III. Aranysün Gála – 2018 legjobbjai

Harmadik alkalommal kerülnek átadásra a Süntüske Blog kitüntetései az elmúlt év legjobb olvasmányainak. Ha nem is nyújtott minden könyv maradandó élményt, igazán nem tetsző iromány szerencsére nem akadt a kezembe. Így hát koncentráljunk a pozitívumokra!

Az év történelmije

Az ártatlan

Történelmi környezetével, fordulatos cselekményével és belevaló hőseivel megidézi a közkedvelt klasszikusokat, miközben feszültségteremtése és problémafelvetése a mai kor igényeihez is illeszkedik.

Az év krimije

Eredet

Az örökérvényű kérdések és a nagy szembeállítások könyveként jellemezhetném: hogyan fér meg egymás mellett hagyomány és modernitás, művészet és technológia, vallás és tudomány.

Az év sci-fije

Időfutár 7.

Az időgép újbóli beindítása visszahozza az első kötetek hangulatát és humorát, amíg újra kalandoznak a mai Budapesten, majd a Shakespeare-korabeli Angliát is felforgatják.

Az év fantasyje

Magisztérium

Nem csupán kiskamasz fejjel élvezhető széria, ami egy elképesztően merészet csavar a tipikus “a főszereplő a kiválasztott, akinek szembe kell szállnia a gonosszal” történetvázon.

Az év legmegrázóbb könyve

Szinuhe

Az ókori Egyiptomban gyógyító orvos mindent és mindenkit elveszít, ami és aki fontos neki, jószándékát és egyenrangúságra törekvését azonban a végsőkig megőrzi.

Az év legviccesebb könyve

A helység kalapácsa

Petőfi fergeteges humorérzékről tett bizonyságot kifejező nevű szereplőkkel és kacifántos körmondatokkal tarkított eposzparódiájában.

Az év legszebb borítója

Gyilkosság az Orient Expresszen

Titkokat rejtő sötét és csontig hatoló hideg sugárzik a legendás detektívtörténet legújabb filmváltozatának plakátját használó kiadásról.

Az év adaptációja

A Durrell család

A szeretnivalóan különc família korfui életét megörökítő sorozat valóságos boldogságelixír, és az alapjához képest mélyebb betekintést nyújt a családtagok lelkivilágába.

Az év férfi hőse

Gordon Zsigmond

A Budapest Noir bűnügyi újságírója a műfajhoz híven kiégett és cinikus, csalhatatlan igazságérzete mégsem hagyja, hogy közömbös maradjon századeleji fővárosunk rejtélyeivel szemben.

Az év hősnője

Joó Hanna

A Johanna-krimik címszereplője egyszerre női példakép és férfivágyálom a 80-as évekhez mérten: ugyan kicsit szeleburdi, de dögös, eszes és kiválóan forgatja a nuncsakut.

Az év szerelmespárja

Fabricius Flóra és Lorenzo Mariani

Az ártatlan főhősei együttműködni kényszerülő bajtársakból csipkelődő szerelmesekké, végül hűséges és odaadó házaspárrá kovácsolódnak a közösen átélt veszélyek és veszteségek során.

Az év főgonosza

Claude Frollo

A párizsi Notre-Dame püspökének minden színrelépése hátborzongató, oly mértékben megszállottjává válik az elfogadhatatlan, bűnös kísértésnek, amit egy pogánynak bélyegzett nő iránt érez.

Az év férfi írója

Dan Brown

Észrevétlenül rengeteg hasznos információval gazdagít, újra és újra az apró, könnyen elsikkadó részletekre irányítja a figyelmet, együtt lehet találgatni a szereplőivel, mialatt végig az orránál fogva vezeti az olvasót.

Az év írónője

R. Kelényi Angelika

Mesterien képes fűzni a szálakat, gördülékeny, érzékletes fogalmazásmódja érdemeként a hosszas eszmefuttatások sem válnak egyhangúvá, az időutazásokat pedig a korszakról szerzett szerteágazó ismeretei teszik teljessé.

Az év legeslegjobb könyve

Az ártatlan

Ha meg akarnám határozni, milyen is egy Nagybetűs Kalandregény, mostantól Az ártatlan-trilógiát hozhatnám fel tökéletes példaként. Igazi régimódi olvasmányélmény, ami a mindennapokat feledtetve a múltba repít, ahol öntudatos polgárlányok pimasz hadnagyokkal fognak össze a fényűző udvarok intrikái ellen, és természetesen a legelvetemültebb áskálódás felett is győzedelmeskedik a tiszta szerelem. Felfokozott izgalmak és elsöprő érzelmek várnak azokra, akik belevágnak ebbe a lélegzetelállító utazásba Csejtén, Velencén és Párizson keresztül.

4 + 1 inspiráló szerelmi történet Valentin-napra

Bár én nem kifejezetten szeretem a Valentin-napot, a sok fölös giccsel, a megjátszott romantikával, na és a csalódott szinglik elutasító hozzáállásával, úgy gondolom, senkinek sem ártok azzal, ha a szerelmesek napja alkalmából összegyűjtök néhány olyan regénybeli egymásra találást, ami reményre és bizakodásra adhat okot. Igyekeztem nem túl felkapott vagy unásig hivatkozott könyvekből szemezgetni, hisz nem sokat teszek hozzá a témához, ha én is William Shakespeare, Jane Austen, Cassandra Clare vagy épp Stephenie Meyer epic love story-jait emlegetem fel. Helyette következzen:

Születésnap

Szabó Magda regényének lezárása, nem szeretném lespoilerezni, de hatalmas reménykedéssel töltött el kiskamaszként, és bevallom, még ma is. Hogy így a helyükre kerülnek a dolgok, hogy mindenki sorsa el van rendeltetve… A mellékszál is nagyon tanulságos és megható, ahogy Bori “exe”, Miklós nem nézi le többé a szegény kis Jutkát, hanem meglátja az értékeit, és kivételesen nem zavaró, ha mindkét kapcsolatban csak belebegtetik a fiatalokra váró boldog jövőt.

Bezzeg az én időmben

Fehér Klára klasszikusának alaphelyzete némileg hasonlít a Születésnapéra, az elképzelt fiú megvalósulásával (hupsz, csak kicsúszott!), ám itt fókuszban a bohókás, félszeg első járogatás örömei és gyötrelmei állnak. Kati és Laci szerelmében imponált, hogy rengeteget tudnak beszélgetni, filozofálni és humorizálni, jól jön ez az olyan olvasmányok tömkelegében, ahol két világmegmentés között épp csak néhány pillanat marad gyönyörködni a másik tökéletes testében. Csak az a fránya háború ne szólna közbe…

Nap nap után

Van egyáltalán esélye a szerelemre annak, aki csupán egy mindennap más testét és életét kölcsönvevő lélek? Nem rendelkezik saját külsővel, saját sorssal, saját személyiséget is alig van lehetősége kialakítani. Az egyszerűen csak A névre hallgató lény (?) pontosan erre rendeltetett, és tizenhat év alatt egészen hozzá is szokott, míg egy nap biztos pontot, kapaszkodót nem talál Rhiannon személyében, aki meg kell próbálja elfogadni őt még a maga furcsa létformájában is. David Levithan gyönyörű és tartalmas gondolatokat fogalmaz meg énkeresésről és felszín mögé látásról, a folytatásra pedig eszméletlenül kíváncsi vagyok, miképp lehet a legmegfelelőbb megoldást adni egy ilyen nyakatekert helyzetre.

Időfutár

Örök kedvenc könyvsorozatom minden zsenialitása mögött a hibákat is látva nem az érzelmileg kissé labilis Hanna válogatott hódolóiról, Zsófi és Tibi ügyetlen egymást kerülgetéséről, Bulcsú és Tekla kocka-lelkitársságáról vagy Edina és Ervin se veled – se nélküled évődéséről szeretnék példát venni, hanem, dobpergés, Géza bá és Rogyák Mari egymásra találásáról. A két korosodó tanár kapcsolata nem mentes a kamaszos bátortalanságtól és a szenvedélyes szócsatáktól, és eltekintve Mária római csábítás miatti szemét viselkedéséről, szerelmük bizonyítja, hogy idős korban sem késő megtalálni az igazit.

Enyém a vár

Ő volna a kakukktojás, a plusz egy a listán, hiszen, bár van központi szerelmi szála, az inkább elkeserítő, mintsem hogy inspiráló legyen. Ami miatt mégis helyet kapott ebben a válogatásban, az Cassandra ráébredése önnön nőiségére, vágyainak letisztázása, kislányos képzelgések elválasztása a vérvalóságtól – ezek azok, amikből én manapság erőt tudok meríteni, ráadásul az Enyém a vár olvasása közben kattant át bennem, hogy a kiszámíthatatlan szerelmi viszonyok nemcsak idegesítőek, hanem kifejezetten izgalmasak is tudnak lenni.

Mi a neve a futárnak, aki az időt hozza?

Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: Időfutár 1-6.

(A körző titka; A királynő palástja; A próbák palotája; A káosz temploma; A por hatalma; A holnap ostroma)

 

Nagy sokára, de megérkezett az első könyvértékelés! A választás nem volt nehéz: mindenképpen a kedvenc könyvsorozatomról, az Időfutárról szerettem volna írni. Szinte el se lehet mondani, mennyit jelent nekem ez a könyv. Ez volt az egyik, ha nem az első olyan sorozat, ahol tűkön ülve kellett várjam minden kötet megjelenését, pláne, hogy brutális függővéggel zárulnak, tippelgettem, mi fog történni, és milyen színű lesz a borítón a cím :).

Az alaptörténet, vagyis az időutazás, már túlságosan is elcsépelt, mégis sikerült újat mutatni, a végeredmény pedig zseniális. Hogy miért? Be kell látnom, az egyik kedvenc műfajom a magyar ifjúsági kalandregény, hisz megtalálhatóak benne az ismert helyszínek, de nem olyan semmiről se szóló, mint egy realisztikus gimis könyv, hanem olyan izgalmakat hoz közeli környezetben, mint külföldi társai. Különösen az első kötetekben kapnak szerepet a nevezetességek, a Gül baba türbéje, a Várszínház, a Lukács fürdő, és ez olyan jóleső érzés!

A mai Budapest

Az 1700-as évek Bécse

Az ókori Róma

A jövőbeli Búraváros

A szereplők könnyen bekategorizálhatók, de végtelenül szerethetőek és szórakoztatók. Hanna, a vadóc, makacs hősnő, zseni barátnője, Zsófi, aki később géppisztolyos végzet asszonyává válik, Tibi, az esetlen srác, a poéngyáros Szabi, a plázacica Edina, az okostojás Bulcsú, a szépfiú Benedict, az okostojás-szépfiú Ervin, Sándor, a jóságos bácsi, gyerekkorában a cuki Sanyika, a hősies tornatanár Géza bá, az érzelmes magyartanárnő Rogyák Mari, a harcias konyhásnéni-nagymama Vali néni, a bogaras Pusztai professzor és Tekla lánya, és én hogy szeretem mindegyikőjüket! Még Felemásszeműt is, aki egészen megjámborult a végére. Természetesen utálom Bujdosónét, aki az igazi főgonosz lett a végére, az arkhónt, aki az igazi főgonosz lett volna hirtelen, valamint képtelen vagyok megkedvelni a köpönyegforgató Charlotte-ot. Ötletes a valóban létezett személyek beépítése a történetbe, és egyikőjüknél sem érzem azt, hogy meg lenne gyalázva az emlékük, akkor se, ha nevetségesen, vagy nagyon gonoszan ábrázoltak.

Jelenet a debreceni Csokonai Színház előadásából

Nem csupán a történelmi korszakok, hanem a családi és iskolai helyzetek is elképesztően hitelesek. Érződik, hogy a szerzők ismerik a mai fiatalságot. Akár még a fikciós szál nélkül is megállnák a helyüket a sulis és otthoni bonyodalmak, de persze sokkal jobbak így kalandokkal felturbózva. A humor pedig egyszerűen fergeteges! Körülbelül minden harmadik mondatnál meg kellett állnom, mert nem bírtam ki nevetés nélkül. A legjobb jelenetek Szabikához, meg a drága Sándor bácsihoz kapcsolhatók, de a többiek is sűrűn keverednek olyan vicces szituációkba, amire képtelenség felkészülni.

Azért persze nem vagyok maradéktalanul megelégedve a sorozattal. Bár tetszik a történetvezetés, és hogy milyen idősíkokat látogatnak meg, az nem, hogy ez is egy mostanában oly divatos disztópia lett a végére. Érdekes eljátszani a kiszáradt Balaton és hasonló magyar jövőképek gondolatával, mégis úgy érzem, eltömegesedett a sztori azzal, hogy itt is a futurisztikus rendszer lezúzása a végső megoldás. Amellett éles a különbség a már megtörtént, forrásokkal alátámasztható múlt és az elképzelt, megjósolhatatlan jövő ábrázolása közti különbség: a történelmi korszakok precízen, informatívan bemutatottak, míg Búraváros némileg gyerekes és szürreális.

A rádiójáték főszereplői: Nagy Katica (Zsófi) és Herman Flóra (Hanna)

Aztán vannak olyan szálak, amikor szerintem az írók (akik ugyebár négyen vannak, ami komoly megbeszéléseket és összetartást követelhet), nem igazán tudtak megegyezni, mi legyen. Ilyen Hanna szerelmi élete: először Andrisra figyel fel, aztán Metzler vonja magára a figyelmét, végül Benedicttel jár tartósan, de azért Fúziónál meginog, és közben Ervin meg Szabi is bepróbálkoznak nála. Az én szívemben ez a katyvasz elégedetlenséget okoz. Határozottan  Bendzsi-párti vagyok, ezért különösen felháborít az egész regényfolyamot lezáró pocsék jelenet Hanna nénivel, és legszívesebben rákérdeznék az íróknál, hogy mi történt utána, mert ezt Hanna mégsem hagyhatja! Ellensúlyozásul ott van Zsófi és Tibi, Bulcsú és Tekla, vagy akár Géza bá és Mari néni cseppet sem zökkenőmentes, de imádnivaló kapcsolata.

Akad néhány nem túl jelentős, de szembeötlő logikai bukfenc is, mint hogy az 1. részben elhangzik, hogy Ervin tizedikes, de a 2. kötetben kilencedikes, meg Edina beszól Hanna néninek, hogy dehogy jár Szabikával, neki egy nyolcadikos a barátja, mikor ők a nyolcadikosok. Ugyanígy, amikor Hanna megérkezik a Sigray gimibe, az nyolcosztályos gimnáziumként van leírva, mégis a második részben már tizenkét évfolyamos, majd úgy tűnik, a nyolcadikosok a végzősök. Lehet, hogy ez sokaknak elkerüli a figyelmét, de engem zavarnak ezek az összeegyeztethetetlen részletek.

Rajzolt előzetes (sajnos azóta nem érhető el)

Ezektől eltekintve imádom ezt a sorozatot, és sajnálom, hogy vége lett, mert olvasnám még. Tipikusan az a történet, amikor még számtalan kalandot fel lehetne fűzni a szereplőkre, mert sok kihasználatlan kor maradt, ahova elutazhatnának. Sőt, akár töritankönyvet lehetne kiadni az ő kalauzolásukkal! A borítókat is szeretem, a sok név és kifejezés a borítón már előre sejteti a történetet, ami eredeti, és azért színesítik a vicces kis ábrák is. Az utolsónál pedig egyáltalán nem számítottam, hogy feketébe fordítják a fehéret!

Érdekesség, hogy a történet először rádiójáték formájában jelent meg, és aztán írták regénnyé. Nem követtem a műsort, de tervezem, hogy belehallgatok. A Körző titkából társasjáték is készült, amit előszeretettel játszunk otthon, annak ellenére, hogy bosszantóan szívatós. Kíváncsi lennék, csinálnak-e a többi részből is, és az milyen lenne, nem csak a játékmenet, hanem a később csatlakozó szereplők megrajzolása miatt is.

 

Ajánlom mindenkinek, tökéletes olvasmány fiúknak és lányoknak is, általánostól időskorig.

 1-3. kötet:

10/10

4-6. kötet:

10/9