsi voltam, milyen tanácsokkal tud szolgálni az ezt a pályát választóknak. Ugyan nem értettem egyet mindegyik javaslatával, de több téren is megerősített abban, hogy írás közben leginkább a belső hangom vezéreljen. Frappáns anekdotáit pedig nem írói szemmel nézve is megérte elolvasni.

Az év legmegrázóbb könyve

A kígyó árnyéka

Rakovszky Zsuzsa egy középkori női sorsot mutatott be, annak összes fájdalmával és igazságtalanságával együtt. Ha a történéseket gyakran megterhelő is volt befogadni, a költői, sűrű szövésű leírások végig elkápráztattak és sodortak magukkal.

Az év legmegnevettetőbb könyve

Játék a kastélyban

A színház minoron elemzett drámák közül ez tetszett a legjobban, annyira, hogy az egyik vizsgafeleletem tárgyául is választottam. Molnár Ferenc egy hamisítatlan bohózatot vetett papírra, tele félreértésekkel és szójátékokkal, mindeközben magára a drámaírás műfajára is reflektálva.

Az év legszebb borítója

Addie LaRue láthatatlan élete

Kezdetben sajnáltam, hogy nem az eredeti letisztult, csillagos borítót vette át a magyar kiadó, de lassan megszerettem a mi egyéni változatunk színeit és sziluettjeit. Bónuszként belül, a fejezetindító lapokon is kifejezetten a hazai kiadáshoz készült, gyönyörű rajzok találhatóak.

Az év adaptációja

Halál a Níluson

Kenneth Branagh újragondolt Agatha Christie-feldolgozásai igencsak megosztóak a közönség körében, sokak szerint nem őrzik az írónő műveinek szellemiségét. Mindenesetre engem a Gyilkosság az Orient Expresszen után Poirot egyiptomi nyomozása is lenyűgözött sötétebbre vett hangulatával és a megoldás ismeretében is váratlanul érő fordulataival.

Az év férfi hőse

Oskar Schell

A Rém hangosan és irtó közel főhőse egy különc észjárásával együtt tüneményes kisfiú, akinek fejében nap mint nap rendkívüli találmányok születnek meg, és aki ha kell, egész New Yorkot bejárja, hogy kibogozzon egy apja által hátrahagyott titkot.

Az év hősnője

Beth Harmon

A vezércsel hősnője bámulatos logikai érzékével bebizonyította, hogy a nőknek is helye van a férfiak uralta sakkvilágbajnoki mezőnyben, ezzel izgalmassá téve egy unalmasnak ítélt sportágat, ráadásul a sorozatbeli ruhatárának köszönhetően valódi stílusikonná is vált.

Az év szerelmespárja

Addie LaRue és Henry Strauss

Egy szabadságra vágyó lány és egy szeretetre vágyó fiú, akiket ördögi alkuik sodortak egymás mellé, a nekik jutott szűkös közös időben pedig megpróbáltak szokatlan helyzetük ellenére teljes életet nyújtani a másiknak.

Az év antihőse

Jean-Baptiste Grenouille

Úgy döntöttem, hivatalosan is átkeresztelem ezt a kategóriát, mivel eredeti szándékomtól eltérően többnyire nem a pozitív hősök emlékezetes ellenfelei, hanem az ambivalens jellemük miatt megragadó karakterek kerültek ide. A parfüm főszereplője is annak ellenére, hogy hidegvérű sorozatgyilkos, bámulatra méltóan tehetséges illatszerkészítő, akinek tragédiája, hogy jobb körülmények között gyökeresen más sors is várhatott volna rá.

Az év férfi írója

Carlos Ruiz Zafón

Bár még csak egy könyvet, a Marinát olvastam tőle, a mágikus realista meseszövés és Barcelona utcáinak érzékletes megfestése azonnal magával ragadott, és még kíváncsibbá tett a szerző további kötetei iránt.

Az év írónője

Bridget Collins

A könyvkötő és az Árulások írója mindkét regényében egy-egy zseniális alapötlettel állt elő, amiket aztán összetett karakterekkel és borzongató atmoszférateremtéssel bontakoztatott ki. Nagyon remélem, hogy a közeljövőben újabb remekművek fognak kikerülni a kezei közül.

Az év legeslegjobb könyve

Árulások

Egy ország, aminek vezetősége átalakulóban van, a lakosság egy csoportját megbélyegzéssel fenyegetve. Egy akadémia, ahol a diákok bármire képesek lennének különleges játékuk első díjáért. Egy férfi és egy nő, akik kénytelenek szembenézni múltjukkal, és egy új szerelem hatására átértékelni egy régi gyűlöletet. És egy fordulat, aminek fényében a teljes cselekmény más megvilágításba helyeződik – mindezek az összetevők alkotják a regényt, ami 2022-ben a legközelebb került a szívemhez.

Borzongás Barcelona utcáin

Carlos Ruiz Zafón: Marina

Carlos Ruiz Zafóntól, akit a kortárs mágikus realista irodalom nagymesterének tartanak, már régóta szerettem volna olvasni, azonban nem tudtam, melyik művével érdemes kezdeni. Nagy örömömre a szülinapomra megkaptam a legjobb barátnőmtől a Marinát, így nem kellett tovább hezitálnom. Ez lett egyben az első kötetem az Európa Kiadó új Kapszula zsebkönyveiből, amiknek elsőre furcsálltam a kialakítását, ám mostanra kezdem egyre jobban megkedvelni színes, letisztult külalakjukat.

A tizenöt éves Óscar Drai délutánonként szívesebben csavarog Barcelona utcáin, mintsem hogy lelkigyakorlatokat végezzen szigorú egyházi iskolájában. Egy napon egy sikátorban betéved egy lakatlannak hitt házba, amiről kiderül, hogy a festőművész Germán Blaunak és a fiúval nagyjából egykorú lányának, Marinának ad otthont. A két kamasz hamar összebarátkozik, és együtt indulnak felderíteni a város rejtelmeit. Útjukat fekete pillangók, torz marionettbábuk és egy lefátyolozott arcú idős hölgy szegélyezik, és minden nyom egy bizonyos Mihail Kolvenyikhez vezet…

Ruiz Zafón hangulatteremtéséről nem véletlenül zengenek ódákat, tényleg egy pillanat alatt képes volt odavarázsolni a katalán főváros zegzugos utcácskáira. Spanyolország, különösen Barcelona hosszú ideje a legvágyottabb úticéljaim közt szerepel, így jó érzés volt legalább képzeletben bebarangolni. A mesebeli, nosztalgikus tájleírásokat ellenpontozza a fiatalok nyomozása, ami idővel kifejezetten hátborzongató irányt vesz. A regényt ugyan ifjúságiként címkézik (az új kiadást még megtévesztően rózsaszín köntösbe is csomagolták), de érdemes felkészülni rá, hogy bizonyos történések már a horror műfaji határait súrolják. Habár nem rajongok a zsánerért, alapból nincs problémám a borzongatósabb krimikkel és fantasykkel, viszont néhány jelenet számomra inkább öncélú, hatásvadász jumpscare-nek tűnt. Ellenben a finálé igazán ütősre sikerült, a helyszínt adó elhagyatott színház és a testi deformációk megjelenése erős Operaház fantomja-áthallásokat kölcsönzött neki.

A kibogozandó ügy alapvetően okosan van felépítve, a főhősök jó ütemben jutnak újabb és újabb információkhoz, és az eltérő nézőpontok folyamatosan elbizonytalanítanak afelől, hogy Mihail rendes ember volt-e vagy sem. Azonban az elbeszélői technika, miszerint minden szereplő az első találkozáskor hosszan elregéli az élettörténetét két vadidegen gyereknek, nem éppen hiteles, és rendszeresen megakasztja a történet folyamát. Ráadásul sok önismétléssel is találkozni ezekben a visszaemlékezésekben: például Marina szüleinek megismerkedése több ponton hasonlított arra, ahogy Mihail meghódította a leendő feleségét, ezért sokáig azt hittem, ebben is valami rejtett összefüggésre kell számítani. Úgy vélem, ha az író egy kevésbé szájbarágós módszert választ, esetleg hosszabb terjedelmet szentelve a történetének, a Marina jóval nagyszabásúbb mű is lehetett volna.

A karakterek nem rendelkeznek részletesen kidolgozott jellemekkel, ám egy kamaszoknak szánt regénybe pont megfelelőek. Aranyos volt figyelni Óscar és Marina barátságát, majd azt, ahogy félénken, ártatlanul elkezd átalakulni valami többé. Bár néha úgy éreztem, a lány kissé fölényesen viselkedik az őt vak szerelemmel követő fiúval, de a titkának kiderülése után ezt megbocsátottam neki. A hozzá kapcsolódó fordulat váratlanul visszarántja a cselekményt a valóság talajára, és bebizonyítja, a legfélelmetesebb rémek mégiscsak köztünk találhatóak.

Annak ellenére, hogy a Marina felemás élményt nyújtott számomra, mindenképp szeretném folytatni Ruiz Zafón könyveinek olvasását, főként Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozattal. Bízom benne, hogy legméltatottabb művében az írónak sikerült megvalósítania azt a zsenialitást, aminek itt még csak a szikráját csillantotta meg.

10/8